Tegnap volt a Maradj velem első könyvbemutatója, ezért úgy gondoltam, hogy megosztom veletek az élményemet frissen, hogy semmi sem maradjon ki. Ráadásul az első könyves eseményem igencsak különlegesre sikerült, hiszen apukámmal közös rendezvény lett, akinek a fotókiállítása megtekinthető a Szabó Gyula Művelődési Központban. Vigyázat, a szerző a bejegyzés során érzelgőssé válhat 🙂
Kunszentmártonban nőttem fel, ebben a Dél-Alföldön található kisvárosban éltem tizennyolc éves koromig. Magyarországon nálam a Kunszentmárton-Kecskemét-Budapest rész az, amit otthonomnak tekintek (kábé ebben sorrendben). Apukám, Szaszkó Antal amióta az eszemet tudom fotózik (hogyha ránéztek a képeire a honlapján, akkor lehet, megértitek, miért is érdeklődöm a furcsa témák iránt). A könyvem megjelenésének apropóján apával, a helyi művelődési házzal és Dezső Dórával összefogva szerveződött meg életem első könyves rendezvénye.
Múlt héten rádiós interjún is voltam Szentesen, tegnap a helyi tévé is kérdezgetett, miközben mindenki rácsodálkozott, hogy ilyet bizony én még sosem csináltam (max általánosban egy-egy sulis előadás kapcsán). Így tehát szorongó énemmel és félelmeimmel karöltve beszéltem a mikrofonba, miközben előre megbeszéltem a kiállítást megnyitó és a könyvet bemutató Dezső Dórával, hogy adja meg nekem a menekülés lehetőségét. Persze, sejtettem, hogy ezúttal sem fogok kirohanni a helyszínről, de hogyha meg van engedve ez a lehetőség, akkor már is sokkal lazábban érzem magam. Mi írók nem vagyunk szereplő fajták ugyebár. Emellett a Maradj velem erőt adott. Ott terpeszkedett mellettem a kék terítős asztalon a maga hihetetlenségében. Merthogy még mindig nem teljesen fogtam fel, hogy az enyém. Mintha ez egy befogadhatatlan érzés lenne, amiért nem lehetek elég hálás.
Helyet foglaltam a színpadon, előttem először az üres székek sorával, egy füzettel és egy tollal, aztán legnagyobb meglepetésemre az emberek elkezdtek a terembe szállingózni. Sokan. Sokkal többen, mint amire számítottam. Apával együtt igyekeztünk egymásnak lelki támaszt nyújtani (merthogy a szorongás bizony családban marad), és emellett próbáltam befogadni a büszkeséget és a hálát.
Hosszú percekig kérdezgetett Dezső Dóra a színpadon a könyvemről. Először összegubancolódtak a szavak, de csak pár percig. Az írók sokkal jobban írnak, mint beszélnek, tudtátok? De aztán mégis ment. A könyvem támogatott, nézett az asztalról, a terem végéből, az emberek kezéből, és úgy éreztem, hogy a helyemen vagyok. A történetek világa befogadott, és soha semmi mással nem akarok foglalkozni az életemben.
A legnagyobb élmény aztán a dedikálás rész volt. Az emberek sorokba álltak, sokan már az olvasott könyvről számoltak be nekem, és nem győztem a köszönömöket sorjázni, mire ők is megköszönték az élményt. De azt hiszem, hogy azt ki sem tudom fejezni, hogy én mennyire hálás vagyok azért, hogy a kezükbe vették a könyvemet, részese voltak egy kicsit az én élményemnek, amit átéltem ezekkel a szereplőkkel. Hihetetlen volt aláírni a saját könyvemet, pedig még decemberben az első dedikált példányoknál szinte úgy éreztem, mintha belerondítanék ebben a szuperül megalkotott nyomdai csodába. És hirtelen közelebb éreztem magam a saját szereplőmhöz is (aki olvasta a Maradj velem-et tudja, hogy van benne dedikálós jelenet). Az pedig még hihetetlenebb számomra, hogy mennyien szeretik a könyvet, mennyi mindenkinek tetszik.
Mindenkinek nagyon köszönöm az élményt. A szervezőknek a segítséget, Dezső Dórának a csodálatos bemutatást, a kiadónak a példányokat (és persze a megjelenést) és apának azt, hogy körbeölelte a könyvemet a fotóival.
Tiszta szívből gratulálok! 🙂
Egy másik kunszenti
Nagyon köszönöm 🙂
Ez a könyvbemutató nekem is különleges volt. Koromnál fogva volt már szerencsém egy jó pár író-olvasó találkozón részt venni, de olyan olyanon, ahol volt tanítványom legyen a bemutató főszereplője, a könyv írója, még soha. S mi tagadás, ez nagy boldogsággal töltött el! Jó könyvet írni, sikeres könyvet írni – szerintem – soha nem lehetett könnyű. Idő kell még sok ember kezébe eljut a könyv, s aztán annak is idő kell, hogy elolvassák, s megszeressék.
A jó könyv adott – mert a Maradj velem nagyon jó könyv – s reméljük most már egyre többen lesznek azok, aki elolvasva adják tovább ezt véleményt!!!
A könyvbemutató megszervezése, Dezső Dóra nagy hozzáértése, a könyvhöz kapcsolódó, a kíváncsi olvasó gondolatait tükröző kérdései és Gabriella az írás, az alkotás mozzanataiba beavató gondolatainak együttese egy nagyon jól sikerült író- olvasó találkozó részeseivé tettek, s tették mindazokat, akik jelen voltak.Gratulálok! S további nagyon sikeres folytatás kívánok Neked kedves Gabriella, remélve, hogy még egy pár könyvbemutatódnak még én is részese lehetek!
Nagyon köszönöm 🙂 Nekem is hihetetlen élmény volt a támogatás, a sok szeretet, ami körbevett 🙂 Igyekszem még sok könyvet írni, ötletből nincs hiány! 🙂
Gratulálok az első könyvbemutatóhoz! 🙂
Köszönet a beszámolóért, mindig erőt tudsz adni a szorongó énemnek! Érdekes nyomon követni azokat az állomásokat, amiken áthaladsz elsőkönyves íróként. 🙂
Köszönöm 🙂 Igyekszem mindent dokumentálni 🙂 Majd a következő állomás a Könyvfesztivál lesz nagyobb falatnak 😛