Universe Project: Jupiter

Nagyon jól tudom, hogy még a Marssal adósságban vagyok, de a regénybefejezés miatt nem tudtam novellaírásra hangolódni. Aztán jött ide Angliába a meleg idő, meg a fagyis kocsi, aminek félelmetesebb zenéje nem is lehetne, és megihletődtem. Ha szeretnétek belekóstolni a nyárba, sok szeretettel ajánlom a novellámat. A lányok is írnak a Jupiterről, a nevükre kattintva elérhetitek a novelláikat: Emma, Klári, Fanni.

Jupiter Road

Make my messes matter
Make this chaos count
Let every little fracture in me
Shatter out loud

Vibráló hőség ülte meg a kertvárosi aszfaltot az Ohio állambeli Greenben. A huszonötezer fős település déli csücskébe betömörítették az egész univerzumot. A Jupiter Road a tejút szélére került, innen már csak a Neptune Drive nyújtózkodott messzebb a kertvárosi tökéletességben.
A simára manikűrözött gyep a kitartó locsolás ellenére is kókadozott a halálos kánikulában. A szomszédság a legforróbb órákban mélyen aludt, hétfőnként csak a kukásautó törte meg a csendet. A híradó hőségriadóra figyelmeztetett, megkérték a város lakosságát, hogy a legforróbb órákban ne tartózkodjanak a napon.
Ez sem tántorította el Barbara Fullert, hogy délután kettőkor három barátjával bátran ácsorogjon a Mercury Drive és a Jupiter Road sarkán. Tizenhárom éves tökéletességében élvezte a hőséget, a tűző napon alig gyöngyözött izzadtság a homlokán, és egyszerűen nem értette, hogy az idősebbek mit nem bírnak a melegben. Erősebben a fejére húzta a kedvenc baseballsapkáját, ahogy végignézett a gördeszkás Jimmyn, aki a legmenőbb fiú volt a barátai közül. Barbara aznap befonta szőke copfját, így csúsztatta ki a baseballsapka nyílásán. Fekete sapkája mellé okkersárga pólót vett, ami kissé megvillantotta a hasát, de Jimmy úgy fest, egy pillanatra sem szentelt figyelmet a lányhaverjának, akit egyébként is minden nap látott. Ehelyett a húszcenteseket számolta a tenyerében.
Barbara felsóhajtott. Szeretett együtt lógni a fiúkkal. Bobby és Abe szinte semlegesneműként lebegett előtte, de Jimmyvel más volt a helyzet. Idén nyáron vette észre magán, hogy csak azért akar menőbb trükköket megtanulni a deszkán, hogy lenyűgözze a kékszemű fiút, aki hanyagul a vállára vetette a pólóját a harminc fokban, de sosem égett le a tűző napon, ehelyett bronzbarnára sült, miközben szőke haját egyre jobban kiszívta a nap.
Barbara alig hallotta a fiúk beszélgetését, a nevére eszmélt fel.
– Barbiii – nyújtotta el az utolsó hangot Bobby, mire Barbara a szemét forgatta. Utálta a nevét. Egyáltalán sohasem volt lányos lány, a babákat játékautók után kötötte, és végighúzta a poros aszfalton. Erre a sors pont a legnyálasabb leglánynevebb névvel ajándékozta meg. Vagyis nem a sors, hanem inkább az anyja, aki gyűlölte, hogy nem kerekedett a lányából hajas baba. – Akarsz hallani valami igazán befosatósat? – röhögött fel Bobby.
Barbara felsóhajtott, és kitárta a karját. A fagyis kocsi hangja végighullámzott a szomszédságon. Hangos, vontatott dallam csilingelt a házak között, de ők négyen nagyon jól tudták, hogy még messze jár, valahol a Venus Road elején.
– Minden nap eljön az éjszaka közepén a fagyis kocsi. Nem hallottad még a zenét? Végigsuhan a csendes házak között, hátha kicsalogathat pár gyereket.
– Ez mekkora faszság – horkant fel Jimmy. Mert ő még menőn káromkodott is.
– Hagyjad már, hogy elmondja! – vágott közbe Abe, aki már a száraz füvön ült. Ő tizenhárom éves kora ellenére is izzadt, hájas hasa rövidnadrágjára fittyedt.
– Ha éjjel hallod a fagyis kocsit, sosem szabad kimenni, mert így rabolják el a gyerekeket, és eladják a szerveiket.
– Sose hallottam még éjjel fagyis kocsit – horkant fel Abe. – Mindig kettőkor jön délután. Nem éjjel.
Egyre hangosabban hallották a zenét. Semmi sem törte meg a csilingelő dallamot. Barbara Jimmyre nézett, aki továbbra is hitetlenkedve bámulta a másik két barátját.
– Komolyan, most honnan jött neked ez az egész?
– A bátyám haverjai beszélgettek róla. Egyikük felébredt éjszaka, és hallotta, hogy itt van a Jupiter Roadon a fagyis kocsi, állítólag látta is, de egy gyerek se ment a közelébe.
– Én, ha meglátnám, tuti kimennék megnézni – jegyezte meg Jimmy.
A fagyis kocsi közben feltűnt a láthatáron. Fehér alapon rózsaszín csíkokkal és csilingelő zenéjével a legártalmatlanabb dolog lehetett volna a világon. Barbara se hitte el Bobby történetét, de ahogy újra elmerült Jimmy vonásaiban, aki épp a jégkrémért fizetett, eszébe jutott valami.
– Tuti túl beszari vagy ahhoz, hogy éjjel őrt állj, és megvárd – húzta fel a vállát Barbara. A saját pénzét az eladó kezébe számolta. Nem nézett az idős férfi szemébe, kicsit szégyellte magát, hogy épp gyerekrablással vádolják, amikor az eladó feldobta minden napjukat a kánikulában.
Jimmy letelepedett a fűre, a kezével árnyékolta a szemét, úgy nézett fel rá. Barbara a kezébe kapta a megszokott csavart fagyit, szivárványszínű cukorkákkal. Leülte mellé, amíg a többiek is vásároltak.
– Mert te elhiszed ezt a hülyeséget? Senki se mondta, hogy a fagyis kocsi tényleg eljön éjjel.
– Ébren maradunk éjszaka, és hallgatózunk – húzta fel a vállát.
Bobby és Abe továbbra is azon vitázott, milyen fagyit ettek már a kínálatból, és milyet nem. Abe megesküdött, hogy az áfonyásat még nem kóstolta, de Bobby szerint múlt hét kedden azt evett. Barbara felsóhajtott. Nem hitt a démoni, éjjel érkező fagyis kocsi legendájában, de jó lehetőségnek tűnt, hogy kettesben maradjon Jimmyvel.
– Nem mered? – kacsintott rá a lány, és belenyalt a fagyiba. Jimmy lesajnáló pillantást vetett rá.
– Mit nem merek? Ez még egy kicsit sem félelmetes.
– Akkor? Átjössz…
– Hé – fütyült egyet Jimmy. – Éjfélkor Barbaráék háza előtt? Már ha nem vagytok túl beszarik, hogy bebizonyítsuk, nincsen démoni éjjeli fagyis kocsi.
Abe kezében csöpögött a fagyi, mégis áfonyásat választott. Bobby kissé riadtan nézett, Barbara nagyon jól tudta, hogy fél a sötétben.
– Oké, akkor majd én megnézem Barbarával, ha ennyire nyuszik vagytok.
– Dehogy – szólalt meg Abe. – Én ott leszek – mondta, és szürcsögve nyalni kezdte a csöpögő fagyit. Természetesen Bobby is bólintott. A csoportnyomást ő sem kerülhette el.
Barbarának meg itt omlott össze a halvány reménye, hogy kettesben maradhat Jimmyvel.

*
Démoni fagyis kocsi természetesen nem létezett. És hajnal egyre borzalmasan unalmassá is vált a várakozás. Ráadásul a szúnyogok is hathatós támadásba kezdtek. Barbaráék háza tökéletes megfigyelési pont lehetett volna, hiszen a kereszteződésben helyezkedett el, így több utcát is be lehetett látni, ráadásul ez volt az autó megszokott útvonala. Persze, nem volt mit megfigyelni.
Az első egy óra izgalmas is volt. Jimmy folyamatosan ijesztgette Bobbyt, benyomta a telefonján egy fagyis kocsi zenéjét, amitől mindkét fiú halálra rémült.
Aztán hajnal egyre leült minden. Barbara a nyári szellőtől feketén hullámzó gyepet nézte, az apró margaréták ezüstösen csillogtak a hold fényében. Abe hamarosan elaludt a pázsit közepén. Emma végigdőlt a füvön, hogy nézhesse a csillagoktól ragyogó égboltot. Aznap este már azzal se bajlódott, hogy kitömje a melltartóját. Lyukas, szürke melegítő felsőt vett fel, annyira lelombozta Abe és Bobby jelenléte.
Legnagyobb meglepetésére Jimmy is lefeküdt mellé. A fiú felmosolygott az égre.
– Ennek az egésznek csak annyi értelme volt, hogy beszarassam Bobbyt. Fogadok a bátyja is csak ezért mesélte a sztorit.
– Lehet – mondta Barbara, és felhúzta a vállát. Jimmy valószínűleg észrevehette, hogy szomorúság lopózik a hangjába. De a fiúk annyira bénák voltak, a legegyértelműbb dolgokat se vették észre.
– Tetszenek a csillagok? – törte meg a csendet Jimmy. Mekkora őrületesen béna kérdés volt ez? Barbara Jimmy felé fordult. A távolban Abe és Bobby a pléden hortyogtak. Barbara úgy érezte, lejárt az udvariaskodó lányok ideje, akik folyamatosan arra várnak, hogy észrevegyék őket a fiúk. Mindig is menő, tökös csajnak tartotta magát. Felkönyökölt a fűben.
– Te tetszel – közölte Barbara Jimmy szemébe nézve, akinek tekintete a kisvárosi holdfényben csak még tökéletesebbnek tűnt.
Jimmy egy pillanatra döbbent arccal nézett a lányra, aztán szélesen elvigyorodott. Barbara a lehető leggyorsabban csókolta meg a fiút, nem gondolkozott. A nyári éjszaka varázsában, a démoni fagyis kocsira várva már nem érdekelték a korlátok.
Jimmy szája hideg volt, mint hűvös üdítő egy forró nyári napon. Barbara úgy érezte magát, mint egy nyálas romantikus filmben. Csókolózott a legszebb fiúval a nyári csillagos ég alatt. Életében először.
Amikor elszakadtak egymástól, Jimmy megfogta a kezét. Nem fűzött a csókhoz semmi kommentet, ehelyett lassan, de biztosan elkezdte mutogatni a csillagképeket. Barbara nyálasan cukinak találta a próbálkozását. Igazából a fiú forró tenyerén kívül semmire sem tudott figyelni.
Egymás kezét fogva szenderültek álomba a füvön. Elfelejtették a fagyis kocsit. Barbara Jimmy vállára hajtotta a fejét, úgy aludt el.
Félálomban még hallotta a halk, monoton csilingelő dallamot. A fagyis kocsi zenéje végigsuhant az alvó kertvároson, betöltötte az éjszakát. Elnyomta az egyenletes tücsökszót. Halk szirénéneke a szendergő házak között szállt.
Barbara biztos volt benne, hogy álmodott. A nyáréjszaka Jimmy csókjával megbabonázta, belopózott simogató álmaiba. Az az éjjel nem is lehetett volna tökéletesebb.
Épp emiatt sem mondott semmit, amikor két nappal később eldeszkázott egy fa mellett, amire egy kisfiú képét függesztették. Úgy tűnt, kedd éjszaka tűnt el Jupiter Road végén.
Csak a perselye volt feltörve a bevetetlen ágyán. Tízcentesek csillogtak a reggeli napfényben, de a hétéves kisfiúnak nyoma veszett.

2020.05.29.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.