Még szeptemberben kaptam KingaH-tól egy kérést, hogy írjak a regényírás stratégiájáról, a tervezésről egy bejegyzést. Nem tudom, hogy mennyiben tudok segíteni, de ennek ellenére leírom a tapasztalataimat. Éppen tegnap fejeztem be a Február címen futó kéziratomat, amit idén január végén kezdtem el. Az első verzió 89 303 szavas lett, persze még rendesen át kell írnom. Elmesélem, hogy is álltam neki ennek a regénynek, de közben felvillantanék pár dolgot a most megjelenő Maradj velem tervezéséről is. Úgy gondolom, hogy a stratégia minden regénynél teljesen máshogy alakul.

Amikor nekikezdek egy regénynek, általában csak egy mondatnyi halvány foszlány van a fejemben. Először általában a karakterek jelennek meg homályosan, akiknek nevet választok, elképzelem a külsejüket, a személyiségüket. Mostanság szeretek a karakterhez azonnal ismert embereket társítani, hogy még jobban el tudjam őket képzelni. A Maradj velemnél David karakteréhez sokkal később választottam színészt, de Josh Westbergnél (Február) már nagyon hamar megtaláltam a tökéletes múzsát. Ezen a ponton általában létrehozok egy Pinterest táblát, ahová mindent begyűjtök a regénnyel kapcsolatban. A nevek kiválasztásánál általában babaneves oldalakra navigálok (rengeteg van belőlük), a vezetéknévnél pedig kóstolgatom, mi is illik jól az általam választott keresztnévhez. Most Josh nevénél fontos volt, hogy ő félig svéd, ezért direkt olyan vezetékneveket kerestem, amelyek előfordulnak Svédországban. Ezen a ponton megjegyzem, hogy szuper karakterkérdőíveket is lehet találni az interneten, amik igazán tudnak segíteni abban, hogy háromdimenziós karaktert alkossunk. Érdemes a karakterekkel rendesen megismerkedni, nálam mindenképpen ők adják a történet tartópilléreit.

Nálam a karaktereken túl nagyon fontos a helyszín kiválasztása. Mivel általában távolabbi tájakra helyezem a történeteimet, ezért Google Mapsen felfedezem a helyszínt, képeket gyűjtök róla a Pinterest táblára. Megnézem a helyi időjárást (ez nálam nagyon fontos), sokszor még a telefonom is az ottani időjárás van kijelezve. De hogyha épp nem abban a hónapban vagyok, akkor átlagokat keresek. Emellett éttermeket, szórakozóhelyeket, a lakosság számát, az iskolákat mind megnézem. Általában minden bárnak vagy étteremnek van honlapja, így könnyedén megismerhetem a belsejüket.

A Maradj velemnél kicsit többet kellett kutatnom, hiszen 1992-ben játszódik a könyv java, ezért végig kellett néznem, mi is volt a menő az Egyesült Államokban. Megnéztem a zenéket, a mozikat, a márkákat, könyveket és televíziós műsorokat. A Február viszont 2021-ben játszódik, ezért sokkal nagyobb szabadságot élveztem, így inkább a futurisztikusabb, de már létező használati tárgyakat néztem át. A kutatás semmiképpen sem hagyható ki ebben az esetben sem.

A cselekmény nálam sokkal érdekesebb kérdés. Nem szoktam tudni előre a cselekményt. Pár alkotóelemet ismerek, de általában érlelem magamban a cselekményt és sétálás közben, elalvás előtt megjelennek előttem a jelenetek. A Februárnál annyit tudtam, hogy két ismeretlen felébred egy házban és nincsenek emlékeik az előző öt évről. Fogalmam sem volt, hogy is kerülnek oda, én is ezt akartam kideríteni. Tudtam, hogy szerelmi háromszöges történet lesz, az alapvető kérdések a fejemben voltak, de cselekmény később rajzolódott ki. A Maradj velemnél hasonló volt. A kérdés megvolt a fejemben: túl lehet-e élni egy borzalmas gyerekkort? Lehet-e normális életet élni ekkora traumák után? Általában nem szeretem elsietni a regényeket, nem szeretek mindent előre tudni. Viszont azonnal meg is cáfolnám magam, mivel van egy regényem, amit befejeztem egy hónap alatt. A Cukorkagyűjtés nyomozós történet, kicsit thrilleres, ennél viszont jelenetlistát vázoltam. Mindenképpen azt mondom, hogy a cselekmény alapvetően zsánerhez kötött. Egy kriminél valószínűleg elengedhetetlen, hogy felvázoljuk, mit is akarunk, amíg egy realista fikciónál kevésbé.

A kutatás egyébként kikerülhetetlen, főleg ha az ember olyan dolgokról ír, amit nem ismer. A Maradj velemnél a kokain hatásai, a poszttraumás stressz, a disszociáció mind a kutatás részét képezték. Hálát lehet adni, hogy nekünk modern íróknak már van Google-ünk 🙂 A Februárnál egy zenész fejébe kellett belemásznom, ezért stúdióvideókat néztem, koncerten színpadi kamerát, hogy közelebb kerüljek a nézőponthoz. De a regényírás közben is meg szoktam állni kutakodni. Idén svédeket kerestem egy nyelvcserés csoportban, hogy javasoljanak nekem tipikus nagymama nevet, de függőktől is kérdeztem már az interneten a kokainról. Mindenképpen azt javaslom, hogy mélyen el kell merülni a témában, hogy hiteles legyen a történet.

Nálam a Pinterest, a Spotify (mert minden regényhez kell zenelista), a YouTube, a Google Maps és maga a Google elengedhetetlen kellékei az írásnak. Egyébként nem használok regényíró programokat, csak sima Wordöt és kézzel írt jegyzeteket a korai vázlatokhoz. Kezdő íróknak is mondom, hogy használjátok az internet adta lehetőségeket és legyetek kíváncsiak a témátokkal kapcsolatban!

Az első változatnál egyébként a csak írj szabályt tartom elsődlegesnek. Ennek tényleg csak készen kell lennie, hogyha útközben vannak szerkesztési ötleteim, azokat szoktam felírni magamnak emlékeztetőbe. Ilyenkor nem javaslom, hogy mutogassátok másoknak a kézirat elejét, mert nagyon félreviheti az ügyet, dolgozzon az a tudatalatti 🙂 Csak kész regényekkel lehet valamit kezdeni a jövőben, ezért el kell jutni a végére is, bármilyen nehéz.