![\"\"](\"https:\/\/i2.wp.com\/szaszkogabriella.com\/wp-content\/uploads\/2019\/07\/81d7d8f68fa26f1292730d179fff935d.jpg\")
<\/a><\/p>\nKezdj\u00fck a nyers t\u00e9nyekkel. Id\u00e9n eddig \u00f6sszesen negyven k\u00f6nyvet olvastam el. Ebb\u0151l \u00f6sszesen kilencet az\u00e9rt v\u00e1lasztottam, hogy seg\u00edtsen megoldani a szorong\u00e1sos panaszaimat. Ez az olvasott k\u00f6nyvek negyede. Csod\u00e1latos k\u00f6nyvekkel is tal\u00e1lkoztam a t\u00e9m\u00e1ban, amikn\u00e9l t\u00e9nyleg azt \u00e9reztem, seg\u00edtenek. Viszont j\u00faniusban egy szorong\u00e1sos munkaf\u00fczet kapcs\u00e1n \u00fajra \u00e9reztem a t\u00f6m\u00f6r cs\u00f6m\u00f6rt. Fojtogatni kezdett, hogy a k\u00f6nyvet olvasva hevesen b\u00f3logattam, kiemeltem, jegyzeteltem a jobbn\u00e1l jobb gondolatokat, de az utc\u00e1ra \u00e9rve \u00fagy \u00e9reztem, k\u00e9ptelen vagyok megval\u00f3s\u00edtani az instrukci\u00f3kat. \u00dagy fogalmaztam egyik bar\u00e1tn\u0151mnek, hogy olyan \u00e9rz\u00e9sem van, mintha k\u00f6nyvb\u0151l igyekezn\u00e9k megtanulni balettozni. R\u00e1ad\u00e1sul nem csak ennyit akartam elolvasni, list\u00e1ztam magamban m\u00e9g vagy t\u00edz-tizen\u00f6t k\u00f6nyvet, amin\u00e9l \u00fagy \u00e9reztem, biztosan megv\u00e1ltja majd az \u00e9letemet.<\/p>\n
A legnagyobb ellentmond\u00e1s az, hogy v\u00e9g\u00fcl az ACT (Acceptance and Commitment Therapy) k\u00f6nyv verte ki n\u00e1lam a biztos\u00edt\u00e9kot, amelynek f\u0151 filoz\u00f3fi\u00e1ja, hogy a szorong\u00e1ssal megb\u00e9k\u00e9lve, egy\u00fctt kell haladni el\u0151re az \u00e9letben, \u00e9s nem v\u00e1rni, hogy mikor lesz jobb a helyzet. A vicces az, hogy az \u00f6nseg\u00edt\u0151 k\u00f6nyvek olvas\u00e1sa n\u00e1lam mindig azt jelenti, hogy rosszabb peri\u00f3dusom van, hiszen egy pillanatra sem fogadom el magam olyannak, amilyen vagyok. S\u0151t, m\u00e9g a pihen\u0151id\u0151met, amikor t\u00e9nyleg kikapcsoln\u00e9k – azaz olvasok -, azt is arra ford\u00edtom, hogyan NE fogadjam el \u00f6nmagamat, hogyan pr\u00f3b\u00e1ljam meg megjav\u00edtani azt, ami elromlott. R\u00e1ad\u00e1sul a helyzet az, hogy \u00e1ltal\u00e1ban semmi olyat nem tudnak mondani, amit ne olvastam volna m\u00e1r ezerszer.<\/p>\n
Neh\u00e9z nem beleesni ebbe a csapd\u00e1ba. Nem megold\u00e1st keresni, f\u0151leg, ha az ember \u00e9rz\u00e9keny \u00e9s szenved a szorong\u00e1sos t\u00fcnetekt\u0151l \u00e9s a p\u00e1nikrohamokt\u00f3l. Ennek ellen\u00e9re a sok-sok tan\u00e1cst\u00f3l m\u00e1r a v\u00e9g\u00e9n csak kapkodtam a fejem, \u00e9s egyre frusztr\u00e1ltabb lettem, hogy nekem ez sem megy, \u00e9s probl\u00e9ma \u00fajra egyre nagyobb \u00e9s nagyobb lett.<\/p>\n Nagyon neh\u00e9z megtanulni az egyens\u00falyt. Hiszen \u00e9n is strat\u00e9gikusan szeretem megoldani a gondjaimat. Azonban a p\u00e1nikbetegs\u00e9g pont nem ilyen. Am\u00edg az ember g\u00f6rcs\u00f6sen pr\u00f3b\u00e1lja elfogadni azt, hogy szorong, addig meg se \u00e9rinti az elfogad\u00e1st. Hanem harcol, kap\u00e1l\u00f3zik \u00e9s g\u00f6rcs\u00f6l. A legfrusztr\u00e1l\u00f3bb pedig az, hogy az embernek sosincs instant receptje, hogy egy-egy nehezebb peri\u00f3dusb\u00f3l hogyan is l\u00e9pjen ki. Mondhatjuk, hogy h\u00f3napokon kereszt\u00fcl t\u00f6rtem az agyamat, hogy tavaly hogyan siker\u00fclt jobban elfogadnom a szorong\u00e1sos t\u00fcneteimet. Hogyan siker\u00fclt nem agyalnom rajta ennyit. (Am\u00edg ezen agyalok, persze, nem j\u00f6v\u00f6k r\u00e1.)<\/p>\n Sajnos az igazs\u00e1g az, hogy nem l\u00e9tezik csodaszer. Nem l\u00e9tezik a k\u00f6nyvesboltok polcain az a kincset \u00e9r\u0151 \u00f6nseg\u00edt\u0151 k\u00f6nyv, ami minden probl\u00e9m\u00e1nkat megoldja. N\u00e9ha tudnak egy-egy j\u00f3 gondolatot felvillantani, de ezt is t\u00fal lehet adagolni, ami egyre ink\u00e1bb csak el\u00e9gedetlens\u00e9get sz\u00fcl. Ha m\u00e1r beleker\u00fcltem a spir\u00e1lba, akkor id\u0151 kell, hogy visszagy\u00f3gy\u00edtsam a lelkem, \u00e9s sajnos n\u00e1lam ezek a k\u00f6nyvek csak m\u00e9g jobban eml\u00e9keztetnek arra, hogy valami nincs rendben velem.<\/p>\n A m\u00e1sik r\u00e9szr\u0151l, az olvas\u00e1s sz\u00e1momra igazi ter\u00e1pia. Az \u00f6n\u00e9letrajzi k\u00f6nyvekb\u0151l elk\u00e9peszt\u0151 er\u0151t tudok mer\u00edteni, de egy-egy igaz\u00e1n j\u00f3 reg\u00e9ny is eltereli az ember figyelm\u00e9t a f\u00e1jdalomr\u00f3l. Szerencs\u00e9re ilyen k\u00f6nyvekb\u0151l is jutott ki b\u0151ven id\u00e9n, amit lehet, hogy a szorong\u00e1s miatt vettem a kezemben, de j\u00f3 v\u00e1laszt\u00e1snak bizonyultak. Err\u0151l \u00edrtam is egy bejegyz\u00e9st, amit ide kattintva<\/a> el\u00e9rhettek.<\/p>\n A helyzet az, hogy m\u00e9g most sem megy j\u00f3l az elfogad\u00e1s, de igyekszem \u00fagy jav\u00edtani a helyzeten, hogy k\u00f6zben ne akarjam magamat megszerelni (na, igen, megint jav\u00edtani akarok a helyzeten). A v\u00e9geredm\u00e9ny pedig az, hogy b\u00e1rmilyen neh\u00e9z is, csin\u00e1lni kell. Bele kell menni a f\u00e9lelmetes helyzetekbe, \u00e9s k\u00f6zben nem ostorozni saj\u00e1t magunkat, hogy mi\u00e9rt f\u00e9l\u00fcnk egy-egy ban\u00e1lis szitu\u00e1ci\u00f3t\u00f3l. Val\u00f3sz\u00edn\u0171leg az id\u0151 a legjobb megold\u00e1s a probl\u00e9m\u00e1ra \u00e9s a t\u00fcrelem. Az \u00f6nseg\u00edt\u0151 k\u00f6nyvek sokszor n\u00e9ha m\u00e9g ink\u00e1bb r\u00e1akasztj\u00e1k az elm\u00e9t egy-egy t\u00e9m\u00e1ra. Nekem val\u00f3sz\u00edn\u0171leg nagyobb gy\u00f3gy\u00edr a lelkemnek a sz\u00e9p- \u00e9s sz\u00f3rakoztat\u00f3irodalom. Na, meg a naplement\u00e9k!<\/p>\n Ma \u00fajra egy szem\u00e9lyesebb blogbejegyz\u00e9st hozok nektek a szorong\u00e1sos kalandjaimr\u00f3l, \u00e9s arr\u00f3l, hogyan is \u00e1llok most \u00e9ppen.\u00a0M\u00e1r mes\u00e9ltem nektek arr\u00f3l, hogy az \u00e9v elej\u00e9n \u00fajra beker\u00fcltem az agoraf\u00f3bi\u00e1s-p\u00e1nikspir\u00e1lba. Amikor \u00fajra kopogtattak a p\u00e1nikrohamok az ajt\u00f3n, sz\u00f3 szerint p\u00e1nikszer\u0171en tenni akartam … Continue reading <\/a><\/p>\n<\/a><\/p>\n<\/a><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"