Az érzékeny lelkű blogger

Már három éve foglalkozom online újságírással és bloggerkedéssel. Bevallom, hogy mindig törekszem a minőségi tartalomra, helyesírási, logikai hibáktól mentes cikkek írására. Persze, mivel naponta rengeteg cikket írok, ezért előfordulnak nálam is hibák, előfordul, hogy lankad a figyelmem. Viszont most újra az emberi gonoszságról fogok írni, amit 28 évem alatt még mindig nem tudtam feldolgozni. Ma egyszerűen nem tudtam, mit tegyek az érzékeny lelkemmel, ezért sorokba foglaltam a tapasztalataimat.

Három éves pályafutásom során kaptam már rengeteg kritikát. Ez vonatkozik az irodalmi alkotásaimra és a cikkeimre is. Olyan embernek tartom magam, aki általában jól veszi ezeket. Szeretek mások tanácsai alapján fejlődni. Persze, ember vagyok, ezért egy-egy rosszabb napon előfordult már, hogy teljesen jogos kritikán is sírva fakadtam. Aztán felálltam, átgondoltam, kijavítottam és beépítettem. Ez így van rendjén.

images

Amivel viszont a mai napig nem tudok mit kezdeni, az az emberi gonoszság. Online újságcikkeket írva rengeteg személyeskedő üzenetet kapok, amelyek a műveltségi szintemre, az iskolázottságomra, esetleg az épelméjűségemre utalnak. Az emberekből rengetegszer fröcsög a gonoszság. Nem gondolnak bele, hogy a sorok mögött is egy ember áll. Természetesen ezt nem csak a munkámban tapasztalom. Az emberek gonoszak a pincérekkel, a bolti eladóval, az ellenőr az utasokkal, az utas az ellenőrrel és még sorolhatnám.

Mennyivel szebb lenne az életünk, hogyha megpróbálnánk egy kicsit, csak egy kicsit kedvesebbek lenni a másikkal? Azért, mert egy szép hétfő reggelen a bloggernek se esik jól, hogyha olyat olvas, hogy gratulál a szerkesztő 5 osztályához, főleg akkor üt ez rosszul, amikor nem is követett el hibát abban a bizonyos cikkben.

psychmasterarticle_sensitiveperson

És igen, tudom, hogy mit vállaltam azzal, hogy írásra adtam a fejem. Tudom, hogy nem fog tetszeni mindenkinek, amit csinálok, és bevallom, hogy nem is kell, nem is erre törekszem. Ez a bejegyzést most nem is erről szól, hanem a személyeskedő, gonosz, bizonytalan emberek mocskolódásáról. Amit egy jóhiszemű, kritikát szívesen fogadó író sem tud hova tenni. Ráadásul ezekben a cikkekben inkább tényekről írok, így a dolgok nem annyira szubjektívek, mintha az irodalmi alkotásokról beszélnék.

Ezzel a bejegyzéssel szeretném felhívni a figyelmet a kedvességre és az empátiára. Arra, hogy gondoljunk arra, hogy a legtöbb dolog mögött egy ember áll. Talán ne bántsuk a másikat feleslegesen! Emellett, hogyha hibát találtok nálam, akkor arra is hívjátok fel a figyelmemet, tényleg szívesen kijavítom!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.