Fejezz be valamit!

Bevallom őszintén én magam is bűnös vagyok. Sokszor elveszek a félbehagyott történetek útvesztőjében, amelyek csak parlagon hevernek a számítógépemen, és hangosan sikítanak azért, hogy fejezzem be őket. Most írok egy kicsit a félbehagyás által okozott szorongásról.

Amikor tizenéves korom elején azon gondolkoztam, hogy lehetnék-e író, akkor mindig az ugrott a fejembe, hogy képtelen lennék annyi új történetet kitalálni, hogy sok regényt megalkossak. Most, hogy írok egy pár éve, éppen az ellenkező probléma gyötör. Túl sok ötlet hever elkezdve, levázolva jegyzetfüzetekben és számítógépes dokumentumokban. Az idei nyárnak is egy hosszú listával kezdtem neki, hogy mit is kellene befejeznem.

Mostanság folyamatosan abba a csapdába estem, hogy egy történet csak addig lelkesített, amíg nem találtam egy nála is érdekesebbet. Ez hasonlatos ahhoz az érzéshez, amikor az embernek adnak tíz jó könyvet a kezébe, és ugyan elkezdi olvasni az egyiket, ami akár igazán jó is lehet, de sóvárogva tekint a többire, amiket éppen nem olvas. Nálam pontosan így van ez az írással is.

Ezen a nyáron megszületett a fejemben egy kisregény (ahogy előző télen is, amit egyelőre félbehagytam). De elhatároztam, hogy ezt bizony én befejezem. Írtam egy listát a befejezendő dolgokról, és most büszkén kijelenthetem, hogy ma egy 17 762 szavas kisregény végére tettem pontot.

A befejezetlen történetek számomra iszonyatos frusztrációt jelentenek. Sokszor csak jönnek az ötletek, csapongnak a fejemben, és egész egyszerűen nem ülök le megírni őket. Ezen a kellemetlen érzésen is csak az írás tud enyhíteni. Mintha végre levezetné az ember a fáradt gőzt, kiadná azokat a szavakat és gondolatokat, amelyek belülről feszítik.

Ebből az egészből csak az a konklúzió vonható le, hogy írni nem mindig könnyű. Befejezni annál nehezebb. Néha előtáncolnak a csábos ötletek az elménk mélyéről, amelyek sokkal jobbnak tűnnek, mint amiben éppen benne vagyunk. De néha muszáj befejezni valamit, amit elkezdtünk, hiszen az érzés rettenetesen felszabadító tud lenni.

Ennek ellenére még mindig bűnös vagyok. Most éppen négy elkezdett regény nyomja a vállamat, amelyekhez egy szép napon vissza akarok térni. A novellákról inkább ne is beszéljünk, azt túl fájdalmas lenne elmondani.

képek forrása: Pinterest

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük