Kimaradt novella nyereményjátékkal

Azt hiszem, épp itt volt az ideje, hogy új nyereményjátékot indítsak 😉 Lassan már megérkezik a tavasz, ezért úgy gondoltam, hogy egy szerencsés olvasót megajándékozok egy dedikált Vigyázz rám kötettel! 🙂 Nem kell mást tennetek, mint a novella alatt kitölteni a Rafflecopter dobozt, és teljesíteni az ott látható lépéseket (nem kötelező mindet kitölteni, de az esély csak növekszik, ha minél több dolgot teljesítetek). Lent várom a kérdéseiteket, elhatároztam, hogy készítek belőlük egy szuper kis blogbejegyzést 😉

A játékhoz megosztok veletek egy kimaradt jelenetet a Vigyázz rám-ból, ami egyáltalán nem spoileres, nyugodtan olvassátok 😉 A novellát David “írta”, az eredeti kéziratban szerepelt, de végül úgy döntöttünk, hogy kivesszük belőle.

Színtelen

A fiú léptei keményen visszhangoztak az üres utcán. Torkát annyira égette a hideg levegő, hogy minden egyes lélegzet fájdalmasnak hatott. Lába néha a vizes pocsolyába csattant, cipője könnyedén áteresztette a vizet, de nem állíthatta meg. Nedves cipőjében csúszva, levegő nélkül kellett menekülnie.

Nem maradt semmije, de igazából sohasem volt. A családja egyik pillanatról a másikra formálódott át valami furcsává, valami emberinek tűnő, de belül élettelen masszává. Ő már tudta milyen az, ha valakinek egyetlen szemvillanás alatt változik meg az élete.

Egy csengetéssel kezdődött a kertvárosi ház bejárati ajtaján. Egy ártatlannak tűnő fiatal lány állt az apja előtt, vékony felsőt és világos, szakadt farmert viselt. Fedetlen lábát foltokban fedte a száradt sár. Arca riasztóan fehér volt, csak kék szeme ugrott ki határozott pofacsontjából. Nem égkék, inkább fakóan halott szürke volt a tekintete.

Az apja beengedte a házukba, miközben ő és a testvére a lépcső tetejéről nézték az idegent. A rendőrséget akarták hívni, de a lány remegő, halk hangján könyörgött a szüleinek, hogy ne tegyék. Csak egyetlen éjszakára volt szüksége egy meleg hajlékban, hogy meghúzza magát. Az apja forró teával kínálta és felajánlotta az emeleti fürdőt. A lány sáros léptei foltokat hagytak a világos szőnyegen, amiért őt és a testvérét keményen leszidták volna.

Az ismeretlen hosszú órákat töltött a fürdőben, az ajtó alatt kiáramlott a forró gőz. A fiú egyedül nézte. Testvérét nem érdekelte a lány, a szülei pedig a vacsorát készítették. De őt valami nem hagyta nyugodni. Néha a fehér, tiszta gőz helyett szürke füstöt látott, amely pár percre megült az emeleti folyosó szőnyege felett, majd lassan, hullámzóan áramlott lefelé, hogy betöltse az alsó szintet.

A fiú erősen kapaszkodott az emeleti korlátba, olyan sokáig tartotta vissza a levegőt, hogy a mellkasa fájni kezdett, de nem akarta magába szívni a lány pusztító füstjét. Ordítani akart a szüleinek, hogy meneküljenek, hiszen a szürke, áthatolhatatlan, ködszerű massza lassan körbefonta az ismerős bútorokat. Minden kifakított, élettelenné és színtelenné változtatott.

Odafent csak a lábát érte a furcsa áramlat, amely érzéketlenné, zsibbadttá tette a bőrt. Nem mehetett le, üvölteni akart, de bennrekedt minden hang, amikor kivágódott a fürdőszoba ajtaja. A lány állt előtte, teljesen meztelen testtel, bőre darabokban mállott le a folyosó szürke szőnyegére.

A fiú a korlátnak lapult, miközben a lány lassú léptekkel elhaladt mellette. A gyomra kellemetlenül összerándult, amikor megérezte az elmúlás szagát, ami körbelengte a lány egész lényét. Nem nézett rá, inkább határozott léptekkel haladt le a nappaliba a szüleihez, akik megdermedtek a konyhában.

Kivágódott az ajtó. A fiú odafent is érezte a kinti levegő friss, életillatát, ami hirtelen kiszippantotta a mocsárszagot és a masszív szürke füstöt a házból, mire a családtagjai újra életre keltek. A fiú megnyugodott, hirtelen újra kapott levegőt, még az anyját is szorosan átölelte.

De onnantól kezdve semmi sem volt ugyanolyan. Napok leforgása alatt a szülei lelassultak, néha fakó bőrdarabokat hagytak el a lakásban. Nem nevettek, nem beszéltek, többé nem készítettek ételt. A testvére sem játszott. Ültek a nappaliban, és egyre jobban figyeltek a fiúra, akiben még pislákolt az élet.

Hamarosan sejteni kezdte, hogy belőle is ki akarják szívni az erőt. Úgy képzelte, egyik álmában egyszer csak elveszíti önmagát és csatlakozik zombi családjához. Még csak fájdalmas sem lett volna a művelet. Először nem is félt annyira, de aztán belenézett testvére kiüresedett szemébe, ami hirtelen furcsa, feketés árnyalatot vett. Aztán megérezte a halál mocsárszagát.

Ekkor döntötte el, hogy menekülni fog. Egyik este egyszerűen kilépett az utcára. Tudta, hogy merre tart. De arra nem számított, hogy követni fogják. Családtagjai a szabadulásának gondolatára hirtelen felgyorsultak. A szürke massza körbeölelte őket, és majdnem elérte a fiú testét is.

De ő csak menekült. Addig futott, amíg el nem érte a parkot a sötét éjszakában, ahol hőlégballonok sorakoztak. Az éjszakai lámpák fényében is lehetett látni, hogy színesek. Lilák, zöldek, kékek, lüktetnek az élet illatától.

A fiú fájdalmasan felhorzsolta a tenyerét, amikor elkötötte az egyik ballon kosarát a földről. Érezte, hogy odafent végre biztonságban lesz. Oda nem érhet el a fullasztó, szürke massza, amely az életét akarta.

A ballon ringatózva emelkedett fel a földről. A fiú mélyen a kosarába lapult. Egyetlen pillanatra nézett le a földre. A parkot lassan teljesen belepte a szürkeség, de őt már nem élhette utol. Halott családtagjai hirtelen visszafordultak, mire a fiú kiengedte tüdejéből a bennrekedt levegőt. Érezte a meleg fuvallatot az arcán, miközben lassan elnyomta a mély álom.

A hajnal sugaraira ébredt. Óvatosan kinyitotta a szemét, hogy meglássa a napfelkelte narancssárga és rózsaszín színeit. De a napnak nem volt színe többé. Szürke sugarai átváltoztatták a földeket, színtelenné tették az eget és a tavakat. A fiú egyedül ringatózott a lila hőlégballonnal az ismeretlen felé. Kék kabátjában két lábra állt a kosárban, és nézte, ahogy a halott nap egyszerre mindent holttá változtat.

A világban egyedül ő maradt színes, csak az ő teste árasztotta magából az élet édes illatát.

2014.11.23.

a Rafflecopter giveaway

54 thoughts on “Kimaradt novella nyereményjátékkal

      • Egészen sok kiegészítő novella érhető el a honlapon a Pennington-sorozathoz. Azt hiszem, hogy mindet megosztottam veletek, amiket eddig írtam, de a későbbiekben még biztos fog készülni egy-egy. Bevallom, hogy most éppen nem vagyok novella-alkotós kedvemben, főleg, hogy éppen az előzményregényen dolgozom James  Pennington szemszögéből 🙂 Ha kiegészítő novellákat szeretnétek olvasni, akkor itt van egy huszonéves Davides halloweeni, az egyetlen novellám Chris szemszögéből, egy karácsony kalandos a fiúk gyerekkorából és egy Davides felnőttes romantikusabb. 🙂

    • Na, itt egy iszonyatosan nehéz kérdés. Ugyanis rengeteg kedvenc könyvem van, amik sokat jelentenek. Ha teljesen kikapcsolódós feltöltődésről van szó, akkor bizonyára Kinget választanék (ezeket szoktam újra és újra elővenni: Duma Key, Állj mellém, Tóparti kísértetek, Végítélet). Ha inspirálódni szeretnék, akkor valószínűleg Cherly Strayed Vadonját választanám, esetleg egy Liz Gilbert kötetet, például a Big Magicet vagy az Ízek, imák, szerelmeket. Nagyon szeretem az inspiráló memoárokat.

    • Igazából huszonkét-huszonhárom éves koromig meg se fordult a fejemben. Viccesen úgy szoktam erre a kérdésre válaszolni, hogy előbb voltam író, minthogy az akartam volna lenni. Ugyanis tizenhárom éves korom óta folyamatosan írtam történeteket, de sosem gondoltam huszonéves koromig arra, hogy szeretnék könyvet kiadni. De a fantázia és a történetek gyerekkoromtól az életem részei.

  1. Köszönöm a lehetőséget! Remélem, nyerek, és akkor mindhárom könyved dedikáltan lesz meg. Továbbá pályázom egy Vigyázz rám könyvjelzőre is a kollekcióhoz 🙂

    • Ezen a kérdésen rengeteget gondolkoztam. Ugyanis a siker nagyon relatív, sajnos mindig hajlamos vagyok látni a réseket, ahol még fejlődhetnék. Nagyon hálás vagyok, hogy ennyien olvassátok és szeretitek a könyveket, minden egyes olvasói levél bearanyozza a napjaimat. Annak örülök a legjobban, hogy megérint titeket a könyv, nem egyszer-olvasósnak találjátok a legtöbben. Amikor megkaptam a hírt, hogy kiadják a Maradj velem-et már ezt hatalmas sikerként könyveltem el, de mindig attól féltem, hogy nem oszthatom meg veletek a második-harmadik részt, de ez a vágyam is teljesült. Szóval, azt hiszem, hogy a válasz az, hogy nem, nem gondoltam volna, hogy ekkora sikere lesz a könyveknek.

    • Hmm…. érdekes kérdés. Nem szoktam direktbe összeállítani egy szereplő tulajdonságait. Kicsit fura válasz következik: írás közben ismerem meg jobban őket. Davidről tudtam előre, hogy ő kockázatvállalóbb, makacsabb, mint a bátyja. Chrisről tudtam, hogy zárkózott, de a regények írása közben fedeztem fel őket jobban. A regények írása előtt inkább csak halvány körvonalakat látok a karakterekről.

    • Nálam is lemaradt a kérdés 😀 Az érdekelne, hogy mi lesz a következő könyved, amit olvashatunk (ugye valamilyen romantikus regény)? 🙂

      • A következő regényemet már alig várom, hogy a kezetekben tarthassátok! 🙂 Kora Február címet fogja viselni, és két karakterről szól, akik úgy ébrednek fel idegenként egymás mellett, hogy nem emlékeznek az előző öt évre. Azt hiszem, mondhatjuk, hogy ebben nagyon erős a romantikus szál, még erősebb, mint a Pennington-testvérekben. Szerintem igazi NA könyv lett a huszonéveskori nehézségekkel, az elköteleződés és útkeresés témájával. Számomra ez is nagyon fontos történet lett.

    • Ezen a kérdésen rengeteget gondolkoztam. Ugyanis a siker nagyon relatív, sajnos mindig hajlamos vagyok látni a réseket, ahol még fejlődhetnék. Nagyon hálás vagyok, hogy ennyien olvassátok és szeretitek a könyveket, minden egyes olvasói levél bearanyozza a napjaimat. Annak örülök a legjobban, hogy megérint titeket a könyv, nem egyszer-olvasósnak találjátok a legtöbben. Amikor megkaptam a hírt, hogy kiadják a Maradj velem-et már ezt hatalmas sikerként könyveltem el, de mindig attól féltem, hogy nem oszthatom meg veletek a második-harmadik részt, de ez a vágyam is teljesült. Szóval, azt hiszem, hogy a válasz az, hogy nem, nem gondoltam volna, hogy ekkora sikere lesz a könyveknek.

    • Egészen sok kiegészítő novella érhető el a honlapon a Pennington-sorozathoz. Azt hiszem, hogy mindet megosztottam veletek, amiket eddig írtam, de a későbbiekben még biztos fog készülni egy-egy. Bevallom, hogy most éppen nem vagyok novella-alkotós kedvemben, főleg, hogy éppen az előzményregényen dolgozom James  Pennington szemszögéből 🙂 Ha kiegészítő novellákat szeretnétek olvasni, akkor itt van egy huszonéves Davides halloweeni, az egyetlen novellám Chris szemszögéből, egy karácsony kalandos a fiúk gyerekkorából és egy Davides felnőttes romantikusabb. 🙂

  2. Nagyon köszönöm a szuper kérdéseket, elhatároztam, hogy írok belőlük egy jó kis blogbejegyzést 😉 De majd egyenként is bemásolom a válaszokat, hogy ne kelljen kutakodnotok 😉

  3. Szia!
    Köszi a lehetőséget!
    Olvastam a bemutatkozásodban, hogy gyerekkorodban meséket írtál. Emlékszel még, hogy mi volt a legeslegelső mesédnek a címe?

    • Hú, fogalmam sincs. Egyszer – olyan tizenegy évesen – írtam egy János vitéz fanfictiönt magyarórára, amit felolvasott az osztályfőnököm, olyan jónak találta. Erre emlékszem. Sárkányos mese volt. De szerintem méltatlanul kevés kreatív írás gyakorlat van a magyarórákon 😛

    • Erre a kérdésre mindig Davidet szoktam mondani, de egyébként mindenki nagyon közel áll hozzám. Most, hogy Jamesszel (a fiúk apukája) kötöttem szorosabb kapcsolatot, most őt is nagyon megkedveltem.

    • Faltam tizenkét-tizenhárom éves koromban a Stephen Kingeket. Elsőként jött a Carrie és a Tortúra. De a Harry Potternek is nagy szerepe volt abban, hogy nyissak más könyvek felé is, és ne csak Kinget olvassak 😀

    • Azt hiszem, az elsőt. Akkor még írókurzusra jártam, bizonyos dolgokat csak tapogattam, hogy is lehetne jobban átadni, kifejezni. A másodikra már a karaktereket is jól ismertem, tudtam, merre haladok és magabiztosabban is fogalmaztam.

    • Erre a kérdésre mindig Davidet szoktam mondani, de egyébként mindenki nagyon közel áll hozzám. Most, hogy Jamesszel (a fiúk apukája) kötöttem szorosabb kapcsolatot, most őt is nagyon megkedveltem.

    • A sorozat és filmnézés mindenképpen feltölt. De emellett sokat sétálok, utazok, barátokkal ülünk össze, sokszor társasozunk. Szeretek a természetben lenni, csillagokat nézni, naplementét hajszolni. Emellett jógázok és meditálok is 🙂 És persze olvasok! 🙂

  4. Sziaaa! Először is, nagyon szépen köszönjük a lehetőséget! *-*
    Engem az a kérdés foglalkoztat, hogy ki a kedvenc általad elképzelt szereplőd?

    • Erre a kérdésre mindig Davidet szoktam mondani, de egyébként mindenki nagyon közel áll hozzám. Most, hogy Jamesszel (a fiúk apukája) kötöttem szorosabb kapcsolatot, most őt is nagyon megkedveltem.

    • Ezeket szerencsére pontosan felírom 🙂 A Maradj velem 2012 áprilisától 2013 márciusáig készült, szóval tizenegy hónap volt, de ebből három teljes mínusz, mivel akkor éjjel-nappal dolgoztam Kanadában. Akkor a Maradj velem-re mondhatunk 8 hónapot 🙂 Előtte írtam egy fantasyregényt is, ami másfél évig készült.

    • Folyamatosan inspirálnak könyvek (és egyben frusztrálnak is, hogy miért nem tudok ilyen jót írni :D). Gillian Flynn könyvei nagyban inspirálnak, főleg az Éles tárgyak és a Holtodiglan. Stephen King könyvei szintén. De folyamatosan összefutok inspiráló olvasmányokkal.

  5. Köszönöm a lehetőséget! A kérdésem az lenne, hogy volt-e jelentősége annak, hogy ezeket a neveket választottad, vagy egyszerűen csak megtetszettek?:)

    • Húha, ez nagyon jó kérdés 🙂 Már sajnos nem emlékszem, hogy választottam a neveket, de az tuti, hogy a David névbe azóta beleszerettem 🙂 De valószínűleg ilyen babaneves oldalon válogathattam, nagyon szeretem a nameberry.com-ot 🙂

    • Húha, ez a kérdés megérne egy teljes blogbejegyzést (esetleg könyvet) 🙂 A rövidített verzió, hogy valamikor húszéves korom körül késztetést éreztem, hogy elkezdjek regényeket is írni. Addig rövidebb novellákat írogattam, de akkor nekiültem az első saját regényemnek. Az első kéziratommal is házaltam kiadóknál, de aztán beláttam, hogy nem igazán jó. A Maradj velemet viszont olvasta pár barátom, és mindenki nagyon szerette. Szóval, a régimódi módszerrel elkezdtem kiadóknak küldeni szinopszist, írói önéletrajzot (amiben akkor már volt pár publikált novellám és nyert novellapályázatom). Ma már tudom, hogy jobban kellett volna szűrnöm, hogy melyik kiadónak küldöm el, mivel soknak eleve bele se illett a profiljába, de legnagyobb szerencsémre elküldtem a Maxim kiadónak is, akik már régen akartak magyar szerzőt, és megtetszett nekik a Maradj velem. (Ez a történet egyébként olyan hat év leforgása alatt zajlott le :D)

    • Akkor itt azt mondom, hogy Stephen King Tóparti kísértetek könyve után akartam először könyvet írni. De akkoriban a Végítélet és a Remény rabjai is hatalmas hatást gyakoroltak rám.

  6. Köszönöm én is a lehetőséget!😊
    Az egyik istagram posztodban irtad, hogy ha találsz egy férfit, aki olvas menj hozzá😂és én ezzel kapcsolatban szeretnék feltenni kérdést. Hogy ismerkedtél meg a férjeddel?:))
    Előre is köszönöm a választ!💜

    • Jaj, ez nagyon aranyos kérdés, és egy nagyon vicces történet 🙂 A férjemmel úgy ismerkedtem meg majdnem tíz évvel ezelőtt (jóég), hogy konkrétan beköltözött az albérletembe. Akkoriban együtt laktam pár barátnőmmel, és az egyik kiköltöző barátnőm helyére költözött be. Akkor épp egy szakításból gyógyultam fel, úgyhogy fél évig alakult a kapcsolatunk. Szóval, előbb laktunk együtt, minthogy együtt jártunk volna, ami elég vicces helyzeteket teremtett 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük