Másfél évem Penningtonékkal

Időről-időre késztetést érzek, hogy összefoglalást írjak az életemről publikált íróként. Úgy gondoltam, hogy a Könyvfesztivál előtt épp itt a megfelelő alkalom, hogy megosszam veletek az érzéseimet, és köszönetet mondjak nektek, hogy ennyien követtek, olvastok és figyelitek a Pennington-fiúkkal kapcsolatos híreket.

A címben kicsit kerekítettem, ugyanis a Maradj velem 2016 decemberében jelent meg, így még várnunk kell egy kicsit, hogy pontosan másfél éves legyen. Emellett sokan tudhatjátok azt is, hogy én nem másfél éve “élek együtt” Penningtonékkal, hiszen a mi közös történetünk 2012-ben kezdődött, ami mondhatjuk, hogy megváltoztatta az életemet. Én 2012 és 2015 között a Pennington-fiúkkal keltem és feküdtem, folyamatosan formálódott a fejemben történetük, miközben ez volt életem egyik legnehezebb időszaka, amikor elveszítettem a kapaszkodómat, elköltöztem egy ismeretlen országba, és teljesen új karrierutat formáltam magamnak. Elizabeth Gilbert a Big Magicben leírja, hogy szerint a történetek megtalálják az írókat, és ez bizonyára velem is így volt a Pennington-fiúkkal. Felbukkantak pont az utolsó egyetemi félévem végén és velem tartottak egy átmeneti időszakban, ráadásul még most is ők okozzák számomra a legszebb pillanatokat.

A leghihetetlenebb érzés számomra, hogy 2016 óta nem csak én gondolok elalvás előtt a Pennington-fiúkra, hanem Ti is. Olyan sokan kerestetek meg már, hogy mennyire sokat jelent nektek a történet, hogy én nem győzök köszönömöket mormolni. A csodás olvasói leveleitekre sokszor úgy érzem, hogy nem tudok megfelelő választ írni, alig tudom kifejezni a hálát, amit ilyenkor érzek. Írónak lenni tényleg nem könnyű, nekem is meg kell küzdenem a mindennapi élet bizonytalanságaival, így nagyon sokat jelent, amikor írtok nekem pár sort arról, hogy mennyire megfogott titeket a regényem. Tényleg bearanyozzátok egy-egy napomat. És tovább bátorítalak titeket, hogyha tetszett nektek a történet, vagy bármilyen kérdésetek lenne, akkor nyugodtan keressetek meg!

Másfél év alatt ez lesz a hatodik könyves eseményem, és még mindig úgy érzem, hogy ezek a kedvenceim. Nagyon szeretek veletek találkozni, ilyenkor láthatom élőben is, hogy a fejemből kipattant történet eltalált hozzátok, megérintett titeket.

Amikor a publikálás előtt álltam, számos bizonytalansággal küzdöttem (persze még most is előbukkan jó pár), de ez a másfél év javarészt tényleg arról szólt, hogy jó visszajelzéseket kaptam tőletek. Nagyon remélem, hogy a jövőben még több történetet oszthatok majd meg veletek, hiszen folyamatosan igyekszem dolgozni az írásaimon. Rengeteg erőt ad, hogy a Maradj velem sokatokra nagy hatást gyakorol, ilyenkor azt érzem, hogy valamit biztosan jól csináltam, még akkor is, hogyha csomót kell még tanulnom, hogy egyre jobb és jobb legyek.

Jó hír, hogy az év utolsó negyedében érkezik majd a Pennington-fiúk történetének befejező része is, a Vigyázz rám, ami a kedvenc könyvem a sorozatból. Páran kérdeztétek, hogy nekem nem hiányoznak-e a sztorik, hogy már befejeztem őket. A válaszom erre is igen lenne. Sok történetet írtam már, de ehhez a regénysorozathoz valószínűleg mindig erősebben fogok kapcsolódni. Épp ezért gondolkozom azon, hogy majd visszatérek én is a világba, hogy írjak egy előzménykötet is. Persze emellett most is dolgozom egy olyan történeten, ami remélem, hogy egyszer majd rabul ejtheti a Ti szíveteket is.

Várlak titeket sok szeretettel szombaton! És még egyszer köszönök mindent! Ti adjátok meg azt a pluszt, amit mi írók minden nap kutatunk és keresünk. Hihetetlen érzés, hogy  a ti fejetekben is megformálódhatott a történetem.

A képre kattintva elérhetitek a Facebook eseményt is 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük