Amit a tenger adott XI.

A tenger ezt adta ezen a héten. Tőlem nektek 🙂

Sóhajtva álltam Trevor fürdőszobai tükre előtt. A szívem
a fejemben dobogott, miközben próbáltam kiverni a gondolataimból a borzalmas
autóutat, ahol Trevor csak a kényelmem felől érdeklődött. Vizet locsoltam az
arcomba, és próbáltam eldönteni, hogy merre is haladjunk tovább.
 Résnyire nyitottam
ki a fürdő ajtaját. Odakint Trevor pánikszerűen pakolta az elől hagyott ruhákat
és koszos tányérokat, pedig egyáltalán nem volt rendetlen a lakása. Hogyha nem
lettem volna ilyen rettenetes szituációban, akkor áhítattal simítottam volna
végig a könyvespolcán, mintha ezzel megcirógathattam volna mélyen megbújó
intellektusát.
Megráztam a fejem, és visszatértem a fürdőszoba tükréhez.
Az arcom sápadtabb volt a szokásosnál, csupán tizenhat éves szemem alatt sötét
karikák virítottak. Kinyitottam a fürdőszobaszekrényt, ahol nem találtam meg,
amit kerestem, azonban a szívem kihagyott egy ütemet, ahogy egy rózsaszín, női
fogkefével és egy sminkkészlettel találkoztam. Fogalmam sem volt arról, hogy
Trevornak van barátnője. Reménykedtem abban, hogy csupán egy testvérről vagy
egy barátról van szó.
A fürdőszobaszekrény egy alsó fiókjában leltem meg Trevor
gyógyszerkészletét. Találtam egy pár doboz vitamint, fájdalomcsillapítót és pár
nyugtatót is. De végül a kezembe került az, amire egész úton gondoltam. Egy
üveg hashajtócseppet tartottam a kezemben. Kegyetlen, de ésszerű megoldásnak
tűnt. Igyekeztem kiüríteni a fejemből a gondolatokat, majd gyorsan
teletöltöttem vízzel a mosdókagyló melletti poharat, és telecsepegtettem a
sárgás folyadékkal. Egyetlen húzásra hajtottam le.
Elégedetten léptem ki a fürdőszobából, hogy nekikezdjek a
szirének teljes kikutatásának. Éppen szóra akartam nyitni a számat, hogy
megkérjem Trevort arra, hogy adja ide kutatásait, amikor megtorpantam. A
tanárom a hatalmas, kék függönnyel keretezett ablak előtt állt és a telefonját
tartotta a kezében.
– Nem érted, Jennifer? Nem folytathatjuk tovább a
kapcsolatunkat. Te is nagyon jól tudod, hogy kihűlt ez az egész!
A nappali kisasztalán megpillantottam egy képkeretet,
amelyben Trevor és egy barna, csinos lány mosolygott boldogan a kamerába. A
lábam teljesen elgyengült a látványtól.
– Igen! – folytatta tovább Trevor idegesen. – Találtam
valaki mást. Az egyik diákom. Csodálatos lány. Ráadásul sokkal fiatalabb nálad.
A kezemet a szám elé kaptam, majd egyetlen lépést
hátrálva levertem Trevor egyik vázáját a mögöttem található asztalról. Hatalmas
csörömpöléssel ért földet, mire Trevor azonnal felém nézett. El se köszönt a
barátnőjétől, ledobta a telefont az ágyra, majd mellettem termett.
– Ó, édes Susan, ugye nem esett semmi bajod? – simított
végig az arcomon. Megráztam a fejem, majd összeszedtem gondolataimat.
– Szükségem lenne a szirénes kutatásodra, Trevor. Ide
tudnád adni?
Trevor azonnal felpattant a vázák darabjai mellől, majd
pár percen belül a kezembe nyomta a dolgozatát. Legalább húsz oldalas
irományról volt szó, amelynek az eleje használhatatlan irodalmi idézetek sorát
tartalmazta, rengeteg forrásmegjelöléssel. Egyre idegesebben lapoztam végig az
oldalakat, izzadt kezemet frusztráltan a nadrágomba töröltem. Képtelen voltam
figyelni a nehéz szövegre.
Hevesen dobogó szívvel hanyatlottam le a kanapéra, majd
újra Trevorra néztem, aki precízen söpörgette össze a váza darabjait. Rájöttem,
hogy a legfontosabb kérdésemre pontosan ő tudhatja legjobban a választ.
– Trevor? – kérdeztem lassan, kissé halkan, de annál
határozottabban. – Hogyan lehet megölni egy szirént?
Trevornak azonnal kiült az arcára az aranyos, tanítós
mosoly, hangja újra szilárd és magabiztos lett.
– Bronz tőrrel, amit annak a vérébe mártottak, aki a
varázslat hatása alatt áll.

Tovább is folytatta a mondandóját, Homéroszról és hasonló
görög dolgokról beszélt, de én már nem figyeltem. Csak a bronz tőrre tudtam
gondolni, amikor mérhetetlenül erős görcs állt a hasamba, ami hangosan bugyogni
kezdett.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük