Írók egymás között – NaNoVarázs, avagy hogyan veszítettem el idén a NaNoWriMót

Mivel november van, és az egész Írók egymás között csapat belevetette magát a NaNoWriMo bugyraiba, ezért erre a hónapra nem is választhattunk volna más témát, csakis ezt. Mondhatni mindannyian szétestünk egy kicsit az idei NaNo súlya alatt. Itt az idő, hogy én is meséljek az eddigi egyik legkalandosabb NaNómról. Ha érdekel titeket a lányok hónapja is, akkor a nevükre kattintva elérhetitek a bejegyzésüket: Krausz Emma, Ladányi Klári, Sütő Fanni.

Ha követitek a blogot, tudjátok, hogy igazi NaNo-veterán vagyok. Hét éve veretlen. Hét éve minden novemberben leültem a gépem elé naponta, és kijött belőlem 50 ezer szó, ami aztán sok-sok regénynek adta meg általában a közepét. Így készült a Maradj velem, a Beszélj hozzám, a Vigyázz rám, a Cukorkagyűjtés, a Kora február, a Késő március és az Emlékezz rám is. Úgy gondolom, hogy ez a kegyetlen tempó jót tett a regényeknek. Ha kikapcsolom a tudatos folyamatokat, akkor általában a karakterek élőbbé válnak, és a történet magát kezdi formálni. Odáig vagyok azért, amikor ez a varázslat megtörténik. A sztori ilyenkor meglepő szálakat produkál. Ehhez csak annyi kell, hogy néha zombiüzemmódban leüljön az ember minden egyes nap a gép elé, és írjon annyit, amennyit az év másik hónapjaiban összesen nem produkál. Fanni azt mondta, hogy a november bizony egy olyan hónap, amikor az írást helyezzük az első helyre. És ez tényleg így van. Sajnos én is hajlamos vagyok rá, hogy az írás legyen az utolsó. Előbb csinálom meg az összes munkámat, a házimunkát és minden egyebet, és később már nincs erőm a gép elé ülni. Ezzel szemben novemberben két munkafolyamat közé is képes voltam beilleszteni egy kis írást. Emellett sokszor még este kilenckor is visszaültem a gép elé az egész napos munka után. Aztán persze frusztrálódtam, hogy a lakás romokban hevert és a hűtő is üres, de ezeket az aggályokat is oldalra söpörtem. A férjem tudja, hogy egy íróval kötötte össze az életet, így megbirkózott a dologgal (főleg, hogy a számítógépes játékok világában mindig talál menedéket).

Az első napokban nagyon jól haladt minden. Bár tele voltam bizonytalansággal, hogy lesz-e bármi értelme annak, amit írok, és ki fog-e alakulni a történet. Úgy éreztem, a szereplőim csak járkálnak a semmiben, de már eleve húszezer szónál kezdtem bele a sztoriba a NaNón, úgyhogy haladtam előre. Igyekeztem kizárni a belső hangokat. Emellett hihetetlen módon teljesítettem a szószámomat, pedig úgy éreztem, ez a novemberben nem lesz az én hónapom. Később kiderült, hogy igazam lett. Úgy a hatodik napon be is kattant valami, a NaNo elkezdett működni, és ráébredtem, merrefelé is halad ez a történet. Irtózatosan lelkes lettem, és elkezdtem hinni a dolgokban.

Aztán jött a férjemmel a tizedik évfordulónk november nyolcadikán. Előre lefoglalt éjszakánk volt egy helyes kis wellness szállodában, romantikus vacsorával, ahogy kell. Előtte persze, rendesen megfáztam. Akkor esett szét minden! Ráadásul jött egy olyan csavar a történetben, hogy elkezdtünk házakat nézni, mert már több mint fél éve tervezzük, hogy veszünk egyet. Megfázva a mínuszokban járkálva hirtelen megtaláltunk álmaink házát, innentől kezdve pedig elképesztően felgyorsultak az események. Abszolút nem hittem benne, hogy a miénk is lehet, de úgy fest, már kilencven százalék, hogy minden rendben alakul. Na, ez végképp felborította a hónapomat. Kihagytam három napot teljesen, de aztán újult erővel belevetettem magam az írásba. Háromezer szót toltam magam előtt, de naponta igyekeztem mindig túlírni, és úgy voltam vele, biztosan megoldom ezt a kevés lemaradást.

Sikerült egy kollázst is produkálnom a hónap alatt a sztorimhoz.

Spoiler alert: nem oldottam meg. November 19-én úgy söpört le a lábamról életem első felfázásos-húgyúti fertőzése, hogy megismertettem magam az angliai sürgősségi ellátás világával (ami egyébként nagyon jól működött, de többször nem kívánom igénybe venni a szolgáltatást :P). Annyit mondok, hogy hirtelen nagyon motivált lettem, hogy eljussak egy orvoshoz, amikor igazi orvosfóbiásként úgy kerülöm őket, mint a tüzet. Innentől jött a hétnapos antibiotikumos kúrám, és mivel a gyógyszerektől (is) nagyon félek, így annak is minden érdekes mellékhatását produkáltam. Azt hiszem, már nem büszkélkedhetek azzal, hogy én nem tudok felfázni. 

Egyelőre úgy fest, ezt is túléltem. Viszont ez abszolút jelzés volt a testemtől, hogy idén én nem nyerek NaNoWriMót. Lehetséges, hogy kicsit túl is pörgettem a dolgot, hiszen szerkesztettem, fordítottam, házat intéztünk és még a Február kiadásával is foglalkoztunk, szóval lehetséges, túlterheltem a rendszert.

Hétvégén még becéloztam a negyven ezer szót, viszont már arról is csendesen lemondtam (most halkan besuttogok egy harmincötezret), mivel közben elutaztunk három napra Chesterbe, ahol újra kiderült, hogy kávézókban és pubokban nekem nem megy az írás (bármennyire is romantikusnak találom az ötletet). Viszont annyi öröm mindenképp van a dologban, hogy maga a regény elérte az ötvenezret (még ha a NaNós szószám nem is), megszilárdult, kijelölte nekem a fő csapásvonalát, és reményeim szerint ötvenöt ezer szónál zárom vele a kihívást. Ráadásul egy teljesen új trilógia kezd megszilárdulni a szemem előtt, úgyhogy a szenvedés nem volt hiába.

Emellett az Írók egymás között Facebook chatünk szinte 0-24 órás segélyszolgálattá változott. Mondhatjuk, hogy naponta cserélgettük épp ki van soron az írói válságban, de a lányokkal az online térben szuper közösséget alkotunk az országhatárok ellenére is. Itt is leírom, hogy irtó hálás vagyok nekik! <3

Utólag is mondom, hogy elképesztően izgalmas hónapon vagyunk túl (én még közben elkezdtem egy buddhista meditációs tréningre is járni, ha ez még nem lett volna elég), ahol mindannyian sokat tanultunk magunkról, az írásról. Egyáltalán nem bánta meg egyikünk sem, hogy belevágott, még ha egy kicsit meg is őrültünk. Most pedig úgy várjuk a decembert, mint valami megváltást.

És még utólag azért mindenképpen megemlítem, hogy időközben bizony megjelent a Kora február, szóval ha be akarjátok szerezni, akkor érdemes ide kattintani.

2 thoughts on “Írók egymás között – NaNoVarázs, avagy hogyan veszítettem el idén a NaNoWriMót

  1. Ó, hát így nem is csodálkozok rajta, hogy idén nem jött össze, de legalább haladtál a regénnyel és ez számít! 🙂
    Szeretném megjegyezni, mennyire örültem, hogy írtál arról, hogy egy írónak van élete is, mert általában ez az olvasóknál kimarad. 😀 Nem tudom, milyen ábránd van bennük, valami romantikus elképzelés, hogy már a felkelő nap az íróasztalnál talál minket pizsamában és éjszakába nyúlva görnyedünk a regény felett kócos hajjal? 😀 Pedig néha bizony így is van, de jó volt látni, hogy szóltál az üres hűtőről és a takarításról is, mert ez a november tényleg ilyen. 🙂

    • Hát bizony, zajlik az élet rendesen 🙂 Az üres hűtő meg konstans probléma. Én se vagyok csalódott egyébként a hónap kapcsán, még ma meg holnap biztosan igyekszem alakítani valamit 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük