Vasárnapi Dixit: Anyai szeretet

Dixites kihívásunk utolsó napjához érkeztünk. Igazán kellemes tapasztalat és vicces élmény volt a héten minden egyes nap egy újabb képre alkotni. Reméljük, hogy ti is annyira élveztétek, mint mi! Biztosan nem ez volt az utolsó együttműködésünk Fannival, akinek mai írását szintén elérhetitek. Fogadjátok sok szeretettel az utolsó novellácskát!

Anyai szeretet

Lassan,
csikorogva gurult az idő kerekein a míves babakocsi. A fekete aszfalton haladt
megváltoztathatatlan sorsa felé. Az égbolt szürke volt, mint a palatetők,
amelyre aznap nem vetette fényét a februári nap. Ha elő is akart volna bújni, a
hadakozó lelkek akkor sem hagyták volna neki.
A
fehér pólyába csavart kisbaba lelke igazi csemegének számított. Életének óráján
lassan peregtek le a hátra maradt percek, amelyet egy világos ruhát viselő nő
nézett fejcsóválva. Megfigyelte a csecsemő törékeny alakját, csukott szemét és
békésnek tűnő arcát. Hiába találta tragikusnak a kisbaba sorsát, mégis egyetlen
vágya volt, hogy gyenge lelkét karjában ringathassa el.
Azonban
a következő sarkon egy újabb női alak húzódott meg az árnyékban. Összeráncolt
homlokkal figyelte a lassan haladó babakocsit, a percek csalfa szívdobbanásként
lüktettek régen elhalt testében. Éltető nedű lehetett volna számára a fiatal
lélek. Újra meg akart tanulni érezni, rég elfeledett emlékeket felidézni saját
gyermekeiről, akiknek már nevét is elfelejtette.
A
percek visszaszámlálója a végéhez közeledett, mire a két, elhagyatott anyai
lélek összeütközött a túlvilág felé tartó babakocsi felett. A búcsú fájdalmas
súlya alatt omlott össze a két evilági szülő. Az édesanya karjában tartotta
kisbabáját, szorosan ölelte magához még meleg testét. Forró könnyei eláztatták
a fehér pólyát.

A
gyenge lélek keservesen üvöltve érkezett át a másvilágra, ahol fülsértő ordítás
fogadta. A két túlvilági anya képtelen volt elengedni az újonnan érkezett
lelket. Földöntúli üvöltésükbe vegyült az anyagságért folytatott véget nem érő
harc, amivel a rövid életű babát örök kárhozatra ítélték.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük