Mivel május 13. és 19. között Mental Health Awareness Week van, ezért úgy gondoltam, hogy most én is erről fogok nektek blogolni. Jól tudjátok, hogy én magam is szorongásos problémákkal küzdök gyerekkorom óta. A húszas éveimet mondhatjuk, hogy lehorgonyozták a mentális gondjaim. Nagyon jól tudom, hogy sokkal jobban kell figyelnem a mentális egészségemre, mint sok más embernek, érzékenyebb vagyok, és nagyon gyorsan pánikrohamok formájában figyelmeztet a szervezetem, ha összeomlik az egyensúly. Most egy újabb nehéz periódusból kacsingatok ki, és elengedhetetlennek tartom, hogy hangsúlyozzam, hogy mennyire érdemes figyelnünk a mentális egészségünkre, és hogy ez nem tőlünk független dolog. Mint ahogy a testünk egészségére is figyelünk, úgy kell a lelkünk egészségéért is dolgoznunk. Ez nincs annyira köztudatban, mint a testi egészség, pedig szorosan összefügg az egész rendszer.
Nekem rengeteget segített az, hogy megláttam a negatívumban a pozitívumot. Hosszú éveken keresztül ostoroztam magam, hogy miért vagyok ilyen, miért nem mennek nekem egyszerű dolgok, amik másoknak játszi könnyedséggel sikerülnek. A pszichológusom arra próbált rámutatni, hogy bizony az írólétemhez szorosan hozzákapcsolódik a szorongás. A különleges érzékenységemmel és élénk fantáziámmal bizony ez is együtt jár. Néha még mindig nehéz kapcsolódnom ehhez a gondolathoz, de bizony a szorongásnak hálával is tartozom. Sosem tudtam volna megformálni a Penningtonokat, ha nem éreztem volna át a szenvedést. Épp ezért ma úgy gondoltam, hogy hozok nektek pár hírességet, akik bizony kemény agorafóbiával küzdöttek az életük során. A mentális sérülékenység nem gyengeség, nem vagyunk tőle kevesebbek, mint mások. Erre kell emlékeznünk.
10. Philip K. Dick
A klasszikus science-fiction író, aki a Blade Runner és a Total Recall megalkotója is extrém agorafóbiából szenvedett. Tizenéves kora végén két évig kezelték a fóbiájával, később skizofréniával is diagnosztizálták. Hetedikes korától folyamatosan szédült. Az író egész életében kapaszkodott a valóságba, és kételkedett saját épelméjűségében. 1974-től 1982-ig bekövetkezett haláláig egy 8000 oldalas kéziratot írt, amelynek az Exegesis címet adta.
9. Shirley Jackson
Az amerikai író, Shirley Jackson egész életében küzdött démonjaival. Követelő anyja mellett folyamatosan kívülállónak érezte magát, és férje sem segített rajta. Jackson számos pszichoszomatikus betegséggel küzdött egész életében, emellett agorafóbiával is. Természetesen élményei megjelennek írásaiban is, például a The Haunting of Hill House-ban. Jackson egyik leghíresebb írása, a We Have Always Lived in a Castle két nő történetét meséli el, akik közül az egyik agorafóbiás, és csak gyűlölettel szembesült. A regénnyel Jackson saját démonjaival akart leszámolni, de nem sikerült neki, hiszen az írás annyira kimerítette, hogy három hónapig el sem hagyta a házát. Élete utolsó hónapjaiban még súlyosabb lett az állapota, a saját szobáját sem volt képes elhagyni. Elhízott és egyre többet dohányzott, amit gyógyszerek és drogok is súlyosbítottak. Egyértelműen ez okozta korai halálát 48 éves korában.
8. Marcel Proust
A nagyon híres francia írót az Az eltűnt idő nyomában című művéről ismerhetjük a legjobban. Az író maga is agorafóbiával küzdött, ezért életének javában elzárva élt a közösségtől. 1903-ban rengeteg tragédia sújtotta az írót, elveszítette anyját, apját és testvére is elköltözött. Negyvenes éveiben már alig járt közösségbe, de ettől az írói készségei csak fejlődtek. Proust még az ablakot se nagyon nyitotta ki, hiszen asztmától szenvedett.
7. Edvard Munch
Mindenki ismeri A sikoly című képet, ami az egyik leghíresebb festmény a világon. Maga Munch is agorafóbiától szenvedett. A festő nehezen ment át az utca túloldalára, és az épületek oldalát kellett fognia, hogyha át akart menni a városon. Rettegett a hegyektől, ezért mindig lefelé nézett, hogy ne is lássa őket. Ezen élményei inspirálták híres festményét is.
6. Emily Dickinson
Emily Dickinson megszállottan foglalkozott a halállal, a betegséggel és a halandósággal verseiben, ami kapcsolatban állt az agorafóbiájával és introvertáltságával. Egyedülálló nőként élt szinte egész életében, közben körülbelül 2000 verset alkotott. Késői éveiben még elszigeteltebb lett, sokszor a másik szobából beszélt csak látogatóival, hogy ne kelljen szembekerülnie velük.
5. Charles Darwin
Darwin egyértelműen az egyik leghíresebb természettudós a világon. Szinte egész életében dolgozott A fajok eredetén, hiszen igencsak hátráltatta saját mentális egészsége. Egyik barátjának írott levelében azt is bevallotta, hogy készen áll az öngyilkosságra, hiszen senki sem fogja kiadni a könyvét. Darwin 16 éves korától kezdve küzdött mentális gondokkal, ami 28 éves korára csúcsosodott ki. 30 éves kora környékén rosszabbodott a helyzete. Rettegett az egyedülléttől, nem hagyta el a házat a felesége nélkül, egyedül nem ment emberek közé. Ennek ellenére a modern tudomány Darwin munkáján nyugszik a mai napig.
4. Abraham Lincoln
A híres amerikai elnök bizony súlyos mentális gondokkal küzdött. Fiatal gyerekként veszítette el az anyját, és 18 évesen a szeretett nővérét is. Ráadásul tizenkét gyermekéből tíz meghalt. A veszteségek és saját értéktelenségének érzése súlyos szorongásos zavarokat okozott nála elnöksége és élete alatt is. Lincoln generalizált szorongásban szenvedett a levelei és leírásai alapján.
3. H. L. Gold
H.L. Gold szintén elképesztő sci-fi író és szerkesztő volt. A mentális egészségét a második világháborúban szerzett traumák még jobban megnyomorították és akut agorafóbiától szenvedett. Ennek ellenére megalkotta a Galaxy Science Fiction újságot, ami például Ray Bradburynek is publikációs felületet nyújtott. Gold saját otthonában szerkesztette az újságot és a munkáját a telefonon keresztül beszélte meg. Több mint két évtizeden át nem hagyta el az otthonát.
2. Kim Basinger
Beszéljünk egy kicsit még ma is élő hírességekről. Kim Basinger szégyellős és visszahúzódó gyerek volt, és korai életkorától kezdve pánikrohamokkal küzdött, és egyre jobban rettegett a nyilvános helyektől. A húszas éveiben nehéz időszakkal küzdött meg, amikor is hat hónapig nem hagyta el otthonát. Elmondása szerint minden nap odabent zokogott, nem bírt megküzdeni Hollywood nyomásával.
1. Macaulay Culkin
A híres gyereksztár sem volt kivétel. Culkin tiniévei alatt alig bírta elhagyni a házát, és 2004-ben vallotta be, hogy agorafóbiás volt. A sztár a fotósok elől kezdett bujkálni, ami végül bezárta otthonába. Culkin ezért is nyúlt a drogokhoz és az alkoholhoz. Végül a kutyája segített neki abban, hogy kimenjen hosszabb sétákra.
Ugyan az agorafóbia nagyon sok kihívással jár együtt, fontos kiemelnünk, hogy nagyon sok kreatív gondolkodó küzd ehhez hasonló gondokkal. Egy 2002-es cikk szerint az “őrület” bizony szinte elengedhetetlen a nagy volumenű munkák megalkotásához. 2014-ben egy másik pszichológiai írás (Creativity and Mental Illness) közölte, hogy az agorafóbia kapcsolatban áll a kreativitással.
Emlékezzünk arra, hogy bizony ezen hírességek komoly gondokkal küzdöttek, de ezzel együtt olyan munkákat adtak az emberiségnek, amelyek örökérvényűek.