![\"\"](\"https:\/\/i0.wp.com\/szaszkogabriella.com\/wp-content\/uploads\/2019\/04\/5cd35225f19354181e99d3e156bc5f9c.jpg\")
<\/a><\/p>\nUt\u00f3lag visszan\u00e9zve az elm\u00falt k\u00e9t \u00e9vemre, mondhatom azt, hogy sz\u00e9pen haladtam el\u0151re. Egyed\u00fcl s\u00e9t\u00e1ltam messzi t\u00e1vokra, k\u00e9pes voltam p\u00e1nikrohamosan fel\u00fclni a buszra, \u00e9s hazarep\u00fclni \u00fagy, hogy el\u0151tte napokig nem aludtam. Ez n\u00e1lam a sz\u00e9p halad\u00e1s r\u00e9sze volt. Janu\u00e1rban viszont \u00fajra frusztr\u00e1lt lettem. Hirtelen \u00fagy \u00e9reztem, semmi sem j\u00f3. Idegeskedtem, hogy k\u00e9ptelen vagyok nyugodtan buszra sz\u00e1llni egyed\u00fcl, elegem volt a saj\u00e1t korl\u00e1taimb\u00f3l. Elvesz\u00edtettem a kapcsolatomat a h\u00e1l\u00e1val, pedig mondhatjuk, hogy az \u00e9letem minden ter\u00fclet\u00e9n b\u00e9k\u00e9t tal\u00e1lhattam volna. H\u00e1rom kiadott k\u00f6nyvem van, k\u00e9t al\u00e1\u00edrt k\u00f6nyvszerz\u0151d\u00e9sem. Siker\u00fclt el\u00e9rnem az \u00e1lmomat, hogy m\u0171ford\u00edt\u00f3k\u00e9nt dolgozzak. Anyagilag is kezdem kiegyens\u00falyozni magam, \u00e9s a szuper f\u00e9rjemmel arra k\u00e9sz\u00fcl\u00fcnk, hogy lak\u00e1st vegy\u00fcnk Angli\u00e1ban. Ennek ellen\u00e9re is azt \u00e9reztem, hogy megfojtanak a negat\u00edv gondolatok. Hiszen Angli\u00e1ban m\u00e9g k\u00e9t \u00e9v ut\u00e1n is csak form\u00e1l\u00f3dik a bar\u00e1ti t\u00e1rsas\u00e1gunk, az id\u0151j\u00e1r\u00e1s meglehet\u0151sen r\u00e9mes, a munk\u00e1m elkezdett stresszes lenni. Meg egy\u00e9bk\u00e9nt is, mi\u00e9rt nem vagyok k\u00e9pes szorong\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl megoldani h\u00e9tk\u00f6znapi feladatokat? Mi\u00e9rt nincsen t\u00f6bb bar\u00e1tunk Angli\u00e1ban? Mi\u00e9rt nem s\u00fct t\u00f6bbet a nap? Kereshetn\u00e9k enn\u00e9l is jobban? Be kellene bizony\u00edtanom m\u00e9g t\u00f6bb ter\u00fcleten is, hogy \u00e9rt\u00e9kes vagyok?<\/p>\n
Azt\u00e1n j\u00f6tt a r\u00e9gi bar\u00e1tom: a p\u00e1nik. Az utc\u00e1n s\u00e9t\u00e1lva lepett meg. Est\u00e9nk\u00e9nt m\u00e1r p\u00e1r kilom\u00e9terre els\u00e9t\u00e1ltam a f\u00e9rjem el\u00e9 egyed\u00fcl, \u00e9s nagyon szerettem a dolgot. De azt\u00e1n a p\u00e1nik elk\u00eds\u00e9rt. Elk\u00eds\u00e9rt az \u00edr\u00f3kurzusra, ahov\u00e1 j\u00e1rtam. K\u00e9ptelen voltam fel\u00fclni a vonatra a belv\u00e1ros fel\u00e9 egyed\u00fcl. Elk\u00eds\u00e9rt a buszon az aut\u00f3p\u00e1ly\u00e1n, ahol nem b\u00edrtam hirtelen kisz\u00e1llni. Azt\u00e1n m\u00e1r \u00fajra mell\u00e9m szeg\u00fclt att\u00f3l is, hogy egyed\u00fcl voltam itthon (mint ahogy minden nap t\u00edz \u00f3r\u00e1t egyed\u00fcl t\u00f6lt\u00f6k). K\u00e9ptelen voltam elmenni a f\u00e9rjem el\u00e9 a legk\u00f6zelebbi buszmeg\u00e1ll\u00f3ba is p\u00e1nik n\u00e9lk\u00fcl. \u00c9s akkor j\u00f6tt a meta-p\u00e1nik (a fogalmat Matt Haigt\u0151l k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6ztem), amikor is fejvesztve elkezdtem p\u00e1nikolni azon, hogy megint p\u00e1nikolok. Hogy ugyanoda jutok, mint Krakk\u00f3ban, ahol alig mertem a szemetet is levinni. R\u00e1ad\u00e1sul d\u00fch\u00f6s is lettem, azt hittem, m\u00e1r ezen r\u00e9gen t\u00fal vagyunk, hogy v\u00e9gre nyugodtan \u00e9lhetem az \u00e9letem.<\/p>\n
J\u00f3 p\u00e1nikosk\u00e9nt p\u00e1nikolva a r\u00e9gi megold\u00e1saimhoz kaptam. Fejvesztve. Verg\u0151dtem a szorong\u00e1s csapd\u00e1j\u00e1ban, hiszen mi is lesz \u00edgy az \u00e9letemmel? Hogy \u00fcl\u00f6k \u00edgy rep\u00fcl\u0151re, amikor \u00e1t se tudok menni az utc\u00e1n? Haza kell k\u00f6lt\u00f6zn\u00f6m, amikor Angli\u00e1ban ennyire sz\u00e9pen alakul az \u00e9letem? Amikor azt tervezem, hogy egyetemen fogok kreat\u00edv \u00edr\u00e1st tanulni? Rettegni kezdtem, hogy saj\u00e1t elm\u00e9m csapd\u00e1ja megakad\u00e1lyoz az \u00e1lmaimban.<\/p>\n
Nem dics\u0151s\u00e9ges, de lemondtunk k\u00e9t nyaral\u00e1st. Elvesz\u00edtett\u00fcnk k\u00e9t rep\u00fcl\u0151jegyet Portug\u00e1li\u00e1ba \u00e9s \u00cdrorsz\u00e1gba. Buktunk rajta nem kev\u00e9s p\u00e9nzt, amin hosszasan r\u00e1gtam magam. Azt\u00e1n k\u00e9t h\u00e9tre itthon maradtunk a f\u00e9rjemmel, hogy egy kicsit lekapcsol\u00f3dhassak az \u00e9letemr\u0151l. De persze a legszebb az, hogy az embert mindenhov\u00e1 k\u00f6veti az elm\u00e9je.<\/p>\n Tudtam, hogy mit kellene tennem. Elfogadnom a szorong\u00e1st, elfogadnom \u00f6nmagamat, ahogy r\u00e9gen tettem, \u00e9s lassan gy\u00f3gyulni kezdtem. Neh\u00e9z \u00fagy elfogadni, hogy az ember ne belet\u00f6r\u0151dj\u00f6n vagy beles\u00fcppedjen az \u00e1llapot\u00e1ba. Az elfogad\u00e1s nem felad\u00e1s. Viszont az, amit m\u00e1rciusban kezdtem m\u0171velni ink\u00e1bb kap\u00e1l\u00f3z\u00e1s volt, mint elfogad\u00e1s. Viszont ez a kap\u00e1l\u00f3z\u00e1s v\u00e9g\u00fcl csak eml\u00e9keztetett arra, hogy mivel is gy\u00f3gyultam meg majdnem teljesen.<\/p>\n Visszamentem a pszichol\u00f3gusomhoz. Minden egyes nap j\u00f3g\u00e1ztam \u00e9s elkezdtem futni. A fut\u00e1s el\u0151sz\u00f6r r\u00e9mes volt, hiszen a legnagyobb f\u00e9lelmemmel kellett szemben\u00e9znem. Emellett elkezdtem magn\u00e9ziumot \u00e9s halolajat szedni, mik\u00f6zben vettem h\u00e1rom tank\u00f6nyvet az Acceptance and Commitment Therapyr\u00f3l (amiket m\u00e9g nem olvastam el), amit a pszichol\u00f3gusom javasolt. Ja, \u00e9s persze vadul hallgattam a p\u00e1nikos hangosk\u00f6nyveket. Kerestem a medit\u00e1ci\u00f3kat, a hipn\u00f3zist. \u00dajra kutattam a szent gr\u00e1lt, amibe kapaszkodhatn\u00e9k. \u00c9jjel-nappal.<\/p>\n Persze, m\u00e1r r\u00e9gen megvolt, hogy mibe is kell kapaszkodnom. Csak saj\u00e1t magamba. A medit\u00e1ci\u00f3, a mindfulness, a mozg\u00e1s \u00e9s az elfogad\u00e1s voltak az \u00e9n megv\u00e1lt\u00f3im. Hogy amellett tettem le a voksomat, hogy nem szedek gy\u00f3gyszert, hogy elk\u00f6lt\u00f6z\u00f6m Angli\u00e1ba a retteg\u00e9sem ellen\u00e9re is. Hogy a szorong\u00e1ssal egy\u00fctt fel\u00fcl\u00f6k a rep\u00fcl\u0151re, hogy elfogadom a nehezebb napokat is.<\/p>\n Lassan elj\u00f6tt p\u00e1r nyugodtabb \u00f3ra. A nap n\u00e9ha kib\u00fajik a felh\u0151k k\u00f6z\u00fcl, \u00e9s vannak nyugodt pillanataim. Azt\u00e1n k\u00e9t h\u00e9t m\u00falva rep\u00fcl\u0151re kell \u00fcln\u00f6m a f\u00e9rjemmel \u00e9s anyuk\u00e1mmal, hogy l\u00e1ssalak titeket is a K\u00f6nyvfesztiv\u00e1lon. Sokszor rettegek, hogy mindenkit cserben hagyok, de szeretn\u00e9k b\u00e1tor lenni, \u00e9s besz\u00e9lni err\u0151l, mert fontos. Mert ha bevallom a gyenges\u00e9geimet, sokkal er\u0151sebbnek \u00e9rzem magam t\u0151l\u00fck. Szerettem volna viccesebb t\u00f6rt\u00e9neteket megosztani a szorong\u00e1sr\u00f3l. Tavaly m\u00e1r n\u00e9ha siker\u00fclt is humorral kezelnem a kapcsolatunkat, de id\u00e9n megint t\u00fal komolly\u00e1 v\u00e1lt. Ennek ellen\u00e9re k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, hogy elolvass\u00e1tok, amit \u00edrtam. Besz\u00e9ljetek ny\u00edltan a lelki eg\u00e9szs\u00e9getekr\u0151l. Nagyon fontos, hogy ne hordozzuk tov\u00e1bb magunkban a sz\u00e9gyent, \u00e9s menek\u00fcl\u00e9s helyett megpr\u00f3b\u00e1ljunk \u00e9lni a korl\u00e1taink ellen\u00e9re is.\u00a0 Tal\u00e1n a bejegyz\u00e9sem nem szolg\u00e1l annyira praktikus \u00fatmutat\u00f3k\u00e9nt, hogyan ne szorongjunk. Nem tudja megmondani, mi is a megold\u00e1s, de tal\u00e1n megnyugv\u00e1st hozhat m\u00e1snak is a neh\u00e9z pillanatokban!<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" M\u00e9g janu\u00e1r v\u00e9g\u00e9n \u00edrtam nektek egy blogbejegyz\u00e9st, ahol is \u00fagymond fogadalmat k\u00f6t\u00f6ttem, hogy sokkal t\u00f6bbet fogok besz\u00e9lni nektek a szorong\u00e1sr\u00f3l \u00e9s a p\u00e1nikbetegs\u00e9gr\u0151l. Majdnem k\u00e9t \u00e9s f\u00e9l h\u00f3napig ezt teljesen elhanyagoltam, ugyanis febru\u00e1r k\u00f6zep\u00e9n \u00e9s m\u00e1rciusban \u00fajra m\u00e9lyre buktam. A … Continue reading <\/a><\/p>\n<\/a><\/p>\n