Ebben a hónapban is olyan témát rántottunk elő, amiről szerintem mindenkinek vannak gondolatai Most a borítókról fogom elmondani teljesen szubjektív véleményemet, és közben beszélek egy kicsit a saját könyveim borítójáról is, mert ez a téma mindig felbukkan. Örömmel jelentjük be, hogy új taggal bővültünk, szóval most már Ladányi Klári és Sütő Fanni cikkén túl Krausz Emmával bővült a csapatunk! A bejegyzéseiket a nevükre kattintva el is érhetitek! 🙂
Illik azt mondani, hogy borító alapján ne ítéljünk meg könyvet, de sajnos, vagy nem sajnos, mindannyian ítélünk borító alapján. A borítók gyönyörködtetnek, felhívják a figyelmet, kifejezhetik, vagy ellentmondhatnak a könyv tartalmának. Mondhatjuk azt, hogy kábé csak a klasszikus műveknél nem számít, hogy milyen külsővel is rendelkeznek, hiszen azokat leveszi mindenki a polcról. Amíg az író neve nem márka a minőségre, addig nagyon fontos a borító, de persze utána is. Mindannyian szeretjük szép könyvekkel körülvenni magunkat, azokat fotózgatjuk szívesen Instagramra 😛
Rengetegen szoktatok kérdezni a Maradj velem borítójáról. Szerencsére a legtöbben dicsérik a nosztalgikus, kellemes hangulatú borítómat, ami aztán eldöntötte a további könyvek külsejének is a sorsát. Sokszor el szoktam mondani, hogy én teljesen megdöbbentem, amikor megláttam, hogyan is fog kinézni a könyvem. Elhihetitek, hogy rengeteget álmodoztam erről a napról, és a mai napig a borító az egyik legjobban várt része a könyv születésének. A Maradj velem-hez én valamilyen sírós gyerekes képet képzeltem. Ehelyett kaptam meg ezt a borítót, amibe aztán beleszerettem. Azt hiszem, még sosem kapcsoltak olyan jó emlékek egy képhez, mint a Maradj velem borítójához. Emellett a trilógián szépen végig tudtuk vonultatni a képeket. Egyértelműen a kiadónk grafikusa nagyon jól ért hozzá, hogyan válasszon olyan képet, amit szívesen vesznek kézbe az olvasók. Szerintem elsőkönyves szerzőnél ez különösen fontos. A Maradj velem-nél páran szoktátok említeni, hogy kissé “becsapós” a külseje, de talán jobb is, hogy a depis, nehéz könyv egy könnyedebb borítóval jelent meg.
Most jön a teljesen szubjektív elem. Az, hogy engem milyen borítók rántanak magukhoz. Mindig imádtam az angol nyelvű könyveket a kezembe venni, általában lenyűgöznek az egyszerű, de nagyszerű szimbólumok, a színek összehatása. Odáig vagyok azért, ha egy sorozat egymás követő tagjai illeszkednek egymáshoz. Kijelenthető, hogy nem szeretem a portrés borítókat, mostanság a motívumok sokkal inkább elbűvölnek. Szeretem a könyveken az aranyozást, az élénk színeket.
A Maradj velem-nél már a kedvenc könyvangyal bloggerem, Kelly is említette, hogy gondolkozzak előre, hogy a trilógia tagjai illeszkedjenek majd egymáshoz. Bevallom, ekkor még azt is alig láttam előre, hogy fog kinézni az első. Viszont a Maxim kiadó Breathing trilógiájáért mindig odáig voltam, nagyon szimbolikusnak találtam az ajtókat (a magyar kiadásban az utolsó kötet más borítót kapott, de az is gyönyörű). Egyébként is szerencsésnek mondhatom magam, mert nálunk a Maximnál csodaszép könyvek jelennek meg, amit részrehajlás nélkül jelentek ki.
Emellett, ami azonnal az eszembe jutott, ha borítóra gondolok, azok Tahere Mafi könyvei. Egyszerűen csodásnak találom ezt a szemes borítót, bár még egyetlen kötetet sem olvastam belőle, és kissé félek, hogy a fantasy miatt nem is lennénk annyira jó barátok.
A könyvesboltokban is imádok borítókat simogatni, bár csupán borító alapján nem szoktam könyvet választani, valakinél meg nem érdekel a borító. Stephen King könyveit tiszta szürkén is megvenném, bár most a Sleeping Beauties gyönyörű lett, és az újabb kiadású King borítók nagyon szépek (nekem javarészt a régiek vannak meg, amik közül sok csúnyácska). Talán a YA könyveknél szeretem most ezt a színes, sematikus trendet, ahol az egyszerű a legnagyszerűbb.
Úgy gondoltam, érdekességként összeszedek az angliai lakásban megtalálható könyveim közül is párat, amelyeknek számomra különlegesen szép borítója van. Ezeket sem emiatt választottam, legfőképp író és történet alapján válogatok. Nektek milyen a legszebb borító? 🙂