Igyekeztem magabiztosan megszólalni, de Trevor kíváncsi,
egyre elszántabb tekintete zavarni kezdett. Annyira áthajolt az asztalon, hogy
szinte éreztem teste meleg kipárolgását.

– Én tehetek róla, hogy itt vagy… – hirtelen a arcomra csaptam,
annyira hozzászoktam az elmúlt napokban, hogy tegezem, hogy azonnal ez szaladt
ki a számon. – van, Mr. Miles.

Trevor szemöldöke között mély barázda jelent meg, majd
megcsóválta a fejét. Zsebéből elővette a telefonját, és ellenőrizte, hol is
vagyunk egyáltalán.

– Az lehetetlen, Susan. Arra emlékszem utoljára, hogy a
lakásomban olvasgattam egy forró Earl Grey társaságában. Most pedig a
tengerparton vagyok egy étteremben. Erre tudsz magyarázattal szolgálni?

Idegesen tördelni kezdtem a kezemet, a szám sarkát rágcsáltam,
majd újra kortyoltam az üdítőből, amely életre keltett.

– Tudok magyarázattal szolgálni, és segítséget is
szeretnék kérni. De nagyon furcsa lesz.

Trevor sürgetve széttárta a karját, hogy végre mondjak is
valamit. Ujjammal vonalakat rajzoltam a pohár párás felületére, majd lassan
belekezdtem a mondandómba. Megpróbáltam nem foglalkozni azzal, hogy mennyire
őrültségnek hat.

Trevor összeszorított szájjal ült egy tányér félig
elfogyasztott palacsinta felett, amelyet a történetem közben hoztak ki neki.
Úgy tűnt, hogy a felénél elpárolgott az étvágya. Hosszú percekig egyetlen szót
sem szólt, csak a szemét kapkodta idegesen ide-oda.

– Szóval egy tavi tündér repített engem a tengerpartra,
és szerelmi bűbáj alá vont, ezért vagyok itt veled?

– Azt hiszem – bólogattam, és reménykedtem abban, hogy
Trevor elég nyitott a furcsaságokra.

– Van erre valamilyen bizonyítékod?

Előkaptam a mellettem elterülő szerződést, majd Trevor
elé toltam, aki érdeklődve kezdte olvasni a papírokat.

– Attól félek, hogy a bűbáj vissza fog térni, mert Echo
nem fogja abbahagyni a próbálkozást.

– Nagyon különleges ez a papír – simította meg. – És a
tinta is, amivel írták. És ez a pecsét – vitte közelebb magához. – Az egyetemen
érdeklődtem a görög mitológiai művek iránt. Ez a jel egy ősi szirén szimbólum.

Trevor egyetlen pillanatra megrázta a fejét.

– De a szirének nem léteznek – nevetett fel zavartan. –
Főleg nem varázsolnak szerelmi bűbájokat tizenéves kislányoknak. Egyébként is,
miért én lettem elbűvölve? – nézett fel a papírból.

Hirtelen felforrósodott az arcom, remegő hanggal akartam
válaszolni, majd kitéptem Trevor kezéből a papírt. Egyetlen elnyújtott
pillantást váltottunk, miközben egyre többen érkeztek a tengerparti ebédlőbe.
Az emberek duruzsolásától szinte megfájdult a fejem.

Megcsapott a zsíros, ebédre készülő sült krumpli szaga,
majd az étterem hirtelen megfordult a tengelye körül. Nem én parancsoltam a
testemnek. A fülem sípolva kapcsolt ki, majd gépiesen a számhoz emeltem az
üdítős poharat. Vadul kortyolni kezdtem a cukros italt, majd az átlátszó pohár
alján megpillantottam a fehér gyűrűt. A szemem kitágult, amikor a gyűrű a
számba került, majd az üdítővel együtt könnyedén lecsúszott, egyenesen a
gyomrom mélyébe.

Echo nevetése visszhangzott a fülemben:

– Ideiglenes megoldásnak megteszi, ezt legalább nem vágod
ki magadból!

Elhalt a hang. Az étterem visszabillent eredeti helyére.
A fejem zúgása lassan enyhült, majd egy aprót böffentettem a sok szénsavtól. A
rengeteg információval egy pillanatra nem tudtam mit kezdeni, majd Trevorra néztem,
amely mindenről elterelte a figyelmemet.

– Ó, Susan – nyögött fel fojtottan, villájára egy adag
szirupos palacsintát szúrt. – Egész nap ezzel a hihetetlen jó palacsintával
szeretnélek etetni.