Nálam általában az év végi rohanás közben kevés idő jut arra, hogy vegyek egy nagy levegőt, és összegezzem az évet, pedig ilyenkor igényelem azt, hogy egy kicsit csendesen elgondolkozzak, honnan-hová is jutottam. Már majdnem két hete vagyunk Magyarországon, és végre most jutottam oda, hogy én is leüljek, és megírjam az én kis évösszegző bejegyzésemet. Úgy döntöttem, hogy hónapokra fogom bontani nektek 2019-et, és igyekszem az írásról, de azért a magánéletemről is beszélni. Emellett kiemelem hozzá a legérdekesebb blogbejegyzéseket is és a kedvenc Instás képeimet, hogy teljes képet adjak az évemről. És ha már a blognál tartunk, idén pontosan negyven bejegyzés került fel a blogra (bizony ez lesz a 41.), szóval lesz miből válogatni!
Előzetesen összefoglalva 2019 nem igazán volt az én évem lelki egészség szempontjából. Szerencsére nyár óta kezdenek felfelé ívelni a dolgok, kezdek újra csendes nyugalomra találni, amiért nagyon hálás vagyok.
Ne felejtsétek, hogy Fanni, Klári és Emma évét is elolvashatjátok a nevükre kattintva! A kis csapatunk az egyik legbiztosabb pont az életemben, köszönöm lányok, hogy vagytok <3
Január
Az év mondhatjuk, csendesen kezdődött. Január-februárban főleg az Írás és személyiségfejlődés kurzus kötötte le a figyelmemet. Ez volt az első vállalásom, hogy a Writing West Midlands kurzusok áramába becsatlakozzak. Nagyon érdekes írós élmény volt, mivel a fókusz nem azon volt, hogy mit is javítsak az írásaimon, hanem az alkotás lelki oldalával foglalkoztunk rengeteg szabadírással. Azon kívül, hogy nagyon élveztem az összejöveteleket, úgy éreztem, hogy elég sok seb is felszínre került. Gyászoltam, utat kerestem a kurzus alatt, a szorongásom pedig újra az eget verdeste . Viszont pozitívum, hogy az írós csoport apró magja még mostanra is megmaradt, akikkel párszor már összeültünk közös alkotásra.
Február
A február is az írás és személyiségfejlődés lázában telt, olvastam pár könyvet (Writing down the Bones, Thorn Necklace), ami főleg ezekre a témákra fókuszált. Szerettem volna beleásni magam, hogyan is mászhatnék az írásban még mélyebbre, miközben folyamatosan írtam az Emlékezz rám-ot, ami úgy érzem, lelkileg az egyik legmegviselősebb regényemre sikeredett. Emellett egy harminc napos hála-kihívásba is kezdtem az Instagram oldalamon. Nagyon élvezem a fotózást, az évösszegzést is az Insta segítségével készítem nektek 🙂 És csatlakoztam Fannihoz a Calendar Tales kihívásban, ami rávett arra, hogy egész évben havonta írogassak egy novellát.
Március
Márciusban jártam utoljára Londonban. Mondhatjuk ez volt az a hónap, amikor a legmélyebben voltam az évben. A fénypont mindenképpen az unokatesóm látogatása volt, aki végre elnézett hozzánk Angliába (ha olvassátok a könyveimet, neki sokat köszönhettek, nagyon sok kalandot éltünk át ketten, szóval, belőle aztán lehet ihletet meríteni). Márciusban sajnos le kellett mondanom két utat (nem jutottunk el sem Belfastba, sem Portóba), mivel úgy éreztem, a szorongás alig enged ki a négy fal közül. Ehelyett elvonatoztunk a közeli Coventrybe és pihentünk másfél hetet otthon. A márciusi pánik azonban kihozta belőlem, hogy nekiálljak futni. Csúfos egy percekkel indultam, de valami elkezdődött…
Április
Áprilisban végre eljött a könyvfesztivál, és visszatértem a repülős ringbe. Anyukám ellátogatott hozzánk húsvétra, és együtt indultunk haza. Emellett még elnéztünk Oxfordba is. Az április fénye persze a Könyvfesztivál volt, ami mindig elképesztő élmény számomra (már annyira készülök a jövő évire, hogy szereztem nektek előre Cadbury-csokit :). Ráadásul még NaNoCampeztem is az Emlékezz rámmal, aminek még mindig nem teljesen kerültem ki a hatása alól.
Május
Májusban Az egy író élete kihívást gyűrtem Instagramon, ami szintén nagyszerű élmény volt, és belehúztam az Emlékezz rám finishébe. Májusban írtam le a vége szócskát a kéziratra, ami most a nagy kedvencem. Emellett lehetőséget kaptam a Maxim kiadótól arra, hogy náluk is kipróbálhassam magam fordítóként. Ennek a gyümölcsét már olvashatjátok, hiszen decemberben megjelent Abbi Glines Beléd esve című könyve.
Június
Júniusban mondhatjuk, hogy felrázódtak az események, hiszen megérkeztem Magyarországra majdnem két teljes hónapra. Sajnos azzal az elhatározással indultam el, hogy na most helyreteszem magam (túlbuzgó szorongóként mondhatom, hogy ne állítsatok időzítőt a gyógyulásra, csak ront a helyzeten). Viszont elkezdtük anyukámmal a Couch to 5K programot, ami mondhatjuk, hogy megváltoztatta az évemet. Emellett a Könyvhéten is kint voltam veletek a hőségben, és nekifeküdtem még egy regénynek. Találkoztam Markus Zusakkal és elkezdtem újra rövideket sétálni teljesen egyedül. Ráadásul végre az Írók egymás között csapata is összeült 75%-ban, így Krausz Emmával egyre szorosabb lett a kapcsolatunk.
Július
A július ugyanennek a jegyében telt. Futottunk tovább, és a hónap végére elértük a húsz perces futást, ami korábban elképzelhetetlennek tűnt. Igyekeztem magamba szívni a nyári napokat, naplementéket, miközben fordítottam, szerkesztettem és írtam tovább. Emellett felfedeztem a mantra meditációs gyakorlatokat is, amiről később tervezek még bejegyzést írni. Sütő Fannival újra együtt töltöttünk egy nyári estét, ahol én három hullócsillagot láttam (miközben ő lemaradt az összesről 😛 – majd leszid, hogy ezt itt is közöltem).
Augusztus
Augusztusban bearanyozta az életünket egy mentett kiscica, aki azóta is anyukámnál van, és immár nagy bajkeverő lett belőle. Emellett szilárdan elhatároztuk, hogy házkeresésbe fogunk a férjemmel. Angliába visszatérve meglátogattunk Cornwallt, ami életünk leghosszabb autós túrája volt. A férjem elég kezdő vezető a hároméves jogsija ellenére is, ezért a rossz oldalon nyolc órát menni, elképesztő kihívás volt, de utólag mondom, hogy teljesen megérte. Emellett augusztusban megkezdődött az izgalom a Kora február szerkesztésével is. Mondhatjuk, hogy évek óta ez a kedvenc időszakom, amikor nekiállunk a könyv előkészületeinek.
Szeptember
Szeptember és október egyértelműen a munka jegyében telt. El voltam havazva szerencsére rengeteg munkával, és egyre jobban élveztem mindent, miközben tovább igyekeztem futni anyukám nélkül a cudarabb angol időben. Jót tett ez a bekuckózós, sok munkás időszak.
Fuss az életedért – avagy egy futásutáló lány gyötrelmes vallomásai
Október
Az egyik kedvenc hónapom továbbra is eseménytelennek mondható volt. A futásban elértem egyelőre a téli csúcsomat, és belevetettem magam az írásba, hogy készüljek a NaNoWrimóra. Közben vártuk a Február borítóját, és egyre több érdekességet osztottam meg a regénnyel kapcsolatban.
November
November mondatjuk, hogy sok mindent meghatározott. Rátaláltunk álmaink házára Stratford Upon Avonben, szóval, ha minden jól alakul február-márciusban költözni is fogunk. Emellett megünnepeltük a 10 éves évfordulónkat a férjemmel, meglátogattuk Chester helyes kis városát, közben pedig igyekeztem helytállni a NaNoWriMón, kissé kínkeserves módon. És el ne feledjük, hogy végre megérkezett hozzátok a Kora február is <3 Ráadásul elkezdtem a Birminghami Buddhista Központba járni meditálni, ahol rengeteg élménnyel gazdagodtam.
Írók egymás között – NaNoVarázs, avagy hogyan veszítettem el idén a NaNoWriMót
December
Megérkeztünk az év utolsó hónapjához. Hazautaztunk Magyarországra, izgatottan készülődünk a jövő évre. Elmentem egy téli futásra anyával, és hálás vagyok, hogy ez a nehezen indult, szorongással teli év ennyi jót mutatott a végére. Ez is bizonyíték, hogy soha sem érdemes egy pár hónapnyi mélypont alapján látni a sanyarú jövőt, mert érkeznek majd jobb időszakok, ha az ember kicsit kivár. Persze nem csak kivárni kell, hanem dolgozni, próbálkozni, de nem elkeseredetten megoldást keresni. Néha vissza kell bújni a csigaházba, hogy az ember egy kicsit feldolgozza a körülötte zajló életet. Nálam erről szólt az év első fele, de most már reményteljesen várom, mit fog hozni 2020.
Azt megígérhetem, hogy 2020-ban is lesz sok-sok írós téma, lesz Írók egymás között, érkezik a Késő március, és még vannak meglepetések is a tarsolyomban 😉
Mindenkinek nagyon köszönöm, akik velünk tartanak. Nagyon Boldog Új Évet és sok-sok békét kívánok mindenkinek 🙂