Elérkeztünk az októberi Írók egymás között sorozatunk következő részéhez. Ebben a hónapban úgy döntöttünk a lányokkal, hogy az önmarketing fog a terítékre kerülni. Ha tovább szeretnétek olvasni a témában, akkor ide kattintva elérhetitek Fanni, Emma és Klári bejegyzését is.
Három éve, az első regényem kiadása előtt néztem először szembe azzal a ténnyel, hogy bizony saját marketing nélkül nincs előrehaladás. Hiába áll az ember mögött egy kiadó, aki reklámozza, bejuttatja az ember könyveit egy könyvesboltba, szinte azt mondanám, hogy elsőkönyvesként elengedhetetlen az online jelenlét (ha megfigyelitek, külföldi írók is jelen vannak a közösségi médiában). Szerencsére nekem ez akkoriban már nem volt teljesen ismeretlen fogalom, hiszen már három éve foglalkoztam az online magazinom Facebook oldalával, és a blogom jóval régebbi múltra tekint vissza, mint a Maradj velem megjelenése. Most visszagondolva szerencsém volt, hogy nem akkor kezdtem el teljesen kitaposni a közösségi média világát.
A blogom létrehozásakor – aztán még a domainem megvételekor is – éreztem egy adag pofátlanságot, hogy hogy merészelek én egyáltalán ilyesmit művelni, hogy saját oldalt indítok. De szerettem volna valahol beszámolni az utamról, összegyűjteni a megjelenéseimet. Igyekeztem elhallgattatni a csúfondáros belső hangokat, hogy egy-két megjelent novellával mit is akarom én meghódítani az internet közönségét. Általában ebben jó vagyok. Sok mindent el szoktam csúsztatni saját magammal kapcsolatban, de itt is felhúztam a vállam, és úgy gondoltam, saját magamnak akarok megfelelni, mások pedig majd helyreteszik magukban az online működésemet. Ezért lelkesen kezdtem el posztolgatni mindenfélét még akkor is, ha szinte semmilyen visszajelzés nem érkezett egy adott bejegyzésre.
Visszaemlékezve az első élményeimre, jó szorosan becsuktam a szemem, amikor meghívtam majdnem az összes ismerősömet, hogy lájkolják az online paranormális magazinom Facebook oldalát, aztán pedig az írói oldalamét is. Mindig igyekeztem ezeket a tevékenységeket különválasztani a személyes profilomtól, ami mostanra már odáig fajult, hogy a személyes Facebookomra alig posztolok bármit a könyveimről. Az ismerőseimnek megadtam a lehetőséget a Facebook oldalak követésére, hogy figyeljék a munkásságomat, így egy-egy megjelenéses hírnél vagy néhány kiemelt blogbejegyzésnél több nem kerül fel a profilomra.
Az Instagram egy kicsit más lapra tartozik. 2015-ben álltam neki Instázni, ahol a profilom határterülete a személyes dolgaimnak és az írós életemnek. Nagyon szeretek képeket készíteni, dokumentálni egy-egy fotóval az eseményeket, ezért az Instagramon otthonra leltem. Persze, itt a követők nem úgy ismerősök, ahogy a Facebookon, szintén az figyeli csak a tevékenységeimet, aki akarja.
A Molyos felület egyértelműen a megjelenésem után csatlakozott a repertoáromba. Azóta persze hihetetlen Molyfüggő lettem 🙂 Itt viszont bloggerektől kaptam a fülest, hogy Molyon érdemes íróként aktívnak lenni. A Moly szuper felület reklámra, olvasók gyűjtésére, de talán itt kell a legóvatosabbnak lenni. Vannak szabályaim. Nagyon ritkán szólok hozzá értékelésekhez (főleg negatívakhoz szinte sose), leginkább akkor szokott előfordulni, ha bejelöltök. hiszen akkor megszólítva érzem magam. Végképp nagyon nehezen tartom magam távol a mit olvassak zónától. Nehéz látni, amikor valaki körbeírja a könyvemet, hogy ilyet szeretne olvasni, és nem jön hozzászólásként az ajánlás a regényeimről. Ilyenkor általában elfordulok, legörgetek, mert nem szeretem lenyomni senkinek a könyvemet a torkán (persze, én is vétkeztem már ennél egy-két esetben). Azt nehéz látni, amikor Molyon kiemelik egy páran, hogy ilyen és ilyen könyvet szeretnének olvasni, de NE magyar legyen. Ilyenkor úgy érzem, nem tudok kitörni egy skatulyából, de tudom, hogy ezt is el kell fogadnom. Azt semmiképpen nem szeretném, hogy ne merjetek szabadon véleményt nyilvánítani a könyveimről, hiszen a Moly pontosan erre van. Nem szabadna senkinek sem azt éreznie, hogy az író ott liheg a nyakában, hogy milyen értékelést is fog írni a könyvéről.
Mindig igyekeztem természetesen venni a közösségi médiát, azaz általában olyan dolgokat teszek fel, amiket ténylegesen szeretnék megosztani a követőimmel. A regények megjelenése előtt egy kicsit tudatosabb vagyok, többet beszélek róluk, de ilyenkor is leginkább a megosztás vágya hajt. Szeretem, amikor jönnek tőletek a levelek, a hozzászólások és látom az érdeklődést. Úgy gondolom, hogy a Facebook oldalamat úgyis az követi, akik szeretnétek rólam és a híreimről hallani.
Persze, emellett sokszor bennem is felbukkan a kétely, hogy talán túl sok vagyok vagy túl kevés. Jól csinálom-e ezt az egészet egyáltalán? Hiszen sosem jelentkeztem egyetlen online kurzusra sem, hogyan is végezzem az önmarketinget, tulajdonképpen sosem kaptam ehhez semmi iránymutatást, még cikkeket se olvastam róla a neten. Nem akartam sosem bizonyos szabályok szerint tolni magamat a neten, csak megosztani veletek, ami igazán jólesik. Emellett érdekes élmény az, amikor látom, hogy a követők száma néha csökken és nem nő,. Ilyenkor mindig elgondolkozom, hogy biztosan túl sok vagyok, biztosan máshogy kellene mindent csinálnom. A belső bizonytalanság mindig ott rezeg az emberben, de szerintem ezzel együtt vagyunk alkotók. Törekszünk a fejlődésre.
Még nyereményjátékokat is azért szoktam hirdetni, mert élvezem a dolgot 🙂 Persze, azt rossz látni, amikor csomóan kikövetnek a végén, mert nem nyertek. De ettől függetlenül szeretem a játékokat, mert megmozgatnak titeket, meg aztán egész életemben nagy ajándékozó voltam, így még Angliából is szívesen küldök nektek ezt-azt.
Összefoglalva azt tudom csak mondani azoknak, akik önmarketingbe kezdenek, hogy adják önmagukat. Gondoljanak bele abba, hogy befogadóként mit látnának, mit olvasnának szívesen. Állítsák fel a saját sztenderdjeiket, hogy szerintük mi lép át egy határt. Én ehhez tartom magam, és nagyon hálás vagyok mind a Facebookos, mind az Instagramos és Molyos követőimnek is.
És most következzen a reklám 😉 (Mert hát szeretném elérni a kétezer lájkot Facebookon, Instán pedig az ezret, én sem vagyok hibátlan :D)
https://www.instagram.com/gabriellaszaszko/
https://www.facebook.com/gabriellaszaszkoswriting/
https://moly.hu/tagok/gabriella-szaszko