Mai bejegyzésemet minden téren a zenék inspirálták. Hoztam néhány írós dalt, amelyhez kapóra jött a Writers Write magazin zenés kiírása.

Már igen régóta tervezek egy olyan bejegyzést, amelyben pár írós zenét osztok meg. Természetesen csak a nekem aktuális, éppen engem megihlető zenékről tudok beszámolni, ami nem feltétlenül egyezik meg mások ízlésével.
Mint olyan sok író, én is zenével alkotok, emellett sokszor dallamokra elevenednek meg az ötletek a fejemben. Nálam az éppen inspirációt nyújtó zenék tárháza folyamatosan változik. Minden egyes novellához, regényhez más dallamok illeszkednek, később vissza is hívják az adott jelenetet. Ma megosztok öt zeneszámot, amire mostanában szoktam írni.
Emellett a Writers Write nevű oldalon egy vicces, zenékkel kapcsolatos feladatba botlottam. A website ötven híres dal címét osztotta meg, amelyre öt perc alatt kell rövid írásokat alkotni előzetes gondolkodás nélkül. Az ötvenből én csupán hármat szeretnék megosztani veletek. A játékot egyébként nagyon élveztem, mindenkinek ajánlom kipróbálásra.
Pici csalás, hogy írás után apró szerkesztéseket is végeztem a megoldásaimon, azonban mélyebben nem nyúltam beléjük. A dalcímeket nem én választottam, csak számokat kaptam kidolgozásra.
Remélem, hogy szeretettel fogadjátok őket:

David Bowie – Life on Mars (Élet a Marson)
Kopár, végtelen táj, sehol egy fa, csak a szikes talaj vesz körül bennünket. Tíz napja élünk itt a feleségemmel. Az első marsi kolónia tagjai vagyunk, gyümölcsöket és zöldségeket kezdtünk el termeszteni, később benépesítjük a teljes bolygót.
Amit képtelen vagyok megszokni, az a levegő. A szaga furcsa, ólomsúllyal nehezedik a tüdőmre. Néha úgy érzem, megfulladok, aztán mégis beáramlik a légcsövemen. Attól félek, tartós rombolást végez majd a légzőszerveimben.
Az éjszakai zajok ennél is rosszabbak. Főleg a földöntúli szelet lehet hallani, ahogy végigsöpör a csupasz sivatagon. Furcsa, sípoló hangja azt a gyanút kelti bennem, hogy ez a bolygó nem akarja a földlakókat.
Itt kellene, hogy éljenek a gyermekeim? A Marson, amely levegőjével akarja kitépni magából a rajta lakozó idegen elemeket? Visszavágyódom a Földre, de most itt az otthonunk. Muszáj megszoknunk a savas levegőt és a terméketlen talajt. Ez az új bolygónk, az emberiség hatalmas előrelépése a végtelen univerzum felé.

Robert Palmer – Which One of Us Is the Fool? (Ki közülünk?a hülye?)
Gyanús tekintettel nézett körbe. Ez volt az első csoportterápiás ülése, és egyre inkább feltámadt benne a lappangó paranoia. Akkorra még csak öten érkeztek meg. Normálisnak tűntek, de Daniel tisztában volt azzal, hogy mindannyian szörnyű titkokat őrizhetnek. Hiszen miért is jönne az ember csoportterápiára, hogyha nem teljesen dilis?
A bal oldalán ülő szőke lány idegesen tekerte az ujja köré hosszú hajtincsét, amitől az még hullámosabb lett. Angyali külseje mögött lehetséges, hogy vad szexuális fantáziák vagy kényszeres gondolatok rejlenek kisállatok megkínzásáról.
Danielnek csak a lámpákkal és a léptekkel volt gondja. A kapcsolókat túl sokszor kellett nyomkodnia, éjjel pedig folyamatosan lépéseket hallott maga mögött, amikor az üres utcán sétált.
Azonban lehetséges, hogy a jobb oldalán ülő vörös hajú férfi sokkal inkább őrült, mint ő. Nagy valószínűség szerint az is. Sőt, az is meglehet, hogy ő követi Daniel minden egyes léptét, amikor egy laza kocogásra indul az éjszaka sűrűjében. Hát nem őrült az, aki ilyet tesz egy ismeretlennel?

Queen – Who Wants to Live Forever? (Ki akar örökké élni?)
Tegnap előtt megtalálták az örök élet titkát. Mindenhol ezt lehetett olvasni az újságok hasábjain. De most ez nem amolyan szenzációhajhász baromság volt, hanem ténylegesen igaz. Most megtalálták.
Ezért kígyóznak a sorok az orvosi rendelőkben, hiszen az első ötven feliratkozónak minden településen teljesen ingyenes a csodaszer.
Persze megérkeztek a szkeptikusok is, akik úgy gondolják, hogy ez csupán az emberi faj kiirtására tett újabb kísérlet. Az emberek azonban bizakodóak, főként a betegek és a hozzátartozóik, akik bármit megtennének azért, hogy a különleges szerhez juthassanak.
A nagyobb városokban zavargások törtek ki. Sokan gyilkolni is képesek az örök életért. Hamarosan véget nem érő várólisták jelennek meg. A kormányok azt ígérik, hogy az összes élő ember meg fogja kapni a dózisát.
Mindenki örökké akar élni.

Most pedig jöjjön pár írós zene (a sort még hosszasan folytathatnám):

1) Ludovico Einaudi –  Ronald’s Dream