Mára egy kicsit rendhagyó bejegyzéssel készültem, amivel személyesebb vizekre szeretnélek vinni benneteket, Kedves Olvasók! Egy rövid beszámolót készítettem a spanyol kalandomról.

Szeptemberben voltam olyan szerencsés, hogy egy novellapályázat segítségével Barcelonába látogathattam (itt olvashattok róla részletesen). Akkor határoztam el, hogy Spanyolországba hamarosan vissza kell térnem, ezúttal semmiképpen sem egyedül. Nagyon szeretek új országokat felfedezni, ez jó hatással van az ihletemre, az írásaimba is belecsempészhetem a megtapasztalt hangulatokat.

Egy héttel ezelőtt Alicantébe indultunk el, amely Spanyolország déli részén helyezkedik el a Földközi-tenger partján. Alicante a Costa Blanca legfontosabb városa, így igazi homokos tengerpart és kristálytiszta tengervíz jellemzi. A városban 330 ezren élnek, ezáltal strandos pihenésre és városnézésre is tökéletes hely.

A mediterrán hangulat már Barcelonában is magával ragadott. A levegő sós párája, a tenger illata és az éjszakai levegő melegsége páratlan élményben részesített most is. A messzi északról érkezve ért bennünket pár meglepetés, az első a nap erősségével volt kapcsolatos. A kellemes 25-28 fokra rövidnadrággal és papuccsal készültünk. Nem volt melegünk, a szellő finoman simogatott, de délutánra igen világos bőrű barátom már szép bőrpírral lett megajándékozva. Azonnal megvettük a legkönnyebben elérhető ötven faktoros naptejet. Kijelenthető, hogy ilyen déli vidékre naptej nélkül nem szabad elindulni. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy estére én is szépen leégtem, pedig igazán szerencsés barna bőröm van. De a mediterrán napsugarak engem is “megajándékoztak” ezzel az egyedi élménnyel, életemben először.

Alicante legnagyobb látványosságai közé a Castillo de Santa Bárbara tartozik, ami egy igazán különleges várkastély a tenger felett. Nem vállalkoztam volna a megmászására, hiszen hatalmas magasságokban húzódik. Szerencsére lift vitt fel bennünket a tetejére, ahol még bőven lehetett sétálni a régi sziklák között. Akár egy napot is el lehet tölteni odafent, a kilátás csodálatos.

A déli utcák, a pálmafák és a különleges növények is elbűvölőek voltak. Engem különösen a ficus macrophylla nevű örökzöldek varázsoltak el. Rengeteg park és színes virág övezi a várost. Éjjel pedig megkezdődik az élet, a szűk utcák tele vannak éttermekkel, amelyek spanyol különlegességeket kínálnak. Azonban reggel tíz előtt nem javasolt bevásárlásra indulni (főleg nem vasárnap), de korán igazi szellemváros tárulhat a szemünk elé, ami igazán érdekes élmény.

A mediterrán életvitelből, a spanyol emberek közvetlenségéből sokat lehet tanulni. A tengerparton heverészés és a hullámok kellemes moraja azonnal arra invitálná az írót, hogy legalább egy hónapig egy tengerre néző kis lakás erkélyéről írja a regényeit, miközben friss narancsot és paradicsomot eszeget. Közben pihenésképp meg lehet mártózni a hatalmas víz habjai között és egy langyos zuhannyal lemosni a bőrünkről a homokot és a ragacsos sót. Éjszakára persze kötelező nyitva hagyni az ablakot, hogy a tengeri levegő legyezgesse a naptól elfáradt bőrt. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy a város szülötte a híres író, Gabriel Miró is.

Mindenkinek ajánlom, akár csak pár napra is a spanyol élményt, hiszen igazi kikapcsolódást és különleges élményt jelent!

képek forrása: Pinterest és saját magam 😉