Még novemberben találtuk ki Sütő Fannival, hogy egymástól függetlenül alkotunk ugyanarra a képre egy novellát és egy verset. Mindez Fanni felhívásával kezdődött, amikor mindenkinek verset ígért, aki megosztotta a Facebook oldalát, amit szeretettel ajánlok a figyelmetekbe (itt elérhetitek). Természetesen én is örültem a lehetőségnek, majd küldtem egy képet, hogy kapjak személyre szóló verset. Ebből az nőtte ki magát, hogy én is írtam a képhez egy novellát, így ma a verset és a novellát is megosztom veletek. A vers kapcsolódik az írásaimhoz, ezért különösen nagy jelentősége van számomra. 🙂
Fannival több közös projektet is tervezünk majd a későbbiekben, reméljük, hogy tetszeni fog az első próbálkozásunk!
A kép a következő volt:
Sütő Fanni verse:
A végtelen végén, a lélek utak keresztjének
közepén
Kapdos gallyas ujjaival az ég felé az Életfa,
melynek legtetején, legfelső ágán ülök
én.
És az ágakról világok lógnak, az én világaim:
Furcsa gyümölcsök, bizarr karácsonyfa gömbök,
Álomszöveten a gombok
és a lombok közti kis faházban testvérpár bújik
(össze)
a valóság elől.
Egy helyre vágynak, ahol
Anyjukat nem éri el az alkohol
S a kitalált mesék igazak.
A levelek lassan lehullanak,
az ősz leányka jött lelkükért,
magukkal vitte őket,
mint másokat a krakkói Halál,
ki a főtéren szobornak álcázva áll
és nem sejted, hogy ő az igazi.
És lassan befedi a tájat a hó,
Az életünk lassan lepereg,
mint egy hosszú balettelőadás
közepén
Kapdos gallyas ujjaival az ég felé az Életfa,
melynek legtetején, legfelső ágán ülök
én.
És az ágakról világok lógnak, az én világaim:
Furcsa gyümölcsök, bizarr karácsonyfa gömbök,
Álomszöveten a gombok
és a lombok közti kis faházban testvérpár bújik
(össze)
a valóság elől.
Egy helyre vágynak, ahol
Anyjukat nem éri el az alkohol
S a kitalált mesék igazak.
A levelek lassan lehullanak,
az ősz leányka jött lelkükért,
magukkal vitte őket,
mint másokat a krakkói Halál,
ki a főtéren szobornak álcázva áll
és nem sejted, hogy ő az igazi.
És lassan befedi a tájat a hó,
Az életünk lassan lepereg,
mint egy hosszú balettelőadás
A novellám:
Egy világ választ el
Foghar
és Geamhradh nem csak testvérek voltak, de szoros barátságban és jó szomszédságban
is életek egymással. Otthonukat egy hatalmas, kérges tölgy szolgáltatta. Idejük
nagy részét az ágakon vagy a fa törzsének dőlve töltötték.
és Geamhradh nem csak testvérek voltak, de szoros barátságban és jó szomszédságban
is életek egymással. Otthonukat egy hatalmas, kérges tölgy szolgáltatta. Idejük
nagy részét az ágakon vagy a fa törzsének dőlve töltötték.
Foghar
kecses, vörösesbarna hajú, szabályos arcú lányka volt. Fülében platánlevél
alakú ékszert viselt, nyaka köré sötétzöld sálat tekert. Csak ő értette meg
igazán testvérét, a magába mélyedő Geamhradhot. A lány hiányolta a vicces kedvű
napsugár kecses csiklandozását a tarkóján, amikor meglátogatta a fiú fagyos
otthonát, ugyanakkor elbűvölte a zúzmara lepte lakhely.
kecses, vörösesbarna hajú, szabályos arcú lányka volt. Fülében platánlevél
alakú ékszert viselt, nyaka köré sötétzöld sálat tekert. Csak ő értette meg
igazán testvérét, a magába mélyedő Geamhradhot. A lány hiányolta a vicces kedvű
napsugár kecses csiklandozását a tarkóján, amikor meglátogatta a fiú fagyos
otthonát, ugyanakkor elbűvölte a zúzmara lepte lakhely.
Geamhradh
mélységes csendbe burkolózott azon a napon is, amikor húga látogatóba indult
hozzá. A fiú tölgyének ágán ültek, dércsípte csipkebogyót majszoltak forralt
borralt és sült tökkel – ez utóbbit a lány hozta magával. Foghar ottlétének
nyomán meleg napsugarak keltek életre, amely simogatóan olvasztotta fel a fa
fagytól repedezett kérgét.
mélységes csendbe burkolózott azon a napon is, amikor húga látogatóba indult
hozzá. A fiú tölgyének ágán ültek, dércsípte csipkebogyót majszoltak forralt
borralt és sült tökkel – ez utóbbit a lány hozta magával. Foghar ottlétének
nyomán meleg napsugarak keltek életre, amely simogatóan olvasztotta fel a fa
fagytól repedezett kérgét.
– Arra
a harsány lányra gondolsz? – vágott egy fintort Foghar, majd nagyot kortyolt a
fűszeres borból.
a harsány lányra gondolsz? – vágott egy fintort Foghar, majd nagyot kortyolt a
fűszeres borból.
Geamhradh
némán felhúzta a vállát, majd tovább lóbálta a lábát a fagyott tó felszíne
felett.
némán felhúzta a vállát, majd tovább lóbálta a lábát a fagyott tó felszíne
felett.
– Jobb
lenne, ha lemondanál róla.
lenne, ha lemondanál róla.
Foghar
nem kedvelte testvére megszállott imádatát és vágyakozását Earrach felé. Testvéri
szeretettel próbálta megóvni a bátyját a csacska, veszélyesnek tűnő lánytól.
Earrachért mindenki rajongott, de Foghar bizonyos volt benne, hogy rossz
hatással van a bátyjára. A kecses szőkeség naphosszat az akácfa otthonát
körülvevő mezőn rohangált, virágokat gyűjtött és koszorúkat gyártott.
nem kedvelte testvére megszállott imádatát és vágyakozását Earrach felé. Testvéri
szeretettel próbálta megóvni a bátyját a csacska, veszélyesnek tűnő lánytól.
Earrachért mindenki rajongott, de Foghar bizonyos volt benne, hogy rossz
hatással van a bátyjára. A kecses szőkeség naphosszat az akácfa otthonát
körülvevő mezőn rohangált, virágokat gyűjtött és koszorúkat gyártott.
A tó
túlpartján élt testvérével, a lángoló és erős Samhradh-al. Foghar és Geamhradh
sohasem látogatták meg őket. Távolról figyelték az életüket, amely annyiban
különbözött a sajátjuktól. A másik testvérpár népszerű volt, dicsfény övezte
őket. Virágokat poroztak be, gyümölcsöket érleltek, az erdőbeli állatokkal jó
barátságban éltek.
túlpartján élt testvérével, a lángoló és erős Samhradh-al. Foghar és Geamhradh
sohasem látogatták meg őket. Távolról figyelték az életüket, amely annyiban
különbözött a sajátjuktól. A másik testvérpár népszerű volt, dicsfény övezte
őket. Virágokat poroztak be, gyümölcsöket érleltek, az erdőbeli állatokkal jó
barátságban éltek.
A sötétszőke,
barnára sült bőrű Samhradh sokszor integetett a tó túlpartján élő Fogharnak.
Aznap reggel is, amikor a lány az avart szedegette, a fiú boldogan füttyentett
neki, mire Foghar úgy tett, mintha észre sem vette volna.
barnára sült bőrű Samhradh sokszor integetett a tó túlpartján élő Fogharnak.
Aznap reggel is, amikor a lány az avart szedegette, a fiú boldogan füttyentett
neki, mire Foghar úgy tett, mintha észre sem vette volna.
– Ma
megpróbáltam átkelni a tavon – törte meg a hallgatását Geamhradh, mire húga döbbent
tekintete volt a válasz. Mind a ketten tudták nagyon jól, hogy amióta világ a
világ sohasem keltek még át azon a tavon. – Arra gondoltam, hogy a megfagyott
tó elbírja a súlyomat, a felengedett részeket pedig egyszerűen átúszom.
megpróbáltam átkelni a tavon – törte meg a hallgatását Geamhradh, mire húga döbbent
tekintete volt a válasz. Mind a ketten tudták nagyon jól, hogy amióta világ a
világ sohasem keltek még át azon a tavon. – Arra gondoltam, hogy a megfagyott
tó elbírja a súlyomat, a felengedett részeket pedig egyszerűen átúszom.
– Ugye
tudod, hogy ezzel évezredes szabályokat szegtél meg? – kérdezte a lány villámló
tekintettel. – A világ egyensúlyát boríthattad volna fel a megszállottságod miatt!
tudod, hogy ezzel évezredes szabályokat szegtél meg? – kérdezte a lány villámló
tekintettel. – A világ egyensúlyát boríthattad volna fel a megszállottságod miatt!
A fiú
hosszasan elgondolkodva nézte pamutkesztyűbe bújtatott kezét, amiben a fűszeres
bort szorongatta. Egyáltalán nem evett az aznapi csemegékből.
hosszasan elgondolkodva nézte pamutkesztyűbe bújtatott kezét, amiben a fűszeres
bort szorongatta. Egyáltalán nem evett az aznapi csemegékből.
– Át
is értem a túlpartra – folytatta, mire húga döbbent sóhajt hallatott, és a
szája elé kapta a kezét. – Kimentett a szépséges Earrach a tóból.
is értem a túlpartra – folytatta, mire húga döbbent sóhajt hallatott, és a
szája elé kapta a kezét. – Kimentett a szépséges Earrach a tóból.
Foghar
szinte megszédült a hallottaktól, miközben erősen kémlelte a túlpartot, ahol
minden fényesebbnek és élénkebbnek tűnt saját otthonuknál.
szinte megszédült a hallottaktól, miközben erősen kémlelte a túlpartot, ahol
minden fényesebbnek és élénkebbnek tűnt saját otthonuknál.
–
Éreztem a forró érintését a bőrömön, amikor megfogta a kezem, de aztán
elkezdett velem ordítani, hogy azonnal forduljak vissza, mert ott pusztulásra
vagyok ítélve.
Éreztem a forró érintését a bőrömön, amikor megfogta a kezem, de aztán
elkezdett velem ordítani, hogy azonnal forduljak vissza, mert ott pusztulásra
vagyok ítélve.
A
fiatal lány látva bátyja szomorúságát átkarolta a vállát, hátha azzal adhat
számára némi vigaszt. Közben csendben egyetértett a túlparton élő lánnyal.
fiatal lány látva bátyja szomorúságát átkarolta a vállát, hátha azzal adhat
számára némi vigaszt. Közben csendben egyetértett a túlparton élő lánnyal.
– Azt
mondta, hogy tönkreteszem a világukat a fagyosságommal, és menjek vissza oda,
ahonnan jöttem.
mondta, hogy tönkreteszem a világukat a fagyosságommal, és menjek vissza oda,
ahonnan jöttem.
Foghar
megvető tekintettel nézett át a tó kék túlpartjára, ahol a napsütés vonzó,
fájóan vakító volt. Körbeölelte magát sötétzöld sáljával, miközben fejét testvére
vállán nyugtatta. Nem értette bátyját, mi vette rá erre a vakmerő cselekedetre,
azonban szavai elapadtak, ahogy a szomorú, élénk kék szemű testvére arcát
fürkészte. A fiú lemondóan nézte a túlpartot, ahol a virágos lány táncolva
szökkent a réten, majd sóhajtva simította végig fagyos, lecsupaszodott
otthonának törzsét.
megvető tekintettel nézett át a tó kék túlpartjára, ahol a napsütés vonzó,
fájóan vakító volt. Körbeölelte magát sötétzöld sáljával, miközben fejét testvére
vállán nyugtatta. Nem értette bátyját, mi vette rá erre a vakmerő cselekedetre,
azonban szavai elapadtak, ahogy a szomorú, élénk kék szemű testvére arcát
fürkészte. A fiú lemondóan nézte a túlpartot, ahol a virágos lány táncolva
szökkent a réten, majd sóhajtva simította végig fagyos, lecsupaszodott
otthonának törzsét.
Húga
csak csóválta a fejét. Tudta, hogy Geamhradh hiába szomorkodik, hiszen a világ
rendjét a lángoló szerelem sem változtathatja meg. A fiú keze nyomán
jégkristályok keltek, amelyek vastagságát mélységes letargiája is fokozta.
csak csóválta a fejét. Tudta, hogy Geamhradh hiába szomorkodik, hiszen a világ
rendjét a lángoló szerelem sem változtathatja meg. A fiú keze nyomán
jégkristályok keltek, amelyek vastagságát mélységes letargiája is fokozta.
Foghar
belekortyolt a forralt borba, majd szorosabbra húzta össze a kabátját.
Egyszerre testvére otthonában még ridegebb lett a levegő. A lány csak arra
tudott gondolni, hogy idén kemény télre készülhet az emberiség.
belekortyolt a forralt borba, majd szorosabbra húzta össze a kabátját.
Egyszerre testvére otthonában még ridegebb lett a levegő. A lány csak arra
tudott gondolni, hogy idén kemény télre készülhet az emberiség.
képek forrása: Pinterest (az utolsó pedig saját 🙂
Köszönöm nektek a rajzot, a verset és persze a novellát! 🙂
Mi is köszönjük az olvasást 🙂