Sütő Fannival még februárban belekezdtünk egy kisebb írós projektbe, ami aztán eltűnt a süllyesztőben. Neil Gaiman A Calendar of Tales című kihívását akartuk megcsinálni, de mindenféle elfoglaltság miatt belefulladtunk. Megírtuk a januárt (az enyémet ide kattintva, a Fanniét ide kattintva olvashatjátok). Aztán nálam újra felbukkant a kis írós angliai csoportban kreatív feladatként a tizenkét kis kihívás, így megírtam a májust is. Fannival most úgy döntöttünk, hogy bátran betömjük a lyukakat, és remélhetőleg hetente hozunk nektek egy-egy nagyon rövidke írást.

A februári novellácskám furcsán alakult, ugyanis képtelen voltam elvonatkoztatni az év végén érkező új regényemtől, a Kora februártól. Hiszen ez a legfurcsább dolog, ami februárban valaha is történt a karaktereimmel. Így a rövid kis novella inkább kedvcsináló lett a regényhez. Olvassátok szeretettel, és Fanni megoldását is megtaláljátok, ha ide kattintotok!

Mi a legfurcsább dolog, ami februárban történt veled?

Hosszú évekkel ezelőtt, február elején kiesett öt teljes év az életemből, mintha a legelképesztőbb másnaposságot sikerült volna bezsebelnem. Egy világtól távoli házban ébredtem, tenyeremet a padlótól plafonig érő üvegablakra tapasztottam. Odakint a derekamnál magasabbra ért a csillogó szűzhó. Odabent forróság honolt, az ismeretlen ház falai mégis úgy szorultak a mellkasomra, mint a legfojtogatóbb csapda.

Elveszettem magamat. A tükörbe nézve láttam az ötévnyi változást, de a belső átalakulásomat felfogni sem tudtam. Mi történhet öt teljes év alatt az emberrel? Hol voltál öt évvel ezelőtt? Néha feldobja a Facebook a sok évvel ezelőtti emlékeket, a fotóról egy idegen arca néz vissza rád. Egy idegené, akinek már rég nem érted a vágyait, a gondolatait. Talán azt sem tudod, miért töltött fel egyáltalán képeket a Facebookra. A fotóidon nem látszik a fájdalom, nem is emlékszel már azokra a belső harcokra, amik akkor a világot jelentették. Már mindenki elfelejtette őket. Ó, istenem, még azt a cipőt sem tudod felidézni, amit azon a képen viselsz!

Hogyan fogadhatsz örök hűséget, ha saját magadra sem ismersz rá öt év múlva? Hogy ébredhetsz egy idegen mellett egy elzárt házban, amikor nem ezt vártad magadtól?

Végigsimítottam a karikagyűrűmön azon a napon, amikor elveszítettem öt évet az életemből, és azt kívántam, bár aludtam volna hetvenéves koromig, hogy láthassam, minden rendben lesz. Csak hogy előretekerjem egy kicsit a filmet, hogy megnézzem, semmi értelme az aggodalomnak.

Vakon tapogatózva próbáltam összeszedni életem megmaradt darabkáit azon a furcsa februári napon. Mitől akart vajon megkímélni a sors, hogy kitépett öt évet az életemből? Kivé változtam öt teljes év alatt? És a fő kérdés: vajon elégedett lehetek-e azzal, akivé váltam?