Küzdelem a nyomtatott szavakért

Még mindig emlékszem arra az estére, amikor először írták meg nekem 2011-ben, hogy megjelenik nyomtatásban egy novellám a Holnap magazinnál. Biztos vagyok benne, hogy sohasem fogom elfelejteni, hiszen ez volt az első sikerem íróként. Azóta is harcolok a nyomtatott szavakért, gyűjtöm a publikációkat. De miért is kell nekünk annyira a nyomtatott szó? Most szeretnék egy kicsit erről elmélkedni.

Természetesen három év alatt nekem is változtak a preferenciáim. 2011-ben még előfordult az is, hogy egy antológiába bekerülésért oldalanként fizettem. Ezt ma már biztosan nem tenném. De akkor, ott az elején jól esett ez a fajta megerősítés. Jól esett látni a munkámat kézzel fogható formában. Manapság egy-egy pályázatot megnyerni, esetleg online megjelenni külföldi magazinokban ugyanolyan boldogsággal tölt el, mint a nyomtatott megjelenés.

Ettől függetlenül a megmaradó, kézzel fogható formáért a mai napig folytatom a küzdelmet. Még mindig a bakancslistám első helyén szerepel a könyvkiadás, mivel már három befejezett regény van a hátam mögött. Úgy gondolom, hogy az írói pálya lassú, izzadást igénylő munka. Mindenképpen olyan, amelynek megvan a maga íve. A versenyeket, a megjelenéseket azért tartom fontos visszacsatolásnak, mert megmutatják nekem (és talán a kiadóknak is), hogy érdemes dolgoznom.

Természetesen megjelenések nélkül is írnék. Ez teljesen egyértelmű, hiszen a publikálás iránti vágyam csupán öt éve lobbant fel bennem, de azelőtt tíz évvel is írtam novellákat. Nem a versenyek, nem a publikálás motivál, de segít. Ráadásul az írásban fontos a megosztás vágya is. A szavakat először magunknak írjuk, de a varázslat csak az olvasó fejében ér véget. A publikálás segítségével lehetővé válik ez is.

Emellett, amikor egy idősebb, tapasztaltabb és sokat elért művész fogja meg az ember kezét, és azt mondja, hogy semmiképpen se hagyjam, az mindenképpen aranyat ér. Nem hiszek abban, hogy aki az írásba kezd az nem akar sikert, és nem akarja sohasem megosztani a művét. Persze én is zárt ajtók mögött, saját magamnak írok. Később döntöm el, hogy megmutatom-e bárkinek is.

Az íráshoz, a megosztáshoz is bátorságra van szükség, hiszen innentől kezdve jönnek az ítéletek, a kritikák és a vélemények. Az alkotásunk pedig általában olyan nekünk, mint a gyermekünk. Szépnek látjuk, és sokszor képtelenek vagyunk észrevenni a hibáit, ami az orrunk előtt van.

Mindennek ellenére bevallom, hogy folytatom a küzdelmet a nyomtatott, szélesebb körben megosztott szavakért. Mert úgy érzem, hogy mindenképpen megéri.

képek forrása: Pinterest

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.