![\"\"](\"https:\/\/i1.wp.com\/szaszkogabriella.com\/wp-content\/uploads\/2019\/03\/Nyerj-dedik\u00e1lt-Vigy\u00e1zz-r\u00e1mot.jpg\")
<\/a><\/p>\nSz\u00edntelen<\/p>\n
A fi\u00fa l\u00e9ptei kem\u00e9nyen visszhangoztak az \u00fcres utc\u00e1n. Tork\u00e1t annyira \u00e9gette a hideg leveg\u0151, hogy minden egyes l\u00e9legzet f\u00e1jdalmasnak hatott. L\u00e1ba n\u00e9ha a vizes pocsoly\u00e1ba csattant, cip\u0151je k\u00f6nnyed\u00e9n \u00e1teresztette a vizet, de nem \u00e1ll\u00edthatta meg. Nedves cip\u0151j\u00e9ben cs\u00faszva, leveg\u0151 n\u00e9lk\u00fcl kellett menek\u00fclnie.<\/p>\n
Nem maradt semmije, de igaz\u00e1b\u00f3l sohasem volt. A csal\u00e1dja egyik pillanatr\u00f3l a m\u00e1sikra form\u00e1l\u00f3dott \u00e1t valami furcs\u00e1v\u00e1, valami emberinek t\u0171n\u0151, de bel\u00fcl \u00e9lettelen massz\u00e1v\u00e1. \u0150 m\u00e1r tudta milyen az, ha valakinek egyetlen szemvillan\u00e1s alatt v\u00e1ltozik meg az \u00e9lete.<\/p>\n
Egy csenget\u00e9ssel kezd\u0151d\u00f6tt a kertv\u00e1rosi h\u00e1z bej\u00e1rati ajtaj\u00e1n. Egy \u00e1rtatlannak t\u0171n\u0151 fiatal l\u00e1ny \u00e1llt az apja el\u0151tt, v\u00e9kony fels\u0151t \u00e9s vil\u00e1gos, szakadt farmert viselt. Fedetlen l\u00e1b\u00e1t foltokban fedte a sz\u00e1radt s\u00e1r. Arca riaszt\u00f3an feh\u00e9r volt, csak k\u00e9k szeme ugrott ki hat\u00e1rozott pofacsontj\u00e1b\u00f3l. Nem \u00e9gk\u00e9k, ink\u00e1bb fak\u00f3an halott sz\u00fcrke volt a tekintete.<\/p>\n
Az apja beengedte a h\u00e1zukba, mik\u00f6zben \u0151 \u00e9s a testv\u00e9re a l\u00e9pcs\u0151 tetej\u00e9r\u0151l n\u00e9zt\u00e9k az idegent. A rend\u0151rs\u00e9get akart\u00e1k h\u00edvni, de a l\u00e1ny remeg\u0151, halk hangj\u00e1n k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6tt a sz\u00fcleinek, hogy ne tegy\u00e9k. Csak egyetlen \u00e9jszak\u00e1ra volt sz\u00fcks\u00e9ge egy meleg hajl\u00e9kban, hogy megh\u00fazza mag\u00e1t. Az apja forr\u00f3 te\u00e1val k\u00edn\u00e1lta \u00e9s felaj\u00e1nlotta az emeleti f\u00fcrd\u0151t. A l\u00e1ny s\u00e1ros l\u00e9ptei foltokat hagytak a vil\u00e1gos sz\u0151nyegen, ami\u00e9rt \u0151t \u00e9s a testv\u00e9r\u00e9t kem\u00e9nyen leszidt\u00e1k volna.<\/p>\n
Az ismeretlen hossz\u00fa \u00f3r\u00e1kat t\u00f6lt\u00f6tt a f\u00fcrd\u0151ben, az ajt\u00f3 alatt ki\u00e1ramlott a forr\u00f3 g\u0151z. A fi\u00fa egyed\u00fcl n\u00e9zte. Testv\u00e9r\u00e9t nem \u00e9rdekelte a l\u00e1ny, a sz\u00fclei pedig a vacsor\u00e1t k\u00e9sz\u00edtett\u00e9k. De \u0151t valami nem hagyta nyugodni. N\u00e9ha a feh\u00e9r, tiszta g\u0151z helyett sz\u00fcrke f\u00fcst\u00f6t l\u00e1tott, amely p\u00e1r percre meg\u00fclt az emeleti folyos\u00f3 sz\u0151nyege felett, majd lassan, hull\u00e1mz\u00f3an \u00e1ramlott lefel\u00e9, hogy bet\u00f6ltse az als\u00f3 szintet.<\/p>\n
A fi\u00fa er\u0151sen kapaszkodott az emeleti korl\u00e1tba, olyan sok\u00e1ig tartotta vissza a leveg\u0151t, hogy a mellkasa f\u00e1jni kezdett, de nem akarta mag\u00e1ba sz\u00edvni a l\u00e1ny puszt\u00edt\u00f3 f\u00fcstj\u00e9t. Ord\u00edtani akart a sz\u00fcleinek, hogy menek\u00fcljenek, hiszen a sz\u00fcrke, \u00e1thatolhatatlan, k\u00f6dszer\u0171 massza lassan k\u00f6rbefonta az ismer\u0151s b\u00fatorokat. Minden kifak\u00edtott, \u00e9lettelenn\u00e9 \u00e9s sz\u00edntelenn\u00e9 v\u00e1ltoztatott.<\/p>\n
Odafent csak a l\u00e1b\u00e1t \u00e9rte a furcsa \u00e1ramlat, amely \u00e9rz\u00e9ketlenn\u00e9, zsibbadtt\u00e1 tette a b\u0151rt. Nem mehetett le, \u00fcv\u00f6lteni akart, de bennrekedt minden hang, amikor kiv\u00e1g\u00f3dott a f\u00fcrd\u0151szoba ajtaja. A l\u00e1ny \u00e1llt el\u0151tte, teljesen meztelen testtel, b\u0151re darabokban m\u00e1llott le a folyos\u00f3 sz\u00fcrke sz\u0151nyeg\u00e9re.<\/p>\n
A fi\u00fa a korl\u00e1tnak lapult, mik\u00f6zben a l\u00e1ny lass\u00fa l\u00e9ptekkel elhaladt mellette. A gyomra kellemetlen\u00fcl \u00f6sszer\u00e1ndult, amikor meg\u00e9rezte az elm\u00fal\u00e1s szag\u00e1t, ami k\u00f6rbelengte a l\u00e1ny eg\u00e9sz l\u00e9ny\u00e9t. Nem n\u00e9zett r\u00e1, ink\u00e1bb hat\u00e1rozott l\u00e9ptekkel haladt le a nappaliba a sz\u00fcleihez, akik megdermedtek a konyh\u00e1ban.<\/p>\n
Kiv\u00e1g\u00f3dott az ajt\u00f3. A fi\u00fa odafent is \u00e9rezte a kinti leveg\u0151 friss, \u00e9letillat\u00e1t, ami hirtelen kiszippantotta a mocs\u00e1rszagot \u00e9s a massz\u00edv sz\u00fcrke f\u00fcst\u00f6t a h\u00e1zb\u00f3l, mire a csal\u00e1dtagjai \u00fajra \u00e9letre keltek. A fi\u00fa megnyugodott, hirtelen \u00fajra kapott leveg\u0151t, m\u00e9g az anyj\u00e1t is szorosan \u00e1t\u00f6lelte.<\/p>\n
De onnant\u00f3l kezdve semmi sem volt ugyanolyan. Napok leforg\u00e1sa alatt a sz\u00fclei lelassultak, n\u00e9ha fak\u00f3 b\u0151rdarabokat hagytak el a lak\u00e1sban. Nem nevettek, nem besz\u00e9ltek, t\u00f6bb\u00e9 nem k\u00e9sz\u00edtettek \u00e9telt. A testv\u00e9re sem j\u00e1tszott. \u00dcltek a nappaliban, \u00e9s egyre jobban figyeltek a fi\u00fara, akiben m\u00e9g pisl\u00e1kolt az \u00e9let.<\/p>\n
Hamarosan sejteni kezdte, hogy bel\u0151le is ki akarj\u00e1k sz\u00edvni az er\u0151t. \u00dagy k\u00e9pzelte, egyik \u00e1lm\u00e1ban egyszer csak elvesz\u00edti \u00f6nmag\u00e1t \u00e9s csatlakozik zombi csal\u00e1dj\u00e1hoz. M\u00e9g csak f\u00e1jdalmas sem lett volna a m\u0171velet. El\u0151sz\u00f6r nem is f\u00e9lt annyira, de azt\u00e1n belen\u00e9zett testv\u00e9re ki\u00fcresedett szem\u00e9be, ami hirtelen furcsa, feket\u00e9s \u00e1rnyalatot vett. Azt\u00e1n meg\u00e9rezte a hal\u00e1l mocs\u00e1rszag\u00e1t.<\/p>\n
Ekkor d\u00f6nt\u00f6tte el, hogy menek\u00fclni fog. Egyik este egyszer\u0171en kil\u00e9pett az utc\u00e1ra. Tudta, hogy merre tart. De arra nem sz\u00e1m\u00edtott, hogy k\u00f6vetni fogj\u00e1k. Csal\u00e1dtagjai a szabadul\u00e1s\u00e1nak gondolat\u00e1ra hirtelen felgyorsultak. A sz\u00fcrke massza k\u00f6rbe\u00f6lelte \u0151ket, \u00e9s majdnem el\u00e9rte a fi\u00fa test\u00e9t is.<\/p>\n
De \u0151 csak menek\u00fclt. Addig futott, am\u00edg el nem \u00e9rte a parkot a s\u00f6t\u00e9t \u00e9jszak\u00e1ban, ahol h\u0151l\u00e9gballonok sorakoztak. Az \u00e9jszakai l\u00e1mp\u00e1k f\u00e9ny\u00e9ben is lehetett l\u00e1tni, hogy sz\u00ednesek. Lil\u00e1k, z\u00f6ldek, k\u00e9kek, l\u00fcktetnek az \u00e9let illat\u00e1t\u00f3l.<\/p>\n
A fi\u00fa f\u00e1jdalmasan felhorzsolta a tenyer\u00e9t, amikor elk\u00f6t\u00f6tte az egyik ballon kosar\u00e1t a f\u00f6ldr\u0151l. \u00c9rezte, hogy odafent v\u00e9gre biztons\u00e1gban lesz. Oda nem \u00e9rhet el a fullaszt\u00f3, sz\u00fcrke massza, amely az \u00e9let\u00e9t akarta.<\/p>\n
A ballon ringat\u00f3zva emelkedett fel a f\u00f6ldr\u0151l. A fi\u00fa m\u00e9lyen a kosar\u00e1ba lapult. Egyetlen pillanatra n\u00e9zett le a f\u00f6ldre. A parkot lassan teljesen belepte a sz\u00fcrkes\u00e9g, de \u0151t m\u00e1r nem \u00e9lhette utol. Halott csal\u00e1dtagjai hirtelen visszafordultak, mire a fi\u00fa kiengedte t\u00fcdej\u00e9b\u0151l a bennrekedt leveg\u0151t. \u00c9rezte a meleg fuvallatot az arc\u00e1n, mik\u00f6zben lassan elnyomta a m\u00e9ly \u00e1lom.<\/p>\n
A hajnal sugaraira \u00e9bredt. \u00d3vatosan kinyitotta a szem\u00e9t, hogy megl\u00e1ssa a napfelkelte narancss\u00e1rga \u00e9s r\u00f3zsasz\u00edn sz\u00edneit. De a napnak nem volt sz\u00edne t\u00f6bb\u00e9. Sz\u00fcrke sugarai \u00e1tv\u00e1ltoztatt\u00e1k a f\u00f6ldeket, sz\u00edntelenn\u00e9 tett\u00e9k az eget \u00e9s a tavakat. A fi\u00fa egyed\u00fcl ringat\u00f3zott a lila h\u0151l\u00e9gballonnal az ismeretlen fel\u00e9. K\u00e9k kab\u00e1tj\u00e1ban k\u00e9t l\u00e1bra \u00e1llt a kos\u00e1rban, \u00e9s n\u00e9zte, ahogy a halott nap egyszerre mindent holtt\u00e1 v\u00e1ltoztat.<\/p>\n
A vil\u00e1gban egyed\u00fcl \u0151 maradt sz\u00ednes, csak az \u0151 teste \u00e1rasztotta mag\u00e1b\u00f3l az \u00e9let \u00e9des illat\u00e1t.<\/p>\n
2014.11.23.<\/p>\n