Befejeztem statisztikák és érzések

Regényt írni a legjobb dolog a világon. Ezt azt hiszem, kijelenthetem. Számomra kikapcsolódást jelent a saját életemből, ráadásul segít feldolgozni a mindennapi nehézségeimet, elakadásaimat. Nekem az utóbbi három évben hű társam volt egy trilógia, amit még akkor kezdtem el írni, amikor egyetemre jártam. Egy regénynek indult, ami egy testvérpár gyötrelmeiről szól. Amikor befejeztem, akkor hiányérzetem támadt, túl sokat gondoltam a történetemre, és rájöttem, hogy az írásom az első könyvvel korántsem teljes. Így született meg a második és a harmadik.

Clipboard-15

a0eed1fc563f5054cdec2d538cd19eafA Maradj velemet 2012 áprilisában kezdtem el írni. Igazi szerelem volt első pillanattól kezdve. A karaktereim végigkövettek Kanadába, az Egyesült Államokba, befejezték velem az egyetemet, elköltöztek Krakkóba, segítettek megtalálni a helyemet a világban. Ezt biztosan ki tudom mára jelenteni, hiszen az életem ez alatt a három év alatt rengeteget formálódott, teljes mértékben átalakult. Ráadásul az íróvá formálódásomat is követte ez a három regény, amelyekben benne van az útkeresésem és személyes szenvedésem lenyomata.

Nem volt könnyű ez a három év, de David, Chris és Amy segítségével ki tudtam szakadni a saját világomból. Azért írom ezt a bejegyzést éppen ma, mert ma írtam ki a VÉGE feliratot az utolsó regényre, ami furcsa élmény volt. Ez a három könyv számomra nem csak egy történet, minden egyes sorban megbújnak a saját gondjaim is.

Hosszú út áll még a három könyv előtt, legalábbis remélem. De úgy gondoltam, hogy mára hozok egy kis statisztikát róluk. Összesen 297 680 szó lett a három kötet (az első kettő már átment némi szerkesztésen, az utolsó még nem), három évet és négy hónapot foglalkoztam velük, részt vettem a könyvek írása közben három NaNoWriMo-n és egy NaNoWriMo Camp keretén belül írtam le az utolsó szót. Rengeteget kutattam a drogokról, a gyerekbántalmazásról és Glens Falls városáról. Jó pár barátom látott el tanáccsal, miközben írtam, hiszen hűségesen olvasták a köteteket és remélhetőleg készen állnak a harmadikra is.

eba1e11168145f962d9821f748659e89

Nem gondolkoztam arról, hogy miért írok három könyvet. Először nem szántam őket kiadásra. A történetek olyanok voltak, amiket egyszerűen le kellett írnom. Nem gondolkoztam azon, hogy ennél népszerűbb sztorikkal is leköthetném magam, és mi történik, ha az első se kell a kutyának se, akkor feleslegesen írtam még kettőt. Ezeket egyszerűen el kellett mesélnem, miközben írtam őket úgy éreztem, lélegzek. A karaktereim megszülettek, és élővé váltak, és ez volt a világ egyik legcsodásabb élménye. Továbbra is azt gondolom, hogy a legnagyobb meglepetések írás közben érik az embert. Ahogy ő maga változik, úgy a karakterek is formálódnak, a történet egyszerűen átveszi az irányítást az író felett. Érdemes néha csendben lenni, és hallgatni, hogy a tudatalattink mit akar súgni nekünk.

Clipboard-3

Álljon itt még egy végstatisztika:

Maradj velem: 2012. április – 2013. március, 90 611 szó, Budapest, Ottawa, Kunszentmárton, Krakkó

Beszélj hozzám: 2013. július – 2014. február, 100 064 szó, Kunszentmárton, Krakkó

Vigyázz rám: 2014. szeptember – 2015. július, 107 005 szó, Kunszentmárton, Krakkó

És persze a könyvek útja még csak most kezdődik. A munka az írással sohasem ér véget.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük