Úgy gondoltam, méltatlanul kevés blogbejegyzést írtam még a MidLife-Crisis duológiáról, ezért igyekszem minél többet alkotni ebben a témában is. A blogon találhattok már egy ehhez hasonló borítós bejegyzést a Vigyázz rám kapcsán is, amit ide kattintva elérhettek. Na, de hogyan is készült a Kora február borítója? Majdnem fél évvel a megjelenés után mesélek nektek róla, és bemutatom azokat a borítóterveket is, amiket később elvetettünk a kiadómmal karöltve. Most beleshettek a kulisszák mögé, remélem, érdekesnek fogjátok találni az utazást 😉 Még itt szeretném megemlíteni, hogy rettenetesen hálás vagyok a Maxim kiadó borítótervezőinek, akik szó szerint minden álmát valóra váltják egy írónak 🙂 A borítóm most Debreczeni Kinga munkája, a Vintezis Creative Studio kötelékeiben.
A Kora februárral kapcsolatban mondhatni, hogy sokkal homályosabb elképzeléseim voltak a borítóról, mint a Pennington-tesóknál. A Maradj velemnél már meséltem nektek, hogy eredetileg testvéreket vagy kisfiút képzeltem a borítóra. Mondhatjuk, hogy a Kora februárnál először fogalmam sem volt, merre is kellene elindulni. Pedig a Maxim kiadónál mindig figyelembe veszik a borítók kapcsán a véleményemet, ezért szerettem volna itt is felvetni valamit. Az előolvasóimmal karöltve gondolkodtunk, felmerült bennünk a behavazott ház gondolata, de féltem, hogy túlzottan téli külsőt kölcsönözne a regénynek, miközben egy részének igen nyári hangulata van. Aztán valami bulis borítót szerettem volna. Elárasztottam a szerkesztőmet képekkel, hogy milyen hangulatot is szeretnék viszont látni a Kora februárnál, hogy aztán rengeteg kört fussunk oda és vissza.
Ilyen behavazott házakon is gondolkoztam.
Mostanság egyébként nagyon tetszenek az elég minimalista borítók, például vadászom Stephen King Elevationjét ebben a kiadásban, mert annyira gyönyörűnek találom. Még ezt is megmutattam a szerkesztőmnek. A vicc, hogy a végére még ehhez hasonlít a legjobban a végleges borító.
Az első borítótervnél tehát a bulizós vonalon indultunk el, még nagyon korán kaptam egy tervet, ami a következő volt:
A havas betűkbe egyébként szerelmes voltam, és maga a hangulat is tetszett, csak a színvilágot találtam kissé fakónak. De úgy érzem, ha ez a borító maradt volna, akkor is boldogan szorítottam volna a kezembe a regényt. Aztán végül mégsem ennél maradtunk, a kiadóban mondhatjuk, hogy rajtam kívül senki sem lelkesedett ezért (aztán majd meséljetek, hogy ti mit gondoltok 🙂
Ekkor indultunk el a romantikusabb vonalon, számos gitáros fiú-lány páros stockfotót néztünk át, de valahogy egyik sem fogott meg. Bevallom, én egyáltalán nem vagyok oda az emberes borítókért. Kifejezetten nem szeretem az arcokat a borítón. Már mondtam, hogy nagyon tetszenek a minimalista borítók, amiken csodaszép tipográfia van, esetleg a színekkel játszik. Úgyhogy az emberes, főleg arcos megoldásoktól erősen ódzkodtam, nem éreztem a stílusomnak. Ekkor ehhez hasonló képeken gondolkoztunk:
Végül ennek is egy borítóterv lett az eredménye, amit viszont egyáltalán nem éreztem magaménak. Ráadásul ennél felmerült az a kérdés is – ahogy mindnél -, hogy akkor milyen is legyen a Késő március borítója.
Aztán az én csodás szerkesztőm rátalált egy képre, ami elindított minket ezen a szépséges csillagos vonalon, ami végül meghozta a várt végeredményt. Azóta is szerelmes vagyok a Február borítójába, és ez magával hozta azt is, hogy már körülbelül tudjuk, hogyan is fog kinézni a Március borítója, amivel szintén nagyon-nagyon elégedett vagyok. De nagyon kíváncsi vagyok ám a véleményétekre. Ugyan utólag, de szerintetek is a megfelelő borítót választottuk? Nektek hogy tetszenek az elvetett tervek?
