Az idei hónap írós körblogolásának témája bizony a szerelmi háromszögek lettek. Úgy éreztem, hogy ebből a buliból semmiképpen sem maradhatok ki, hiszen valamilyen érthetetlen oknál fogva hihetetlen vonzódást érzek a kifacsartabbnál kifacsartabb szerelmi háromszögek felé (aki olvasta a Maradj velemet, tudja, miről beszélek). Most igyekszem mélységes önanalízis nélkül boncolgatni a szerelmi háromszögek tematikáját.
Mondhatjuk, hogy idejétmúlt, elcsépelt és csontig lerágott téma szerelmi háromszögekkel foglalkozni a regényekben, de engem mindig is foglalkoztatott a mi lett volna ha kérdése. A párválasztás nagy mértékben irányítja a sorsunkat, egy életre letesszük a voksunkat valaki mellett, ami mindent megváltoztat körülöttünk. Szeretek írás közben játszani ezekkel a gondolatokkal, emellett kitartok amellett is, hogy minden szerelmi háromszög más. Ráadásul számos nagy írót foglalkoztatott a téma évszázadokon át. És most nem csak Stephenie Meyert és Suzanne Collinst emlegetném, hanem F. Scott Fitzgeraldot, Jane Austent, Margaret Mitchellt, Tolsztojt, Dickenset és még a végtelenségig lehetne folytatni a sort. Mintha a szerelmi háromszög az emberi lét alapeleme lenne. Talán pont a választás miatt. Abban biztosak lehetünk, hogy ez az egy életünk adott számunkra és hogy egy másik ember mellett teljesen más irányba haladnánk. Ez még akkor is bizonyos, hogyha szilárd önértékeléssel és célokkal rendelkezünk. Más gyerekeket nemzenénk, más emberekkel lennénk körülvéve. Nem csoda, hogy ez a kérdés évszázadok óta vonzza az írókat. És nem csak a YA-értelemben vett szerelmi háromszögekről beszélek, amelyben két csodás pasi között vívódik egy lány, akinek mindene megvan.
Az alapgondolatom eleve az, hogy nincs tökéletes pár. Tudom, nem vagyok romantikus alkat, de nem hiszek a lelki-társakban, a hiányzó felekben. Inkább csak abban, hogy minden kapcsolat munka. Vannak halálra ítélt viszonyok, amik mégis hosszú éveken (akár évtizedeken) keresztül tartanak; vannak kihűlt kapcsolatok, ahol az emberek csak elélnek egymás mellett; de vannak bántalmazó viszonyok is, ami mindenkinek rossz, de mégis kitartanak mellettük. Mi, írók pedig hajlamosak vagyunk a mi lenne ha kérdéseket boncolgatni. Az íróként leginkább az vonz, hogy felfejtsem egy karakter cselekedetei mögött álló hátteret, megmutassam, hogy semmi sem fekete-fehér.
Azért ki kell térnem a Maradj velem szerelmi háromszögére is, amelyben az egyik szereplőm messze nem a két tökéletes, hanem a két más-más nehézségekkel küzdő fiú között áll, akik történetesen testvérek. A könyv folytatásában, a Beszélj hozzám-ban még több fókusz kerül erre a fura, háttérben megbújó háromszögre.
Persze ennyi még nem volt elég nekem a háromszögekből. A nemrég befejezett Február című regényem még tipikusabb szerelmi háromszöges történet, amely a választásokról szó. A biztonságról, az életútról, hogy az elvárt mellett kellene-e letenni a voksot vagy mindent feladni az ismeretlenért.
Szerintem a szerelmi háromszögeket nem érdemes lenézni. Ez egy olyan téma, ami talán sohasem veszíti el az aktualitását. Ezerféleképpen variálható és min
dig lehet benne újat mutatni. Az biztos, hogy nekem az egyik kedvencem. Filmekben és olvasás közben is kedvelem az érdekes, mélységekkel töltött és a jó szaftos szerelmi háromszögeket. Nektek melyik a kedvencetek? Szemezgessetek a Goodreads klasszikus szerelmi háromszöges könyvei között is!
Mások bejegyzései a témában:
Nekem bejönnek a szerelmi háromszögek. Bármennyire is sablonosak, azért egy regényben van helyük. Mozgalmasabbá válik a történet és az érzelmek is sokszínűbbek lesznek. Lehet azonosulni két potenciális jelölttel is. Egy sima szerelmi sztori talán túl unalmas is lehet, ahol egy szálon halad egymás felé a két szereplő és mindenki tudja, hogy ezeknek kettőjüknek dolguk van egymással. És úgy gondolom, hogy még a való életben is néha jót tesz egy harmadik fél felbukkanása, egy ellaposodott, megszokott kapcsolatnál. A felek tisztábban látják a kapcsolatukat és az érzéseiket, hogy nem megszokás az, ami közöttük van. Szóval, csak legyenek szerelmi háromszögek a könyvekben!
Egyetértek 🙂 Jó szerelmi háromszögeket a könyvekbe kampányt is indíthatnánk 😛 Persze a nyálas, unalmas, lerágott szerelmi háromszögeket én sem bírom 🙂