Amit a tenger adott XIX.

59ea4bbda90a17cd8bb2bb24dbf56d5fEzen a héten az én részem következik. Kicsit nyugisabbra sikerült a mostani hét, hogy felkészüljünk a nagyobb izgalmakra. A korábbi részeket az Amit a tenger adott fül alatt megtaláljátok!

Bernard lakása pontosan olyan volt, mint képzeltem. Ruhák szerteszét dobálva, koszos edények a stratégiai fontosságú pontokon és állott, köhögésre ingerlő dohányszag. Ehhez a rendezetlenséghez nem voltam hozzászokva, ugyan tiniként én sem voltam a rend igazi megszállottja, de ez már nekem is sok volt.

Szinte, ahogy becsukódott a lakás ajtaja rámtelepedett a fáradtság. Kiszaladt belőlem az addigi adrenalin, és a konyhaszéken ülve bámultam magam elé egy kellemetlenül forró kávéval a kezemben, miközben Trevor részletesen elmesélte Bernardnak a kalandunk részleteit, és azt, hogy merre is tartunk. Bernard olyan figyelmesen és érdeklődve hallgatta, mintha nem is lenne olyan borzalmas badarság, hogy egy szirént akarunk megölni egy lopott tőrrel. Ahogy Trevor befejezte a mondatot, Bernard azonnal elvigyorodott.

– Ennek a jelvénynek – mutatta magán. – Előnyei vannak, kis barátaim. Marha egyszerűen bejutunk a múzeumba, elmondom a biztonsági őrnek, hogy egy gyilkossági ügyben nyomozunk, ezért kell körbenéznünk. Csak nektek kell valami új fizimiska és valami jó álca.

Bernard hosszasan méregetett. Átható kék szemétől azonnal zavarba jöttem, még akkor is, hogyha előző nap elveszítettem a szüzességemet, és az elmúlt napokban olyan dolgokat tapasztaltam meg, amiket valaki sohasem élete során.

– A kiscsaj pötit fiatal, hogy eladjuk valami másnak. Van egy ötletem – emelte fel az ujját, majd tárcsázni kezdett a telefonján.

Aggódó szemekkel Trevorra néztem, aki szelíden elmosolyodott. Abba már bele se akartam gondolni, hogy merre is haladt ez a kapcsolat. Egyáltalán nem olyan irányba tartottunk, amire számítottam.

– Ne aggódj, Bernard nagyon jó fej és segíteni fog, hogy megoldjuk ezt a káoszt!

– Örülök, hogy te ennyire bízol ebben – motyogtam magam elé, és végiggondoltam, hogy mennyi megoldhatatlan problémát halmoztunk fel a pár napos utunk során.

Bernard visszatért a másik szobából, miközben jókedvűen mosolygott.

– Hamarosan jön a nővérem, aki sminkesnek tanul. Fél óra és tíz évvel öregebb leszel, kislány! Neked meg hozok egy egyenruhát – nézett egyenesen Trevorra.

629cda970ba59749cb103b05f0d5b994Nem sokkal később egy magasított széken ültem Bernard nappalijában. A hatalmas hangszórókból hangosan dübörgött a diszkózene, a nyári éjszaka illatával cigifüst keveredett. Hideg sörösüveget szorongattam a kezemben, amelyet Bernard és Trevor is kortyolgatott. Ahogy húztam le az italt annál valószerűtlenebbé vált a világ.

Trevor gyereket rabolt, és elvonszolta egy idegen országba, mi pedig ittasan készülünk álrendőröknek kiadni magunkat egy párizsi múzeumban. Kit érdekel? Magamban arra gondoltam, hogy mindig is kalandra vágytam. Be voltam zárva az apró ketrecembe, és most végre kiszálltam belőle. Megkaptam a magam kalandját. Mellettem volt álmaim férfija, akit ugyan kirúgnak a munkahelyéről és börtönbe is zárnak, hogyha nem alakulnak jól a dolgok.

De ahogy a púderréteg egyre vastagabb lett az arcomon, a sörösüveg pedig egyre könnyebb a kezemben, úgy kezdtem távolodni a megszokott és unalmas Susantől. Amikor pedig Bernard gyönyörű nővére egy kézitükröt nyomott a kezembe, akkor egy pillanatra a lélegzetem is elakadt. Óvatosan tapogattam az arcomat, mintha összetörhetne az érintésemtől. Egy felnőtt nő nézett vissza a tükörből, tökéletes sminkkel.

– Hoztam neked pár ruhát is, hogy hivatalosabbnak tűnj. Bernard! – ordított ki a világosbarna hajú, szabályos arcú lány a konyhába. – Mi is lesz Susanből?

– Én doktorizó egyetemistának képzeltem, aki segíti a nyomozást – mondta a férfi, majd lassan kifújta a cigifüstöt.

– Rendben – mosolygott rám a lány, mintha minden nap ezt csinálná. – Akkor nem kell túl hivatalosra venni a ruhát.

Bernard nővére egy könnyed nyári darabot húzott elő, ami egyáltalán nem volt kihívó, de sokkal nőiesebb volt a farmer–trikó párosításnál.

– Gyorsan vedd fel! – mondta. – Kíváncsi vagyok.

839b91fd3ecfe48017f767c512fceab9

Lassan, bizonytalanul lépkedtem ki a magassarkú cipőkben Bernard említésre nem méltó fürdőszobájából. A nyári szellő belekapott a könnyed anyagba, barna hajam selymes érintését éreztem a csupasz vállamon.

Trevor éppen Bernarddal beszélgetett a terv részleteiről, de, amint meglátott, megdermedtek a mozdulatai. Szeme kikerekedett, szája egy kicsit kitátva maradt.

– No, de Trevor! Nem kell ilyen feltűnően bámulni a lánykát – bökte meg Bernard. – Még zavarba jön a kisasszony!

Trevor mosolyogva megvakarta a fejét.

– Mindig is szépnek találtalak, de ez elképesztő.

– Arról nem is beszélve, hogy végre elmegy huszonöt évesnek! – törte meg a megmaradt meghittséget is a rendőrfiú. – Szerintem lassan indulnunk kéne, mert még a végén úgy bebaszok, hogy vezetni se fogok tudni, nemhogy hiteles rendőrnek adjam ki magam!

Egy apró fintort vágtam, majd végigsimítottam a ruhám sima felületén. Trevor mellém lépett, mire megcsapott férfias parfümjének illata, amely már szinte a bőrébe ivódott. A fejem egyszerre kótyagos lett a sörtől és a nyári levegő könnyedségétől.

Egy pillanatra elfelejtettem Echót, a bonyodalmak messzire távoztak, és engedtem magam elveszni Trevor tekintetében, aki kisimított egy tincset a szememből.

– Meg fogjuk oldani – mosolygott rám, majd tiszta tekintettel és annál tisztább szándékkal megcsókolta szájfényes ajkamat.

Elmosolyogtam, majd megszorítottam a kezét. Készen álltam arra, hogy elinduljunk a párizsi éjszakába.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük