Universe Project: Uránusz – A tejkaramella-álom

Kicsit megkésve, de el is hoztam nektek az Uránusz novellámat, ami mondhatjuk, hogy nem kicsit sikeredett furcsára. Megihletett Uranus, Missouri, ami szerintem a világ egyik legfurcsább útszéli látványossága lehet. Ha szeretnétek valami igazán furcsa, nyári hangulatú novellát olvasni, akkor jó olvasást kívánok 🙂 Ha a lányok novellái érdekelnek, látogassatok el a holnapjukra, ugyanis ők is írnak a Bolygó-tematikájú novellákat! Klári, Emma, Fanni.

Tejkaramella-álom

Éles neonfény szakította át a júliusi éjszakát a hatvanhatos út lehajtója mellett. Ricky lazán lógatta a sörösüveget a kezében. Hagyta, hogy az éjjeli levegő cirógassa a karját. Mondhatjuk, hogy az egész utat végigitta, így az országút egészen szürreálisnak tűnt a csillagfényes alkoholmámorban.

– Ott vagyunk már? – rúgta meg Jason az anyósülés hátulját. Ő kábé ugyanannyit ihatott, mint Ricky.

– Fogd be, Jason – sóhajtott fel Madison, miközben lazán, oda se figyelve indexelt, hogy letérjen az útról. – Nem te vezetsz hét kikúrt órája!

Chicagóból indultak az Ozarkhoz. Még a vizsgáik alatt határozták el, hogy oda fognak menni. A folyamatos, hajnali ötig tartó tanulás szüneteiben hideg pizzát ettek, és végignézték a krimisorozatot, így megtetszett nekik a helyszín.

– Most minek állunk meg? – nyögött fel Ricky. Hangos csörömpöléssel ejtette ki a kezéből a sörösüveget a parkoló forró aszfaltjára. A hangszóróból újra megszólalt Lady Gaga és Ariana Grande új nyári száma, Ricky már nem tudta, hogy a számtól, vagy a képtelen mennyiségű piától van-e hányingere.

Beömlött a huszonöt fokos nyári éjszaka, ahogy Madison kinyitotta az ajtót. Jason hátul nyomkodta a telefonját.

– Már csak másfél óra, Maddy! – nyüszítette részegesen a szavakat.

– Ne hívj így még egyszer!

Madison a kocsinak dőlve nézte a telefonját. Fénye megvilágította különleges vonásait. Haját idén nyárra kékeszöldre festette. Szakadt farmerjának rojtjai krémszínű combját simogatták. Ricky részegen képtelen volt lerázni az érzést, hogy meg akarja dugni a lakótársát. Sajnos, baromira tudta, hogy a legjobb barátja, egyben másik lakótársa, Jason is így van ezzel. Meg talán a világ összes heteró férfija.

Ricky annyira elveszett Madison nézegetésében, hogy el is feledkezett a sörösüvegéről, amit a langyos, délies szél lassan a lábának koccintott. Jason hirtelen karolta át a vállát, a fáradt-részeg ködön át szinte inzultusnak tűnt a haverja erős karja.

– Mi a lófasz ez? – mutatott végig a parkolón.

– Úgy fest, az Uránusz – sóhajtott fel Madison, és rágyújtott egy cigire, majd felmutatott a neonra.

– Basszátok meg – horkant fel Jason, ahogy felpattintott egy újabb sört.

– Muszáj az orrom alá dörgölnöd, hogy csak én nem ihatom végig a nyaralásunk első napját? – bökött felé Madison.

– Már az orrod alá dörgöltem elégszer, cukorfalat – vigyorodott el Jason. – Nem ez a lényeg, hanem, hogy ez a világ legfurább helye.

Jason eléjük tartotta a telefonját. Az egyperces videóból kiderült, hogy Uránuszban lehet bábura lőni pisztollyal, van kiszabadulószoba, tetoválószalon és hidegrázós kiállítás is. Emellett a hely egyébként egy édességbolt.

– Tiszta beteg. De tök mindegy, be van zárva. Hajnal egy van.

Jason a sörösüveg nyakát megragadva indult el a furcsaságok múzeuma felé. A házak úgy festettek, mintha egy idejétmúlt westernfilm díszletét mázolták volna mindenféle színűre, amit most feketére festett a nyári éjszaka.

Maddie hatalmasat ásított. Ricky aggódóan pillantott a lány felé.

– Nem akarsz egyet aludni?

– Másfél órára vagyunk az Ozarktól.

– Nyolcig úgyse foglalhatjuk el a szállást. Igyál egy sört, és aludjunk a kocsiban.

Madison Ricky vállára hajtotta a fejét.

– Komolyan, itt akarnál tölteni egy egész éjszakát? – mutatott körbe a lány.

– Nekem hót mindegy.

– Erre figyuzzatok, gyerekek! – röhögött fel Jason, úgy kapaszkodott a sörösüvege nyakába, mintha az élete múlna rajta.

Ricky lassan sóhajtozva közeledett a haverja felé. Jason egy rövid sikátorba mutatott. A beljebb eső épületből meleg fény áradt az ablakból. A felirat jövendőmondást hirdetett.

– Ez még nyitva van? – húzta össze a szemöldökét Madison. – Na, akkor lőttek az alvásnak.

Jason épp szóra nyitotta volna a száját, amikor egy sötétlila ruhába öltözött nő lépett ki az árnyak közül. Ruhája szegélyén arany díszítés csillogott.

– Mi sodorta erre a fiatalokat? – szólalt meg mesterkélten misztikus hangon. Ricky majdnem hangosan felröhögött. Akár a homlokára is tetováltathatta volna a kuruzsló szót a szomszédos szalonban.

– Csak pihenőt tartunk – szólalt meg a józan Maddie.

– Nem lenne kedvük egy kis jövendőmondáshoz? – emelte fel mind a két kezét a nő.

Jason képtelen volt visszafogni magam. Részegesen felhorkantott.

– Pedig be se gombáztunk – mutatott a nőre. Erre már Ricky is felröhögött.

– Nem szeretné megtudni az igaz jövőjét, fiatalember? – búgta a nő. – Madame Futura csak ezért van itt.

– A kikúrt életbe, dehogynem akarom tudni! – tárta szét a karját a barátai felé nézve Jason. Ricky azon gondolkozott, hogy mennyi fogyott a megbontott vodkából a hátsó ülésen. Madisonra pillantott. A bevállalós Madisonra. A lány szemében némi kétség csillogott, tartózkodóan fonta össze a kezét maga előtt. Hiszen mégiscsak hajnal egykor jelent meg előttük egy lilaruhás Madam Futura a semmi közepén.

– Innen látom, hogy össze van fonódva a sorsuk. Egyet fizetnek hármat kapnak, ha mind jönnek – búgta Madame Futura.

– Csessze meg, egyszer élünk – húzta fel a vállát Madison.

Ricky furán érezte magát. Idióta módon keresni kezdte a sörösüveget a kezében, mintha nem tudná, hogy nincs nála semmi, amivel Madame Futura ellen felszerelkezhetne.

Ahogy belépett a bódítóan orrfacsaró füstölőszagú helyiségbe, a videón gondolkozott. Mosolygós emberek árultak Uránuszban a cukorkát, déli hacukába öltözött férfiak üdvözölték az látogatókat az autóút mellett. Volt itt baltadobálás, kiszabadulószoba, tetkószalon, de jövendőmondóval nem találkozott a videóban. Persze, ez nem jelentett éppen semmit. A honlap valószínűleg ősrégi volt, Madame Futura lehet új attrakcióként szolgált.

A helyiségben hunyorognia kellett a füsttől. Úgy érezte, mintha az orrán keresztül minden sejtjéig eljutott volna az álópium szaga. Madison halkan köhécselt mellette. Csak lassan tisztult ki a sejtelmes aranyban úszó indiai mintákat idéző szoba. Aranymuszlin függönyök lógtak a plafonról, ami pókhálóként fonta közre mindhármukat. A földön csillogós rézszínű párnák hevertek egy asztal körül. Pontosan négy darab.

Madame Futura nem mondott további instrukciókat. Mind a négyen automatikusan foglaltak helyet a párnákon. Ricky feje egyre vadabbul úszott a ködben. Elgondolkozott azon, hogy a tömény füstbe milyen drogot csempészhettek, de mintha képtelen lett volna félni. Mintha a teste kémiája megváltozott volna, eltompult volna a külvilág.

A barátai tátott szájjal lesték az asztal közepén heverő üveggömböt. Merthogy volt az is.

– Azt a kurva – röhögött fel Ricky, de mintha már eltűnt volna belőle minden gúny. A helyét őszinte csodálkozás vette át. Ha nem lett volna sík részeg, akkor mondhattuk volna gyermekinek is bámulatát.

Madame Futura színpadiasan megforgatta a kezét a gömb előtt, és minden kertelés nélkül belevágott a jövendőmondásba.

– Konfliktusokat látok – hajolt közelebb a fiatalokhoz. – Konfliktusokat. De biztos jövőt.

Ricky már épp meg akarta kérdezni, mire céloz ezzel az egésszel, amikor Madame Futura újra megszólalt.

– A gyönyörű Madison mindenkinek az álma, ugyebár? – nézett a fiúkra. – Minden barátságot megmérgezhetnek a titkok. Ugye, Jason?

Ricky a ködön át kapaszkodott előre. A Madame nem tudhatta a nevüket. Elmosolyodott. Jó jövendőmondó, érti a dolgát. Aztán az elméje lassan végigzongorázta a teljes mondatot.

– Milyen titkok? – kérdezte. Meglepte, hogy mennyire lassan formálja a szavakat.

– Mindenkinek vannak elérhetetlen vágyai, ugye Ricky? Elérhetetlen kékeszöld, sellőálmok? – hajolt közelebb hozzá Madame Futura. Abban a rohadt kristálygömbben Madison meztelen válla tűnt fel, a lapockáján azzal a csodás-színes sellőtetkóval. Akkor rózsaszínes-kékes haja krémbarna bőrére siklott, ahogy lassan vonaglott Jasonön.

Ricky a barátai felé kapta a fejét. A füstös ködön át érezte, ahogy belémar a féltékenység. Jason felemelte mind a kezét, Maddie meg a fejét rázta.

– Részegek voltunk, haver – mondta Jason, a szavai úgy nyúltak, mint a tejkaramella.

– Ez nem is a jövő – mutatott Maddie az üveggömbre.

– A jövő errefelé teljesen biztos – vigyorodott el Madame Futura. – A jövő édes. Nem létezik fájdalom Uránuszban. Szeretnél fájdalommentes jövőt, Ricky? Olyat, ahol a barátaid nem bántanak meg, ahol az édes sellőálomba te is belekóstolhatsz?

Ricky most Madisonra nézett, a lány kábán bámult a ködben kavargó üveggömbre. Nem kapott bocsánatkérést, semmi fájdalmat enyhítő magyarázatot. Hát, persze, hogy Jasonnel feküdt le részegen, vele meg lelkizett hajnali hatig, ha a szüleivel voltak gondjai.

– Szeretnétek tudni a jövőt?

Ricky már semmit se szeretett volna, csak lehúzni a maradék vodkát a kocsiban, és hazamenni Chicagóba. Meg kiköltözni az albérletéből. De képtelen volt levenni a szemét Madame Futura üveggömbjéről. Ami most lángokban állt. Konkrét lángok törtek fel az üveg két oldalán. Ricky automatikusan megdörzsölte a szemét.

– Azt remélitek, hogy a diplomátokkal biztos lesz a jövő? Hogy a sok tanulásnak lesz értelme? Hogy azonnal megkapjátok álmaitok munkáját?

Már egyikük sem röhögött. A korábbi könnyedséget, mintha kiszippantották volna az apró helyiségből. Az aranyló függönyök hirtelen ragadós csapdára hasonlítottak.

– A felnőttség útvesztője csak szenvedést hoz, ismétlődő vergődést. Minden nap ugyanaz a hajsza kezdődik újra és újra.

Ricky most tényleg a jövőt látta a gömbben. Saját magát, ahogy kora reggel egy elviteles kávéval áll a lift előtt a hosszan kígyózó sorban. A tekintete nem csillogott, a válláról nehéz táska lógott. Új kép villant fel a gömbben: egy sötét, apró lakás, ahová alig fért be az egyszemélyes ágya. A dohányzóasztalán szinte üres vodkásüveg hevert. Harminc felett már nem volt menő meginni egy üveg vodkát kedd este. Látta maga előtt, hogy épp olyan alkoholista lesz, mint a nagyapja.

– Hát, minek is a rengeteg tanulás, ha az életnek vége lesz? – horkant fel Madame Futura. – Jön a stressz, a kiégés. Aztán jönnek a természeti katasztrófák.

Ricky nem akarta hallani Madame Futura jóslatait a Föld jövőjét illetően. Az édes ópiumillat megkeseredett a torkában. Már nem látta maga mellett a barátait sem.

– De Madame Futura megoldást kínál a fájdalom. Tejkaramella-illatú álmot. Szórakozást. – Az idősödő nő hangja megsimogatta Ricky fájó lelkét. Egyébként is rettegett a jövőtől. Egy év és diplomáznak. Tudta, hogy el kell majd hagyniuk ezt a fura édeshármast, hogy egy év és már nem láthatja Madison törölközőbe csavart testét a konyhájukban, ahogy a kávéját főzi. Álélet volt ez, ezután el kellett kezdődnie az igazinak. Munkakeresés, nyolcórás munka bulik nélkül, ház a kertvárosban, házasság, gyerek, nyugdíj.

Ricky úgy érezte, mintha felnyílna a szeme, ahogy az üveggömbben csillagfényes buliestéket látott az Uránusz Tejkaramella-gyár üres parkolójában a sok elveszett lélekkel együtt. A dolgozók mind boldognak tűntek, mindannyian egyenruhában táncoltak. Sörösüvegeket koccintottak egymásnak. Köztük volt Madison is kékeszöld sellőhajával.

– Szeretnétek velünk maradni? – kérdezte a jós. Ricky ekkor újra felfedezte a barátait maga mellett. Mind a ketten üveges tekintettel, automatikus bólogattak. Mindannyian akarták a biztos tejkaramella-álmot.

Ahogy kiléptek a fülledt, édes nyáresti levegőbe, Ricky feje egy kissé kitisztult. Visszatért a halvány alkoholgőz, végigzongorázta magában az elmúlt idő történéseit. Az órájára nézett, ami hajnali hármat mutatott. Kiesett teljes két óra az életükből. Az Uránusz felirata még mindig színesen izzott az éjszakába. Meneteltek előre, libasorban haladtak a csillagos ég alatt, mintha biztosan tudnák, hová tartanak.

Ricky megrázta a fejét, és megragadta Madison karját. A lány kék szemében bódulat úszott.

– El kéne innen húzni – suttogta Ricky rekedten.

– Nem – rázta meg a fejét a lány. – Itt jó lesz nekünk.

– Sokkal jobb – ismételte meg Jason, aki meg se állt. Ment-ment előre a következő bejárat felé a sorban.

Ricky viszont rosszul érezte magát, belé költözött a balsejtelem. Madison nem mozdult előle. Zöldes tincseibe belekapaszkodott a júliusi szellő. Uránusz neonfényeiben földöntúlinak hatott a szépsége.

– Sajnálom – mosolyodott el. – Te is sorra kerülsz majd, nem kell egyedül érezned magad – mondta a lány, és lassan, édes karamellaízű csókot lehelt Ricky ajkára. Az életnek hirtelen értelme lett.

Ricky fejét újra elködösítette az ópiumköd. Madison kezét fogva lépdelt be a vörösre mázolt tetoválószalonba, ahol egy izmos férfi könyökölt a pultnál. Karját bolygók és csillagképek vad kavalkádja borította.

– Madame Futura új toborzottjai – röhögött fel a férfi. – Higgyetek nekem, ez lesz életetek legjobb döntése!

Már nem létezett fájdalom. Csak Madison édes csókja, hajának karamellaillata. Az ópium fejködösítő hatása. Ricky zsibbadtan nézte, ahogy alkarjára feltetoválják az Uránusz logóját, mellé egy apró, kékeszöld bolygóval. Innentől ködbe veszett az éjszaka. Hangok-színek költöztek az életébe. Sört csapoltak a bárban, a parkoló aszfaltján hevertek a barátaival a hajnali csendben, nevettek a csillagos égre. Nem létezett többé élet, Ozark, Chicago csak Uránusz. A titkok múzeuma, a szabadulószoba titkai. A tejkaramella édes olvadása a nyelvén. Könnyű, részeg köd, fájdalommentes élet a barátaival, és nevető ismeretlenek sokaságával.

Aztán elérte őket is a hajnal. A nap lassan felkapaszkodott a horizonton.

***

– Mai ajánlataink közé tartozik a mogyoróvajas tejkaramella, emellett kifejezetten ajánlom az M&M-eset is – vigyorgott Ricky fehér egyenruhájában a pult mögött.

Vörös arcú kövér kisfiú dobolt dühösen a padlón.

– Én csokisat akarok!

– Természetesen van csokis is a kínálatunkban – felelte Ricky lágyan. A szülők unottan fizettek, a sor végeérhetetlen volt az útszéli megállóban.

Madison tejkaramellás shake-t készített mellette, zöld haját a feje tetejére halmozta, alkarján felvillant a tetoválás. Hosszan mosolygott Rickyre, akkor se tűnt el az arcáról az elégedettség, amikor egy kétcopfos kislány a kötényére öntötte a karamellás tejet, mert nem tetszett neki a kék szívószál.

Biztos, kiszámítható jövő. Ricky megnyugodott. Jason az ajándékboltban árulta a pólókat. Madison gyakorlottan keverte az italokat. Nem kellett többé gondolkozni, hogyan is lesz. Itt maradhattak mind a hárman örökre. Ricky érezte, hogy az arca megfájdul a feszült mosolytól.

Próbált gondolkozni, de nem érte el az aggodalom, nem emlékezett, miért is haragudott az életre, a barátaira. Inkább az új vendégek felé fordult.

– Üdvözlet Uránuszban! A tejkaramella-álomban! Miben segíthetek?

  1. 08.05.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.