Amit a tenger adott XXI.

Megérkezett a heti folytatás, remélem, hogy tetszeni fognak a történések! 🙂

Mondhatjuk azt, hogy az este további része nem alakult olyan fényesen. Hosszasan bámultam a meleg nyári szellőben ringatózó vastag, cigaretta füsttől terhes függönyöket. A számba egy vastag törlőruhát tömtek, amelynek hipós szagától erősen öklendeznem kellett, de több perces küzdelem után nagyjából megszoktam a jelenlétét és igyekeztem szabályosan venni a levegőt. Egy óra után már jobban zavart, hogy a kezemből teljesen kiszökött a vér, mivel Echo egyetlen kézmozdulattal erősen a merev székhez kötözte őket. Nem járt jobban Trevor sem, akivel gondterhes pillantásokat sem tudtam váltani, mert pont mögöttem raboskodott. Szemben velem megnézhettem Bernard arcának minden gondterhelt barázdáját. Őt Echo az asztal lábához rögzítette. Mindez percek leforgása alatt történt, miután belépett Bernard barátnőjének a képében. Ezek után legalább egy órára felszívódott a lakásból, így a fiúkkal csak kínos nyöszörgések formájában próbáltunk kommunikálni egymással. Bernard különös fejmozdulataiból azt szűrtem le, hogy Echo felvette barátnője alakját. Persze ebben nem lehettem biztos, de a hümmögések, fejbiccentések és lábkapálózások erre utaltak.

Velem szemben az óra mutatója lassan elérte az éjfélt, akkor már több, mint egy órája raboskodtunk a varázskötésekben. A réztőr a táskám mélyén pihent, amit a nappali foteljébe dobtam le. Talán a legrosszabb érzés az volt, hogy Trevorral egyáltalán nem voltam képes kommunikálni, néha megszorítottuk egymás kezét, de ennél sokkal többre nem telt tőlünk.

Pontban, amikor éjfélt ütött az óra, Bernard függönye erősebben kezdett táncolni, és megjelent Echo a szobában. Továbbra is Bernard párizsi barátnőjének képében feszített, ami igazán illett személyiségéhez. Hirtelen csettintett az ujjával, mire mindannyian megszabadultunk a konyhai törlőkendőktől. Hangosan köhögni kezdtem, a számban undorító íz terjengett, bármit megtettem volna egy pohár vízért.

Echo megköszörülte a torkát, miközben határozott léptekkel sétált körbe a szobában.

– Susan – rázta meg a fejét. – Ezt sohasem gondoltam volna rólad! Amikor üzletelni kezdtünk, akkor azt hittem, teljesen tiszta az üzlet. Egy jó kislány mindig tartja magát a szerződésekhez. De te! Meglepetést okoztál nekem – vigyorodott el. – És tudod, mit? Én szeretem a meglepetéseket! Bár rohadtul nem volt egyszerű átverekednem magam ide! Párizs egy kicsit messze van a tengerparttól, és nem bírom az ilyen száraz helyeket. Ráadásul az évszázadok óta jól működő gyűrűmet is elrontottad! Igazán le vagyok nyűgözve a mai tinik képességeitől, még akár el is engedhetnélek, de nem teszem! Tudod, miért? Mert a szerződés az szerződés!

1e7268a488f38fee6619a558c66fd386

Egyre hevesebben dobogott a szívem, mire Trevor erősen megszorította a kezemet mintegy biztatásképp. Én csak néztem Echo ördögi arckifejezését, és próbáltam kifürkészni, mi is fog történni ezután.

– Nem gondoltam volna, hogy csak azért eljössz Párizsig, hogy ne halljalak, drága Susy!

Egy ritmust kihagyott a szívem. Szinte biztos voltam abban, hogy Echo tud arról, hogy megtaláljuk a módját annak, hogy elpusztítsuk, de erről szó sem volt. Echo nem hallott bennünket, túlzottan messze voltunk a tengertől.

– Csak azért jöttem, hogy figyelmeztesselek, hogy a szerződés továbbra is áll.

Echo előkapta miniszoknyája zsebéből az összegöngyölt papírköteget, mint egy varázsló.

– De úgy döntöttem, hogy megváltoztatom a feltételeket. Valójában rettenetesen élvezem a kis kalamajkát, amit magatoknak okoztatok. Utazás közben hallottam, hogy még a rendőrség is keres titeket! – hangosan felnevetett. – Új szerződést fogunk kötni! Hogyha rendesen végigolvastad volna az előzőt, akkor láthattad volna, hogy a szerződésszegés azt vonja magával, hogy én, Echo – mutatott magára. – megváltoztathatom a feltételeket. Épp ezért rohantam idáig, hogy ezeket megtehessük.

– Mik lennének ezek a változtatások? – kérdeztem bizonytalanul.

c5dbac243bfe3f5cf9c1bdadddf8d79bEcho szája ördögi mosolyra húzódott.

– Bevallom, hogy mostanra sokkal izgalmasabbnak találom az életedet, így úgy döntöttem, hogy minden péntek este birtokba fogom venni a testedet. Emellett nem foglalkozom többé Trevor megbűvölésével, úgyis borzalmasan hálátlan voltál ezzel az ajándékkal kapcsolatban. Ez mindent sokkal egyszerűbbé fog tenni. Még egy nagyon fontos kitételem lenne: holnap délre el kell tűnnötök Párizsból, és kiválasztani bármely tengerparti települést. Hogy lásd kegyességemet, nem kötöm meg, hogy ennek melyik országban kell lennie.

– És mi történik akkor, hogyha nem leszünk a tengerparton?

Echo felemelte az egyik ujját.

– Ez benne a legszebb: akkor Trevort magammal viszem a tenger mélyére. Nem szórakozok tovább hülye gyűrűkkel.

Trevor széke hirtelen eltávolodott mögülem, nem éreztem többé teste melegét, de újra láttam gondterhelt, lefehéredett arcát. Echo egy határozott mozdulattal Trevor mellkasára helyezte a kezét, pontosan a szíve felé, mire Trevor fiatal arca egy pillanatra eltorzult a fájdalomtól, majd fojtottan felordított. Echo lehúzta a Trevor pólóját, ahol egy kígyó alakú tetoválás jelent meg a bőrön. Sejtésem szerint teljesen igazi volt.

– Úgy érzem, hogyha a tanár bácsi élete lesz a tét, akkor sokkal engedelmesebb leszel.

Nyeltem egy hatalmasat, igyekeztem nem gondolni a táskámban lapuló bronztőrre.

– És meddig tart a szerződés?

– Ezt teljes mértékben én határozom meg – vigyorodott el újra ördögien, majd mellém lépett. Erősen megragadta a jobb vállamat, amelyben égető fájdalom gyúlt. Echo keze vörös lett a véremtől, tenyerét a fehér szerződés lapjára illesztette, amely hirtelen világítani kezdett az esti sötétségben, majd eltűnt a semmiben.

Bernard szája először tátva maradt, majd egy halk „baszki”-t hallatott. Valószínűleg ő is félt Echótól, hiszen még sohasem fogta be a száját két percnél hosszabb időre. Echo figyelmét egy pillanatra magára vonta Bernard. Odalépett a fiúhoz, majd óvatosan végigsimította az arcát.

– Holnap után péntek. Akkor majd szórakozunk – mosolyodott el, mire végigfutott a hideg a hátamon.

– Remélem, érthetőek a szabályok. Holnap délben legyetek a tengerparton. Most mennem kell. Nem bírom ezt a szárazságot – legyezgette meg az arcát. – Au revoir!

Echo pillanatok alatt eltűnt a semmiben. A kötelek felszabadultak a kezünkről, így mindannyian vad dörzsölgetésbe kezdtünk.

– Basszátok meg, hogyha ezt nem látom a saját szememmel, akkor nem hiszem el! – szólalt meg Bernard. – Be kell szívnom, hogy jobban érezzem magam.

Trevor arcára azonnal kiült a düh.

– Nem hallottad? Takarodni kell a tengerpartra, mert különben ez a menő vízikígyós tetkó elintéz örökre!

Óvatosan dörzsölgetni kezdtem a karomat. Nem mertem semmi különöset mondani, féltem, hogy Echo még a közelben van. Éppen tervezgetésbe akartam kezdeni, amikor megláttam a félhomályos szobában a kék fények táncát, amíg a fiúk a háttérben vitatkoztak, addig gyorsan az ablakhoz futottam. Az utcán anyám, apám és Trevor csodálatos barátnője szállt ki egy rendőrautóból.

– Itt vannak a rendőrök! – ordítottam fel.

3a17b799da678bbdb50a79ef4a5919b2

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.