Megérkezett 2019 és mi teljes gőzzel vetjük bele magunkat az évbe az Írók egymás között rovatunkkal is. A lányokkal úgy döntöttünk, hogy a januári bejegyzésünkben a 2019-es terveinkről, írós fogadalmainkról fogunk nektek beszámolni. Ez jó lehetőséget teremt, hogy én is kicsit rendet tegyek a fejemben, hogy mit is várok 2019-ben a munkámtól, mit is szeretnék idén elérni. Emma, Klári és Fanni bejegyzését a nevükre kattintva olvashatjátok.
2019 is izgalmas és zsúfolt évnek ígérkezik számomra, januárban általában mindig a fogadalmaim között van, hogy többet fogok írni a munkám mellett. Ez idén sem volt másképp. Beszereztem egy naptárat az írósarok falára, aminél mindig be fogom írni a napi szószámomat. Biztosan meséltem már róla, hogy elképesztően kényszeres vagyok, ha listákról van szó, ezért a naptáramba is betápláltam minimum heti 3 írós napot, amit mindenképpen teljesíteni szeretnék. Emellett annyi tervem van, hogy szinte felsorolni is nehéz lesz.
Elsőként a Pennington-előzménykötet szeretném befejezni, ennek az elkészülését úgy május-júniusra saccolom, legrosszabb esetben a nyár végére, hiszen még legalább ötvenezer szót biztosan fogok írni az új kézirathoz. James Pennington szemszögét nagyon élvezem, és remélem, ti is szeretni fogjátok majd, ha egyszer elkészülök vele. Az év végén bizonyára ennek a regénynek az átírásával fogok foglalkozni, szóval ez csak olyan 2020 elején fog a kiadóhoz kerülni.
Az Emlékezz rám megírásába csak az zavart be, hogy egy régi kézirat-kezdeményem is betolakodott a fejembe. Nagyon régóta szerettem volna írni egy agorafóbiás karaktert, aki egyre jobban körvonalazódik a fejemben. Nem szeretnék sok mindent elárulni erről a regényről, de úgy érzem, nagyon különleges lesz, hogyha mindent sikerül megvalósítanom ezzel kapcsolatban. Alig várom, hogy belevessem magam, úgyhogy a Penningtonos előzménykönyv után az idei nanoprojektem biztos az agorafóbiás zongoristámról fog szólni.
Ha saját regények átírásáról, vagy szerkesztéséről kell szót ejtenem, akkor idén mindenképpen a Kora február című regényem szerkesztése van soron, ami idén év végén fog megjelenni a Maxim kiadó gondozásában. Nagyon izgatottan várom ezt a megjelenést, kíváncsi vagyok, mit fogtok szólni egy nem Penningtonos kötethez, ami egy kicsit könnyedebb olvasmány lesz mégis komoly témákat érintettem benne. Hozzám nagyon közel áll ez a regény, amit a huszonéveskori életkezdési válságom ihletett.
Ha még egy átírást kell említenem, akkor szeretnék visszanyúlni a 2015-ben megírt halloweeni regényemhez, amiben pár tinédzser nyomoz egy kisvárosi gyilkosság után. Nagyon szerettem írni A cukorkagyűjtést, és mindenképpen szeretném elküldeni a kiadómhoz is, ezért az évben még biztosan sorra fogom venni, hogy átdolgozzam.
Az írás és az átírás mellett idén nagyon szeretném fejleszteni az angol nyelvű írást is, épp ezért január-februárban beiratkoztam egy ötalkalmas írókurzusra, ami a Személyiségfejlődés és írás címet viseli a Writing West Midlands szervezésében. Emellett hatalmas nagy vágyam, hogy egyetemi szinten is tanulhassak írni, ezért már el is kezdtem a jelentkezésemet a Birmingham City University kreatív írás mesterképzésére. Nem tudom, idén őszre sikerül-e bejutnom az egyetemre, de igyekszem mindent megtenni az ügy érdekében.
Természetesen blogolni is igyekszem az idén. Az írói blogomra mindenképpen szeretnék többet írni a szorongásról, a pánikbetegségről is, hogy egy kicsit személyesebb vizekre is kalandozzak. Emellett az Írók egymás között remélhetőleg egész évben jelentkezni fog havonta. Szeretnék újabb novellákat is írni, de arra már sokszor nagyon kevés időm jut (pedig imádom a novellák varázsát).
Ha már angol írás, akkor azt is meg kell említenem, hogy a Maradj velem angol fordítását már tavaly elkészítette a csodás Sütő Fanni, amivel idén még többet fogok foglalkozni. Nagyon szeretném, ha a regény egyszer angolul is megjelenhetne, de ez valószínűleg nem 2019-es, hanem sokkal hosszabb távú tervem. Ezzel kapcsolatban sem leszek türelmetlen, szeretném megtalálni a legjobb lehetőséget.
Az íráshoz kapcsolódóan a fordítós terveim is szorosan a nyomomban lihegnek. Az Álomgyár kiadónál most is dolgozom egy teljes trilógia fordításán, tehát idén remélhetőleg jó pár új fordításom fog napvilágot látni. A fordításban is rengeteg tervem van a jövőre, nagyon szeretnék Young Adult könyveket is fordítani egyszer. A fordítás az újonnan felfedezett szenvedélyem, nagyon szeretem, hogy közben egyre többet foglalkozok az angol szövegekkel, és játszhatok a fogalmazással is. Bizonyos angol megjelenéseknél már erős késztetést érzek, hogy én ültethessem át őket magyar nyelvre.
A kontrollszerkesztés épp úgy megmarad idén is számomra, mint az előző években. A fordítás mellett a szerkesztést is nagyon élvezem, még mindig hatalmas örömmel tölt el, ha új megbízást kapok, hogy én gondozhatom ezeket a szövegeket.
Az összefoglalásomat nézve ezek a tervek valószínűleg nem is fognak beleférni a 2019-es évbe. De így 2019 elején is szeretném megemlíteni, hogy mennyire hálás vagyok azért, hogy azzal foglalkozhatok, ami az igazi szenvedélyem. Folyamatos írós fogadalmam a fejlődés, az előrehaladás, hogy még jobb könyveket, fordításokat adhassak ki a kezemből. Szerencsésnek érzem magam, hogy már erős olvasói csapat és jó kiadók állnak a hátam mögött, hogy megvalósíthassam ezzel kapcsolatos álmaimat. Nagyon remélem, hogy idén is figyelemmel fogjátok követni a munkámat, és várjátok a következő könyvet! Boldog Új Évet Kívánok nektek! 🙂