A kora ny\u00e1ri naps\u00fct\u00e9s aranyl\u00f3 cs\u00edkokat rajzolt a fektetett fapadl\u00f3ra. A langyos csendben porszemek t\u00e1ncoltak a leveg\u0151ben. Besz\u00f6ktek az utcai zajok a r\u00e9snyire nyitott ablakon. A villamos \u00e9s az aut\u00f3k t\u00e1voli hangja egyre er\u0151s\u00f6d\u0151 zongoradallamba vegy\u00fclt. Az id\u0151\u00a0nyugodtan pergett, l\u00e1zasan itta mag\u00e1ba az elj\u00f6vend\u0151 ny\u00e1r \u00edg\u00e9ret\u00e9t.<\/p>\n
Egy l\u00e1ny hunyorogva n\u00e9zett fel a naps\u00fct\u00e9sbe a harmadik emeleten. Lehunyta a szem\u00e9t. Alig l\u00e1tta a monitort a besz\u0171r\u0151d\u0151 f\u00e9nyt\u0151l, de nem akarta elh\u00fazni a f\u00fcgg\u00f6nyt. Ki volt \u00e9hezve a melegre, a s\u00f3s v\u00edz h\u0171v\u00f6s \u00f6lel\u00e9s\u00e9re \u00e9s a ny\u00e1ri est\u00e9kre. Ezek a gondolatok \u0171zt\u00e9k csak el az \u00e9let\u00e9ben t\u00e1tong\u00f3 bizonytalans\u00e1got.<\/p>\n
\u00c9s a zongorasz\u00f3, amely a szemk\u00f6zti ablakb\u00f3l \u00f6ml\u00f6tt az utc\u00e1ra. A l\u00e1ny megragadta k\u00e1v\u00e9sb\u00f6gr\u00e9j\u00e9t, m\u00e1r csak a napf\u00e9ny tartotta melegen a porcel\u00e1nt. Az asztal mellett ki\u00e1llt az ablakba \u00e9s a szemk\u00f6zti h\u00e1zat f\u00fcrk\u00e9szte. A m\u00edves homlokzat megszokott l\u00e1tv\u00e1nya pillanatokra el\u0171zte a munka gondj\u00e1t.<\/p>\n
Sz\u00e9lesre t\u00e1rta az ablakot. Hagyta, hogy felfriss\u00edtse a szob\u00e1t az \u00fajj\u00e1sz\u00fcletett ny\u00e1r. A szemk\u00f6zti lak\u00e1sban \u00e9l\u0151, zongor\u00e1z\u00f3 n\u0151t figyelte, mint minden\u00a0reggelen. Sohasem n\u00e9ztek egym\u00e1s szem\u00e9be, de a l\u00e1ny sokszor mag\u00e1n \u00e9rezte az ismeretlen tekintetet. Mintha kapcsolatot form\u00e1ltak volna az \u00e9vek alatt. Azonos id\u0151ben keltek, csendes mag\u00e1nyban \u00e9lt\u00e9k az \u00e9let\u00fcket, nem tartoztak az utc\u00e1n szaladg\u00e1l\u00f3 emberek s\u0171r\u0171 t\u00f6meg\u00e9be. Nem kellett a villamosra zs\u00fafol\u00f3dniuk reggel nyolckor, hogy lassan a munk\u00e1ba z\u00f6ty\u00f6gjenek. Mind a ketten a szoba biztons\u00e1g\u00e1ban t\u00f6lt\u00f6tt\u00e9k az idej\u00fcket, b\u00e1r a l\u00e1nynak fogalma sem volt, hogy szemk\u00f6zti szomsz\u00e9dja mivel is foglalkozhat.<\/p>\n
Minden reggel felhangzottak kedvenc zongoradarabjainak dallamai a m\u00edves fal\u00fa h\u00e1z ablak\u00e1b\u00f3l, mintha a szemk\u00f6zti n\u0151 csak neki v\u00e1lasztotta volna a k\u00f6nnyed muzsik\u00e1t. P\u00e1r m\u00e9terre volt egym\u00e1st\u00f3l a k\u00e9t ablak, a k\u00e9t h\u00e1zat csak egy keskeny utca v\u00e1lasztotta el. Ennek ellen\u00e9re sohasem futottak \u00f6ssze odalent. Ha tal\u00e1lkoztak volna se biztos, hogy felismerik a hom\u00e1lyos ablak m\u00f6g\u00f6tt rejt\u0151z\u0151 arcvon\u00e1sokat.<\/p>\n A l\u00e1ny kihajolt az ablakp\u00e1rk\u00e1nyra, len\u00e9zett az utc\u00e1n elhalad\u00f3 emberekre. Hideg kez\u00e9t melengette a langyos alum\u00ednium. Visszan\u00e9zett laptopj\u00e1ra, amit\u0151l hirtelen b\u0171ntudata t\u00e1madt. Nagyon j\u00f3l tudta, hogy m\u00e1r r\u00e9gen el kellett volna kezdenie a munk\u00e1t.<\/p>\n A szomsz\u00e9d ablakban ekkor t\u0171nt fel az ismer\u0151s fekete-feh\u00e9r macska. \u00d3vatosan d\u00f6rg\u00f6l\u0151z\u00f6tt neki a barna keretnek, majd egy lila p\u00e1rn\u00e1nak, amelyen a szomsz\u00e9d n\u0151 a h\u00e1t\u00e1t t\u00e1masztotta, amikor ki\u00fclt, hogy \u00e9lvezze a naps\u00fct\u00e9st. A l\u00e1ny a tekintet\u00e9vel k\u00f6vette, ahogy a p\u00e1rna a gravit\u00e1ci\u00f3nak engedelmeskedve az utca betonj\u00e1ra esik. A macska k\u00edv\u00e1ncsi pillant\u00e1ssal\u00a0n\u00e9zett a t\u00e1rgy ut\u00e1n, majd unottan lefek\u00fcdt az ablak el\u00e9.<\/p>\n A p\u00e1rna er\u0151s kontrasztot k\u00e9pzett a sz\u00fcrke aszfalttal. Selyemanyagb\u00f3l k\u00e9sz\u00edtett\u00e9k, m\u00e1r a magasb\u00f3l is igaz\u00e1n mutat\u00f3s darabnak\u00a0t\u0171nt.<\/p>\n A l\u00e1ny nem gondolkozott. Otthoni cs\u00edkos r\u00f6vidnadr\u00e1gj\u00e1t \u00e9s p\u00f3l\u00f3j\u00e1t megfelel\u0151nek \u00edt\u00e9lte ahhoz, hogy leugorjon az utc\u00e1ra, \u00e9s visszaadja tulajdonos\u00e1nak a p\u00e1rn\u00e1t. Valahol a gyomra \u00e9s a torka k\u00f6z\u00f6tt izgatotts\u00e1got \u00e9rzett. Mindig is szeretett volna tal\u00e1lkozni az idegen szomsz\u00e9ddal, aki az \u0151 t\u00fck\u00f6rk\u00e9pek\u00e9nt \u00e9lte az \u00e9let\u00e9t. Felkapott egy k\u00f6nny\u0171 edz\u0151cip\u0151t, \u00e9s lerohant a l\u00e9pcs\u0151n. Semmik\u00e9ppen sem akarta, hogy\u00a0valaki el\u0151tte kaparintsa meg a csinos p\u00e1rn\u00e1t.<\/p>\n Odalent megcsapta a ny\u00e1ri h\u0151s\u00e9g, amelyet a t\u00e9lt\u0151l \u00e1th\u0171lt h\u00e1zak falai m\u00e9g k\u00edv\u00fclre rekesztettek. A l\u00e1ny gyorsan \u00e1tl\u00e9pdelt az \u00fcres utc\u00e1n, majd azonnal mag\u00e1hoz \u00f6lelte a t\u00e1rgyat. A selymes anyag vak\u00edt\u00f3an csillant a napf\u00e9nyben.<\/p>\n A h\u00e1z ajtaja el\u0151tt egyik l\u00e1b\u00e1r\u00f3l a m\u00e1sikra \u00e1llva gondolkodott, hogy melyik kapucseng\u0151t is nyomja meg. Miel\u0151tt d\u00f6nt\u00f6tt volna egy id\u0151sebb n\u00e9ni l\u00e9pett ki a neh\u00e9z faajt\u00f3k m\u00f6g\u00fcl. A l\u00e1ny megtartotta a bej\u00e1ratot, \u00e9s azonnal bel\u00e9pett a l\u00e9pcs\u0151h\u00e1z h\u0171v\u00f6s\u00e9be.<\/p>\n Meglepetten tapasztalta, hogy a m\u00e1sik h\u00e1znak is hasonl\u00f3 bels\u0151 kertje van, mint a saj\u00e1tj\u00e1nak, mik\u00f6zben fell\u00e9pdelt a harmadik emeletre. Pontosan tudta, hogy melyik ajt\u00f3t kell v\u00e1lasztania, csak k\u00e9t lak\u00e1s helyezkedett el egym\u00e1s mellett. A m\u00e1siknak is j\u00f3l ismerte az ablakait.<\/p>\n M\u00e9ly leveg\u0151t vett a s\u00f6t\u00e9tbarna faajt\u00f3 el\u0151tt, ahol egy \u201eIsten hozott\u201d felirat d\u00edszelgett, ami felett f\u00e1b\u00f3l faragott macska alakja fek\u00fcdt. A l\u00e1ny a cseng\u0151re tapasztotta az ujj\u00e1t. A berreg\u00e9s \u00e1tszak\u00edtotta a folyos\u00f3 csendj\u00e9t, de nem j\u00f6tt v\u00e1lasz. Arra gondolt, hogy az ajt\u00f3 el\u00e9 teszi a p\u00e1rn\u00e1t, \u00e9s gyorsan visszat\u00e9r saj\u00e1t lak\u00e1sa biztons\u00e1g\u00e1ba.<\/p>\n De az ajt\u00f3 r\u00e9snyire nyitva \u00e1llt.<\/p>\n R\u00e1tette a kez\u00e9t a sima, hideg fel\u00fcletre, majd hangtalanul kit\u00e1rta maga el\u0151tt. Egyetlen l\u00e9p\u00e9st tett a folyos\u00f3n befel\u00e9. A legk\u00f6zelebbi sz\u00e9kre akarta elhelyezni a p\u00e1rn\u00e1t, amikor bel\u00e9 szorult egy l\u00e9legzet.<\/p>\n J\u00f3 p\u00e1r t\u00e1rgy ismer\u0151snek hatott. A barna dobozok a cip\u0151tart\u00f3 felett. Egy kopott, r\u00e9ginek t\u0171n\u0151 csizma, ami t\u00f6k\u00e9letes m\u00e1sa volt annak, amit t\u00e9len v\u00e1s\u00e1rolt mag\u00e1nak. Automatikusan l\u00e9pett bentebb az eb\u00e9dl\u0151be, ahol az asztal k\u00f6zep\u00e9n egy haszn\u00e1lt b\u00f6gre \u00e1llt. Pont ugyanolyan, amib\u0151l reggel itta a k\u00e1v\u00e9t.<\/p>\n \u2013 Lehetetlen \u2013 motyogta maga el\u00e9. A kez\u00e9be fogta a b\u00f6gr\u00e9t, amin kiss\u00e9 megfakult a fest\u00e9s. A legjobb bar\u00e1tja k\u00e9sz\u00edtette nekik a huszon\u00f6t\u00f6dik sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1ra.<\/p>\n A p\u00e1rn\u00e1t mag\u00e1hoz szor\u00edtva l\u00e9pett be az egyik szob\u00e1ba, ahol a padl\u00f3t\u00f3l plafonig k\u00f6nyvespolcok foglalt\u00e1k el a falakat. A l\u00e1ny \u00f3vatosan v\u00e9gigh\u00fazta a k\u00f6nyveken az ujj\u00e1t. Ismer\u0151s c\u00edmek sorj\u00e1ztak, de ez nem jelentett m\u00e1st, csak hasonl\u00f3 \u00edzl\u00e9st.<\/p>\n A p\u00e1rna hangtalanul landolt a f\u00f6ld\u00f6n, amikor a m\u00e1sodik sorban megl\u00e1tta a saj\u00e1t k\u00f6nyv\u00e9t. Nem is egyet. \u00d6t reg\u00e9nyt sz\u00e1molt meg a neve alatt. Remeg\u0151 k\u00e9zzel ny\u00falt az egyik p\u00e9ld\u00e1ny ut\u00e1n. V\u00e9gigsim\u00edtott a dombornyomott bor\u00edt\u00f3n. K\u00f6nnybe l\u00e1badt a szeme a t\u00f6k\u00e9letesen megtervezett sz\u00e9ps\u00e9gt\u0151l. Belelapozott. A kiad\u00e1si d\u00e1tum 2021-re esett.\u00a0\u00d6t \u00e9vnek kell m\u00e9g eltelnie, hogy kiadj\u00e1k ezt a m\u0171vet,<\/p>\n L\u00e1zasan kutatni kezdett, de a k\u00f6nyv\u00e9t a vil\u00e1g semmi p\u00e9nz\u00e9\u00e9rt sem engedte volna el. A falon egy festm\u00e9nyekkel telt falinapt\u00e1r hirdette az \u00e9vet: 2032.<\/p>\n A szoba egy pillanatra megfordult k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte. Keze r\u00e1izzadt a matt bor\u00edt\u00f3ra. Az agya l\u00e1zasan rakta \u00f6ssze a darabokat. Tov\u00e1bbra is szem\u00e9lyes t\u00e1rgyak t\u0171ntek fel a szeme el\u0151tt. \u00c9kszerdoboz, amit m\u00e9g az anyuk\u00e1j\u00e1t\u00f3l kapott. K\u00e9pkeret, amit az \u00e9ppen aktu\u00e1lis bar\u00e1tja aj\u00e1nd\u00e9kozott neki, akivel nem maradnak egy\u00fctt. A h\u00e1zban egy egyed\u00fcl\u00e1ll\u00f3 n\u0151 \u00e9lt a k\u00f6nyveivel, a zongor\u00e1j\u00e1val \u00e9s a macsk\u00e1j\u00e1val \u00f6tven \u00e9ves kor\u00e1ra.<\/p>\n A l\u00e1ny kez\u00e9ben a k\u00f6nyv\u00e9vel rohant ki a lak\u00e1sb\u00f3l. Az ajt\u00f3t halkan becsukta maga ut\u00e1n, de azt\u00e1n szapor\u00e1n rohant le a l\u00e9pcs\u0151k\u00f6n, ki az utc\u00e1ra, ahol a meleg napf\u00e9ny kitiszt\u00edtotta az elm\u00e9j\u00e9t. Addig meg sem \u00e1llt, am\u00edg saj\u00e1t lak\u00e1s\u00e1nak biztons\u00e1g\u00e1ba nem \u00e9rkezett.<\/p>\n Hevesen dobog\u00f3 sz\u00edvvel hanyatlott le a sz\u00e9kre. A feje tomp\u00e1n l\u00fcktetett. Meg akarta r\u00e1zni a fej\u00e9t \u00e9s elfelejteni az eg\u00e9sz \u0151r\u00fcletet.\u00a0Hosszasan n\u00e9zte saj\u00e1t alakj\u00e1nak hom\u00e1lyos visszat\u00fckr\u00f6z\u0151d\u00e9s\u00e9t a szemk\u00f6zti h\u00e1z ablak\u00e1ban. Majd len\u00e9zett saj\u00e1t, m\u00e9g meg nem jelent k\u00f6nyv\u00e9re.<\/p>\n Vissza\u00fclt a fotelba, \u00e9s moh\u00f3n falni kezdte a sorokat.<\/p>\n Siker\u00fclt egy kiss\u00e9 elt\u0171nn\u00f6m a ny\u00e1ri pezsg\u00e9s kezdet\u00e9n, megl\u00e1togattam Magyarorsz\u00e1got egy h\u00e9tre \u00e9s \u00edgy sokkal kevesebb id\u0151m volt blogolni, \u00e9s \u00edrogatni az ut\u00f3bbi k\u00e9t h\u00e9tben. A ny\u00e1r viszont mindig megihlet. Ahogy belop\u00f3ztak az els\u0151 napsugarak a lak\u00e1sba, azonnal \u00edrni kezdtem … Continue reading ![\"sam_4533\"](\"https:\/\/i0.wp.com\/szaszkogabriella.com\/wp-content\/uploads\/2016\/06\/sam_4533.jpg\")
<\/a><\/p>\n<\/a><\/p>\n<\/a><\/p>\n<\/a><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"