Krakkói novella

Idén még nem is hoztam teljes novellát a blogomra, ezért úgy gondoltam, hogy ezen a héten egy tavaly novemberben írt darabot osztok meg veletek.

Már majdnem másfél éve Krakkóban élek. A város varázslatos hangulata mellett sokszor nem tudok elmenni szó nélkül, ennek eredményeként született a következő novellám is. Egy élő szobor ajándékozott meg ennek az írásnak az ötletével. Fogadjátok sok szeretettel!

Alászolgája
   Krakkó főterén dolgozott a Halál. Munkaórái
nyáron hosszabbra nyúltak. Rendesen izzadt is fekete leplében, amelyet
felforrósított a júliusi nap. Nem gondolta volna, hogy Lengyelországban is
olvad az aszfalt, amikor elvállalta a kirakati Kaszás szerepét. A munka sokkal
nehezebbnek tűnt, mint azt először gondolta. Naphosszat egy műanyag dobozon
ácsorgott, fehéres, csontvázra emlékeztető maszkjában, miközben erősen
szorongatta a nála is magasabb kaszát.
   Az emberek imádták. Folyamatosan dobálták a
zlotyikat az előtte álló konzervdobozba, aztán mellé kucorodtak, hogy egy
vigyori fotó készüljön róluk. A Halál készséges volt. Hónapok alatt belejött a
bugyuta munkába, sokszor kaszáját is a delikvens torka elé szegezte, miközben
maszkja alatt vigyorgott. Ráadásul a zlotyiból estére igazi lengyel Żywiec sört vásárolt,
amely segítette ellazítani a kemény munkában elmacskásodott izmait.
   Pedig
először egyáltalán nem gondolta, hogy jól fogja érezni magát lengyel földön. Frissen
végzett Kaszásként alantasnak találta a pózerkodást. Rengeteg kollégája és
kolleginája azonnal rendes munkát talált magának. A szüleitől meg is kapta,
hogy az igazi Kaszások karrierjük kezdetén önkénteskednek  egy idősek otthonában vagy egy kórházakban, majd
hosszú évszázadok múlva fellépnek a helyi főkaszássá.
   Azonban
a krakkói kezdő Kaszás csak a főtéren kapott rendes, fizető munkát. Be nem
vallotta volna a rokonságnak, de valahol kedvelte is a helyet. Három hónap
alatt rákapott az ízére. Krakkó főterén rengeteg volt a turista.
Ráadásul gyerekek, fiatalok és idősek egyaránt mozgolódtak körülötte. Ki
kívánta volna, hogy egy idősek otthonában dolgozzon, ahol csak szottyadt
nyolcvanas-kilencvenes nénik, bácsik terpeszkedtek? Ő bizony nem!
   Ehelyett
a krakkói Kaszás egész nap készségesen figyelte a megfelelő áldozatokat.
Boldognak, életerősnek tűnő turisták jelentek meg nála mindenféle nációból.
Sokszor még síró gyerekeket is cipeltek mellé, pedig az emberivadékok néha
megérezték a negatív rezgéseket, amelyeket a Kaszás árasztott magából. Be kell
vallani, hogy kevés gyerek tűrte meg földöntúli maszkját bömbölés nélkül.
Voltak olyanok, akiket napok múlva magával is vitt a túlvilágra.
   És
a krakkói Kaszást leginkább a gyerekek érdekelték. Különleges csemegének
számítottak a szakmában. Presztízst jelentett a gyermekosztályon dolgozni a
kórházakban. A fiatal lelkek frissességet hoztak a túlvilágra, mint a kellemes
tavaszi szellő. Hamar lehetetett mászni a ranglétrán, hogyha egy Kaszás
elcsípett egy-egy ilyen üzletet. Ezért sem bánta a kirakati Kaszás
szerepet. Szüleinek meg se próbálta elmagyarázni az ügyleteit, hiszen azok
pironkodva mondták a rokonoknak, hogy fiuk külföldre kényszerült egy időre, a
munka milyenségét inkább nem is firtatták.
  Ezért is határozta el Kaszásunk, hogy ő
bizony gyermeki lelkekre fog specializálódni. Az emberek a 21. században mintha
nem féltek volna a Haláltól, inkább kinevették, ujjal mutogattak rá és
kattogtatták a fényképezőgépüket.
– Jé, ott van a Halál! – nevetett fel egy huszonéves
fiú. – Ki szeretne vele fotót?
– Olyan muris – állt mellé a barátnője.
  
Beálltak a Kaszás mellé, csörögve dobták be az aprót a fémdobozba, majd
nyelvüket nyújtva támaszkodtak a Halálra. A Kaszás jól megnézte az életerős
fiatal testeket. Elképzelte, hogyan is hunyhatnának el egy borzalmas
autóbalesetben. Azonban, ahogy a lány és a barátja nevetve elszaladt, és már nem
is tartotta őket olyan érdekesnek.
  Körbenézett
inkább a téren, és meglengette a csak díszként szolgáló műanyag kaszáját.
Azon a forró napon a rutint és a nyugalmat egy hatéves forma kisfiú törte meg.
   Hatalmas
fekete szemével méregette a téren álló furcsa alakot. Arckifejezése egyáltalán
nem hasonlított kortársaiéhoz. Érdeklődő volt, semmilyen félelem nem volt benne.
Olyan gyereknek nézett ki, akinek éjjel sem kell a kislámpa fénye az
elalváshoz. De milyen gyerek is az, aki nem retteg a Haláltól?
   Pillanatokon
belül édesapja kapta fel a fiút, aki magához szorította a nemrégiben vásárolt
plüss sárkányt. A krakkói Kaszásnak elege volt a játék szörnyekből. Úgy érezte,
az emberek semmit sem tisztelnek a modern világban. A Kaszásból utcai
mutatványost, a sárkányokból pedig cuki plüssöket faragtak.
– Oda akarsz menni? – kérdezte a fiatal
apuka. – Elég ronda egy szerzet.
   A
kaszás magában kikérte magának a külsejére vonatkozó célzásokat. Ha látta volna
a világosbarna hajú férfi, hogyan is néz ki a jelmez alatt, akkor más
elképzelése lett volna a „rondaságról”.
   A
fiú bólintott, mire apukája újra letette a földre, majd elvette a rikítós zöld
plüssállatot. A gyermek nem szólt egy szót sem. A szülők nem akartak fotókat
róla és a Kaszásról. Hatalmas szemével méregette a furcsa szerzet ruháját, apró
kezével megérintette a műanyag kaszát.
   A
Halál szemébe nézett.
– Te igazi vagy, ugye? – kérdezte.
   A
Kaszás zavarában nem is tudta, hogy mit válaszoljon. Ilyen kínos kérdést még
senki sem szegezett neki.
– Akarsz-e felvételt? – kérdezett vissza,
majd meglengette a kaszáját.
   A
kisfiú megrázta a fejét, szemét egy pillanatra sem vette le a Halál arcáról.
– Úgy gondolom, te vagy az igazi – mondta.
– Szeretném, hogyha elvinnéd apukám barátnőjét. Mennyit kell ehhez fizetni?

  A Halál
hangosan megköszörülte a torkát. Úgy érezte, kellemetlenül izzad a fekete lepel
és a maszk mögött. Ki hallott már olyat, hogy egy kisgyerek adjon neki
megbízást?

– Anyukámat már elvitte tavaly az egyik
kollégád– folytatta a fiú. – De most két hete az apukámnak van egy új barátnője
és én nem szeretnék új anyukát.
  A Kaszás
az apukára nézett, aki boldogan csókolta meg vörös barátnőjét, miközben
mosolyogva nézegették a Mária–templomot. Egészségesnek és felhőtlennek tűntek.
Szinte megrendítette a Halált a fiú kegyetlensége, pedig edzett volt az
idegzete.
  A fiúcska farmernadrágja zsebéből egy gyűrött
tíz zlotyst vadászott ki, és a Halál dobozába tette.
– Dolgoztál te már ennél kevesebbért is –
mondta a fiú, majd újra a Kaszásra emelte sötét szemét.
   A
Halálnak megmukkani sem volt ideje, a fiúcska máris boldogan szökdelt vissza
apjához és annak barátnőjéhez. A kaszás a pénzre nézett, majd újra a fiúra.
Először elgondolkodva vakarta meg a fejét, de többre nem volt ideje, mert már
látta a távolban a közeledő kuncsaftokat.
  
Pár perc se tellett bele, már is széles vigyorra húzódott a szája. Nézte
az ugráló sátánfattyát, és elhatározta, hogy korántsem a rőt barátnőt látogatja
meg az éjjel.
  
Ennél sokkal jobb ötlete támadt.
  
Kaszás mivolta igazi előnyökkel járt. Egész egyszerűen ösztönei vezették
a kiválasztott nyomára. Kiskaszás kora óta leste el szüleitől a trükköket és
fortélyokat, amelynek segítségével könnyedén rátalált a kisfiú lakhelyére.
  
Csúnya, külvárosi környéken lakott a család. A Kaszás is mélyen a
zsebébe rejtette az aznap megkeresett zlotykat, nehogy kibabráljanak vele a
zsebesek. Volt már rá precedens, hogy estére csak azt vette észre, hogy hosszú
leplének zsebéből hiányzik a pénz. Ráadásul érzékek ide vagy oda, hogyha nem
csípte fülön az illető tolvajt, akkor nem tudta magával vinni. Pedig oly’
szívesen megtette volna!
   A
Halál hamarosan a kisfiú házának alacsony ablakához ért. Belesett a fiatal
szülőpár ablakán. A harmincas apuka szorosan ölelte magához újdonsült
barátnőjét, s békésen aludták az igazak álmát. Tovább settenkedett a következő
ablakhoz, majd csontos ujjait a párkányra helyezte. Odabent dinoszauruszok
táncoltak körbe a szobában éjjeli fényként. A Kaszás nem szerette az efféle
holmikat, hiszen rontották az inkognitóját.
  
Gyorsan el akarta intézni a munkát, hiszen várt rá egy agyvérzés is,
amit még az éjjel egy öregembernek kellett okoznia. Rá ugyan nem haragudott, de
olyan remegő kézzel dobta bele a groszykat a konzervdobozba, hogy emellett nem
mehetett el szó nélkül. Arról nem is beszélve, hogy mire megy manapság az ember
a groszykkal?
   A
kaszásnak már akkor sarkon kellett volna fordulnia, amikor beletaposott egy – a
szőnyegen felejtett – legódarabba. Majdnem hangosan felnyüszített a fájdalomtól,
de pár perc erős dörzsölés után jobban érezte magát.
  
Egyetlen csókot akart lehelni a fiú fiatal ajkára, amely másnapra a halálát
okozta volna. Hogy pontosan milyen halálnemről lett volna szó, azon a Kaszás
nem gondolkodott el.
  
Csontos keze árnyékot vetett a gyermek fiatal arcára. Ujjával a Halál
elsimított egy tincset a fiú homlokából, amire az hangosan nyöszörögni kezdett,
majd hirtelen hatalmasra pattant a szeme. Fekete pillantása az álom
fátyolossága helyett azonnal lángoló gyűlöletbe csapott át.
– Hazudtál – mondta a fiú. – Megbízlak
valamivel, és még arra se vagy képes, hogy megcsináld?
   A
Kaszás köpni-nyelni nem tudott a leteremtéstől. Ráadásul a fiú felpattant az
ágyból, majd keményet sózott műanyag dinoszauruszával a Halál fejére. A fekete
vászoncsuklya nem védte meg az ütéstől, így fojtottan felnyögött.
– Te vagy a legbénább Halál, akivel valaha
is találkoztam! – jegyezte meg a fiú, majd újabb támadásra készült, ezúttal egy
műanyag robotot vágott neki a Kaszásnak, akit az arcán ért az ütés. – Legalább,
amelyik anyukámat elvitte az rendesen teljesítette a dolgát!
   A
Kaszás ekkor megrémült. Tudatosult benne, hogy a kisfiú nem félt a Haláltól,
hiszen már szemtől szembe állt vele. Védtelen lett előtte, így egymás után
érték az ütések kemény játékok formájában. Hátrálni kezdett az ablak felé,
amikor majdnem szemen találta egy nagyobb darab építőkocka, mire háttal zuhant
ki a földszinti ablakból, egyenesen a kemény betonra. Minden egyes porcikája
sajgott az ütések nyomán.
   A
kisfiú nyelvét kinyújtva gúnyolta a Halált, miközben bevágta az ablakot előtte.
Lángoló dühével a Kaszás nem tudott mit kezdeni. Szégyenkezve rántotta fejére
lecsúszott csuháját, hogy elfedje csupasz koponyáját, ami csillogott a Hold
fényében.
  
Sört vásárolt, majd messzire bujdosott megaláztatásában. Azonban
pályafutása során semmi sem volt képes felfedtetni vele azt a fekete szemű
kisfiút, aki szembeszállt a Halállal.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük