A mai hónapunk témájának olyasmit választottunk, ami azt hiszem, mindenkit érdekel. Májusban arról beszélgetünk, hogy mennyit is keres kis hazánkban egy író, meg lehet-e élni az írásból. Ha Fanni, Klári és Emma bejegyzését is szeretnétek olvasni, akkor a nevükre kattintva megtehetitek!
Mióta kiadtam a könyveimet, mondhatjuk, minden ismerősöm megkérdezi, hogy mennyi példányt adtam el, és mennyit keresek ezzel. Mielőtt még kiadtam volna a könyveimet, sokan kifejezték az aggodalmukat, hogy az írással szeretnék foglalkozni, mert ezzel sosem lehet eleget keresni. Igazából a mai napig érzékenyen érint a téma, hiszen utólag már bevallhatom, hogy az első elhatározásomat, hogy az írással szeretnék foglalkozni igencsak durva, pénz nélküli időszak követte. Mégpedig úgy, hogy mellette folyamatosan dolgoztam, és sosem akartam csak a könyveimből megélni. Miután úgy döntöttem, hogy egy teljes fordulattal szakmát váltok, először az online újságírás felé fordultam, utána lassan letisztázódott bennem, hogy szerkesztő és fordító szeretnék lenni az írás mellett.
Most úgy tűnhet, kicsit elkanyarodtam a témától, de ezzel ki is mondtam a válaszomat: Magyarországon nagyon kevés ember él meg csak az írásból. Ezért én mindig is úgy gondoltam, hogy mellé akarok helyezni egy olyan foglalkozást, aminek köze van az íráshoz. Ennek is legalább olyan hosszadalmas útja volt, mint kiadót találni a regényeimnek. De lassan egy hét éves út áll mögöttem, és azt kell, hogy mondjam egy pillanatra sem bántam meg, hogy a könyvszakma felé kanyarodtam. Elmondhatom magamról, hogy imádom a munkámat. A könyvek között olyan lelki békére leltem, amit másban nem találtam volna meg. A mai napig nem vet fel a pénz, de már teljesen elégedett vagyok.
Tehát mindig is tudtam, hogy csupán a könyvkiadásból nem fogok megélni. Na, ilyenkor szoktak bombázni a kérdésekkel, hogy miért is csinálom akkor egyáltalán? Erre mára már megfogalmaztam a válaszomat, régen viszont sokszor bambán nézve szégyenkeztem, hogy miért is ragaszkodom én ennyire egy álomhoz. Elsőként azért is írtam, mert egyben tart. Tele vagyok gondolatokkal, érzelmekkel, és igazi felszabadulás, hogy ebből tudok formálni valamit a lapokra. Írás után sokszor úgy érzem, mintha mély levegőt vennék vagy futottam volna. Amikor kész lett a Maradj velem, úgy éreztem, elég jó, és meg kell osztanom másokkal. És utólag mondva ettől a sorozattól csak jót kaptam. Rengeteg szeretetet ismeretlenektől, olvasói leveleket, új barátokat. Egy kiadói csapatot, amiért hihetetlenül hálás vagyok. És végül megnyitotta a kaput afelé is, hogy szerkesztő és végül fordító legyek (persze, ehhez rengeteg munka kellett). A történeteim az olvasóim elméjében élnek tovább, és ez leírhatatlan érzés. Az alkotás és a kiadás minden egyes mozzanatát imádom.
Az anyagiakról annyit, hogy én sem a könyveimből élek. Ez otthon nagyon kevés embernek elérhető. A kiadók általában előleget kínálnak az íróknak, és részesedést a könyvből, ami egy kis százalékot jelent csupán. Emiatt sosem panaszkodtam, minden egyes könyvemért keresett pénzre bónuszként tekintek. Hálás vagyok, hogy pénzt ér az, amit a fantáziámból alkottam. Sosem akartam én fizetni a kiadásért (ez fontos szempont volt nálam), ezért nekem már az felér egy csodával, ha bármilyen juttatást kapok érte. A kiadóknak sok pénzbe kerül egy könyv kiadása (szerkesztés, nyomdai költségek, borítótervezés, tördelés stb.), és a magyar – főleg elsőkönyves – szerzők kiadása kockázatot jelent számukra. Nálam az eladási adatok nem azért fontosak, hogy mennyi pénz fut be belőle, hanem azért, hogy a kiadóm továbbra is örömmel vegye meg a következő kézirataimat. Szóval, ha tényleg fontos nektek egy író munkássága, vegyétek meg a könyveit, biztassatok rá másokat is, hiszen ez garantálhatja a következő könyvei jövőjét.
Ettől függetlenül nem mondom azt, hogy nem szerepel a vágyaim listáján, hogy többet keressek valaha a könyveimmel. De azt hiszem, például az angol nyelvű kiadásnál sem a pénz motivál elsődlegesen, hanem a nagyobb platform. Hogy még több olvasóhoz eljuthatnak a gondolataim angol nyelven. Az írásból bejövő pénz továbbra is bónusz. Tudom, hogy sokan nem értik meg, hogy miért is csináljuk akkor, miért is maradunk a könyvszakmában. De nálam ez szenvedély. Nem csak az írás, hanem a szövegek ápolása és fordítása is. Hálás vagyok azért, hogy tényleg olyan dologgal foglalkozhatok, amivel szerelembe estem.