Egy picit a háláról, avagy befejeztem még egy kéziratot

Úgy fest, mostanság a május lett a kézirat-befejezős hónapom, ugyanis tavaly szintre majdnem pontosan ilyenkor fejeztem be a Késő márciust. Aztán teljesen más vonalra akartam kalandozni, két pár történetét akartam megírni egy teljes napfogyatkozás idején. De hát író tervez…. és erre James augusztusban nem hagyott nyugodni. El kellett mesélnem a történetét.

Az Emlékezz rám ötlete még a Malom Libri első olvasókörén merült fel bennem. James motivációit annyira sokan nem értették, annyira sokan haragudtak rá, hozzám viszont mindig is közel állt. Úgy fest, annyira közel, hogy három évvel a Vigyázz rám befejezése után el kellett mesélnem a gondolatait. Elképesztő volt visszatérni a Penningtonokhoz ilyen sok idő után. Úgy fest, hogy megint egy nehezebb időszakban találnak meg engem, ez szerintem érződik is a kéziraton. Egyelőre ez lett a leghosszabb írásom a maga 106 225 szavával, és egész gyorsan készen lett, hiszen tíz hónap alatt írtam. (Nem is teljesen értem, hogy is jöhetett ez össze, amikor annyi más dologgal is foglalkoztam az elmúlt egy évben).

Sokan szoktátok kérdezni, hogy mennyire visel meg a Penningtonok írása. Eddig úgy éreztem, egyáltalán nem, viszont James történeténél voltak nehezebb pillanatok, hiszen egy olyan történetet meséltem el, ahol már a végkifejlet teljes mértékben adott volt. Sokszor viszont úgy éreztem az írás után, hogy úgy felszabadultam, mintha egy jót futottam volna. James Pennington volt a támaszom ebben a tíz hónapban, és nagyon örülök, hogy ez a kézirat is megtalált engem.

Én is hiszek az írás varázslatában. Mindig próbálom azt a történetet írni, ami éppen rezonál bennem. Igyekszem meghajtani a fejemet, és belemerülni abba a világba, ahol épp lennem kell. Úgy gondolom, csak így lehet hitelesen írni. Úgyhogy most ezek után csak hálát tudok érezni, hogy még egy kézirat az enyém lehet. Ezzel együtt ez a kilencedik kész regényem.

Most megint csendes ünneplés következik, némi elvonulás, hogy elgondolkozzam, merre is akarok innen tovább menni. Most két történet is a fejemben van, egyelőre még nem tudom, melyikre is kell hallgatnom. Ilyenkor mindig legalább egy hónapos pihenőre küldöm a kéziratokat, hogy aztán átolvassam az első vázlatot, majd továbbküldjem az előolvasóknak. Nagyon remélem, hogy másoknak is elnyeri majd a tetszését, és hamarosan ti is olvashatjátok majd.

Nyáron azonban ne feledjétek, hogy elkezdődik egy újabb izgalmas kaland, hiszen júliusban megkezdjük a Kora február szerkesztését, és hamarosan elárasztalak titeket mindenféle izgalmas információval az új sorozat kapcsán!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük