Szinte hihetetlennek hangzik, de pontosan három éve költöztem Krakkóba. A nyelvi nehézségek azóta is az utamba állnak, hiszen az angol nyelv fejlesztésére tettem fel a külföldön töltött időt, a lengyel nyelvtől szinte teljesen elzárva. A probléma csak az, hogy így a könyvbemutatók, írókörök, felolvasások és a legtöbb ilyen jellegű tevékenység elérhetetlen számomra. Egyedül a NaNoWriMo keretein belül sikerült helyi írókkal találkoznom, náluk is kihívást jelentett a megjelenésem, hiszen angolul kellett beszélniük a találkozókon. Tavaly novemberben pont a NaNoWriMo kapcsán érdekes dolog történt velem.

Egyik szombaton a NaNos csoportot keresve léptem be a Massolit kávézó könyvekkel zsúfolt régies falai közé. Hosszú keresés után sem találtam meg, akiket kerestem (kiderült, hogy rossz dátumot kaptam), azonban egy lány meglátta tanácstalanságomat, és megkérdezte angolul: “Te is a kreatív novellaíró körbe jöttél?”. Nemet mormoltam, de azonnal elhatároztam, hogy otthon rákeresek az interneten, hátha találok erről valami információt.

Szerencsére sikerült megtalálnom Carriet, aki olyan kedvesen megszólított. Kiderült, hogy már az akkori csoportba nem férek bele, de hogyha lesz még valami, akkor értesíteni fog. El is feledkeztem róla egészen most januárig, amikor megkaptam a meghívást a következő négyalkalmas workshopra.

Belevágtam, és nem bántam meg. Bár be kell hogy valljam, kissé megrémített, amikor megláttam, hogy a csoport javát angol anyanyelvű (főleg amerikai) angoltanárok töltik meg. A csoportban négy amerikaival, egy kanadaival és két lelkes lengyellel ismerkedtem meg, akik szintén szenvedélyesen írnak.

Minden találkozón előre elküldött írásokat véleményezünk, harminc percig beszélgetünk egy novelláról, addig az adott író meg sem szólalhat (ami igencsak nehéz). De végre lehetőségem adódik anyanyelvűekkel megbeszélni fordított, esetleg angolul írt műveimet.

Hirtelen úgy éreztem magam, mintha egy amerikai filmbe csöppentem volna, egy igazi kreatív írás órára, amiktől mindig elszorul a szívem. A társaság nagyon érdekes és inspiráló, csak azt sajnálom, hogy nem találtam rájuk már előbb, hiszen kiderült, hogy ez már a negyedik ilyen négyalkalmas workshop.

Nagyon várom a következő alkalmat, remélem, hogy a legtöbbet tudom kihozni majd a találkozókból.