Tizenkét könyv az év tizenkét hónapjára 2018 – avagy az idei kedvenceim

Ugyan még nincs teljesen vége az évnek, és tervezek még kiolvasni pár könyvet, ennek ellenére úgy döntöttem, hogy ma megírom a hagyományos éves összesítőmet könyvek terén. Mivel nem vagyok könyves blogger, ezért nem sok könyvkritikát olvashattok az oldalamon, de úgy gondolom, hogy minden évben meg kell osztanom veletek a kedvenc könyveimet. Most végignézve a blogomon 2013 óta folytatom ezt a hagyományt, ami már egészen komolynak számít. Mivel ez lesz az hatodik évem, ezért úgy gondoltam, belinkelem nektek a többi év kedvenc könyveit: ha az évszámra kattintotok elolvashatjátok a korábbiakat is: 2013, 2014, 2015, 2016, 2017.

Számomra a legelképesztőbb, hogy 2013 óta mennyire felívelt az olvasásom, hiszen akkoriban még “csak” 28 könyvet olvastam el az évben. Persze, azóta feje tetejére állt a világ, hiszen azóta könyveket lélegzem be és ki munka formájában is. Idén eddig 64 könyvet olvastam el, amiből a leghosszabb könyv 718 oldalas (Sleeping Beauties) volt. Ebből a könyvmennyiségből 21-et hallgattam meg hangoskönyvként. El kell, hogy mondjam, egyre nehezebb csupán 12 könyvet kiválasztani a legjobbak közé, de azért idén is megpróbálkoztam ezzel. Akkor jöjjenek a kedvenceim!

Január

R. J. Palacio: Csodácska (Wonder)

A könyvvel együtt az Oscar-jelölt filmet is nagy szeretettel ajánlom. Palacio könyve inkább a middle grade korosztálynak szól, ennek ellenére olyan üzenetek hordoz, amelyekből mi, felnőttek is rengeteget tanulhatunk. Legszívesebben minden gyerek kezébe adnám August Pullman történetét, akinek sztorija több nézőpontból bontakozik ki előttünk ebben a nagyszerű könyvben.

Február

André Aciman: Szólíts a neveden (Call Me by Your Name)

André Aciman teljesen lenyűgözött stílusával ebben a könyvben, amiben szerintem tökéletesen bontja ki előttünk egy tinifiú szerelmét, annak minden nehézségével együtt. Régen olvastam ennyire élettel teli, fontos üzenetekkel tűzdelt szerelmi történetet, pedig én magam abszolút nem vagyok romantikus könyv rajongó.

Március

Kate Quinn: Alice hálózata (The Alice Network)

Kate Quinn könyve korrektúrázásra került a kezembe, miközben márciusban a hideg Skóciába indultunk “nyaralni”. Teljesen beszippantottak az oldalak, és Charlie története. Idén jöttem rá, hogy mennyire szeretem is én a világháborús történeteket, meg is lepődtem, hogy mennyire sokat választottam idén a listámba. Ha érdekelnek titeket is a női sorsok és a világháború emberek életére gyakorolt hatásai, akkor ez mindenképpen a ti könyvetek.

Április

Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény (Between Shades of Gray)

Tavaly fedeztem fel magamnak Ruta könyveit, és idén a másik két regényét is muszáj volt felfalnom, amiből az Árnyalatnyi remény a listán végezte. Ebben a könyvben a második világháború egy másik borzalmát, a szovjet munkatáborok életét ismerhetjük meg egy tizenöt éves lány szemén keresztül. Gyorsan olvasható könyv, ennek ellenére is erős idegzetűeknek ajánlom, hiszen igazi borzalmakat dolgoz fel.

Május

Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák (Sleeping Beauties)

Mindenki tudja, aki ismer, hogy az egész King család a szívem csücske. Mivel magától Owentől még nem sikerült olvasnom, ezért is örültem ennek a közös írásnak. Nekem nagyon tetszett idén a Csipkerózsikák, ezért fel is biggyesztettem a listára. Számomra kissé visszahozta A búra alatt hangulatát, és nagyon elgondolkodtató volt a nők nélküli világ gondolata is. Csak halkan megjegyzem, hogy a listáról éppen leszorult az Outsider, ami szintén szuper King-élmény volt számomra idén.

Június

Jojo Moyes: Still Me

Tudom, hogy már vannak, akik a második könyvét sem szerették a sorozatnak, nekem viszont a Still Me is hatalmas élményt nyújtott. Érezni rajta, hogy Jojo Moyes nem azért írta, hogy lehúzzon még egy bőrt, hanem mert ténylegesen a fejében kattog Louisa sorsa, aki ebben a részben New Yorkban próbálja megtalálni önmagát. Számomra ebben is voltak fontos gondolatok, kedves szereplők, ezért is került fel a listámra.

Július

Karen M. McManus: Lehull a lepel (One of Us Is Lying)

Ha igazán jó ifjúsági krimit szeretnétek olvasni jó karakterekkel, csavaros sztorival, akkor szerintem ez az egyik legjobb választás az idén. A Lehull a lepel szintén munkaként került hozzám, de elképesztően élveztem a történetet. Igazi szórakoztató könyv, ami rendesen berántja az olvasót a lapok közé.

Augusztus

Matt Haig: Miért érdemes életben maradni? (Reasons to Stay Alive)

Idén Matt Haig az egyik nagy felfedezettem. Nagyon tetszett ez a könyv, amiben őszintén ír szorongásról és depresszióról. Nagyon jól tudtam kapcsolódni a saját problémáim miatt ehhez a kötethez, és elképesztett, hogy Haig megoldási módjai is mennyire hasonlítanak az enyémhez. Azóta is követem Instagramon, és a karácsonyi köteteit is be fogom szerezni. Igazán jó kis memoárról van szó, amit mindenkinek ajánlok.

Szeptember

Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite ​Irodalmi Társaság (The Guernsey Literary and Potato Peel Pie Society)

Ha igazán kedves és szép könyvet szeretnék ajánlani, akkor a Krumplihéjpite felé kalandozom. (Úgy fest, idén kevesebb horrort és több igazi rémséget olvastam). Ez a második világháború utáni levélregény nekem igazi meglepetés volt. Őszi, bekuckózós könyv komoly témákkal az összetartozásról, a gyászról, a háborúról. Bennem igazán kedves emlékeket hagyott.

Október

Anne Frank: Anne Frank naplója

Elég nagy gond, hogy harmincegy évesen jutott a kezembe Anne Frank naplója, amikor mindenkinek kötelezőként kellene olvasnia már általános iskolában. Tényleg így gondolom. Hatalmas élmény volt, hogy a klasszikus napló olvasása után pár nappal meg is látogathattam Amszterdamban Anne Frank házát, ahol a könyv szó szerint életre kelt. Elborzasztó olvasmány, ami emléket állít annak, hogyan pusztította el a jövőt, az álmokat a második világháború és a holokauszt. A kedvenc könyvemmé vált.

November

Heather Morris: Az auschwitzi tetováló (The Tattooist of Auschwitz)

Heather Morris könyve szintén nagy hatást gyakorolt rám. Az író arra vállalkozott, hogy elmesélje nekünk Lale Sokolov különös történetet, amely a borzalmak között is felemelőnek bizonyult. Emellett egy különös szerelem sztoriját, ami túlélte a lehetetlent is. A könyv hátterével együtt még nagyobb hatást gyakorolt rám Lale élete.

December

R.M. Romero: Karolina és a krakkói babakészítő (The Dollmaker of Cracow)

A debütáló Romero könyvét mindenkinek ajánlom. Szintén egy olyan könyv, amit nehézsége ellenére nagyon szívesen adnék minden 12-14 éves gyerek kezébe. Mivel Krakkói a szívem egyik csücske, ezért még jobban kötődtem Karolina történetéhez. Szerintem zseniális ötlet egy baba szemszögén keresztül leírni a német megszállást. Ráadásul csodálatos szép lett maga a könyv is.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük