Úgy fest, mostanság a május lett a kézirat-befejezős hónapom, ugyanis tavaly szintre majdnem pontosan ilyenkor fejeztem be a Késő márciust. Aztán teljesen más vonalra akartam kalandozni, két pár történetét akartam megírni egy teljes napfogyatkozás idején. De hát író tervez…. és … Continue reading
Éppen pár perce írtam le egy kézirat utolsó sora után a vége szócskát, ami mindig olyan emelkedett hangulatba hoz, mintha ma valamilyen fontos ünnepnap lenne. Úgy gondoltam, mesélek egy kicsit ma nektek erről a kéziratról és a társáról, ugyanis egy … Continue reading
Regényt írni a legjobb dolog a világon. Ezt azt hiszem, kijelenthetem. Számomra kikapcsolódást jelent a saját életemből, ráadásul segít feldolgozni a mindennapi nehézségeimet, elakadásaimat. Nekem az utóbbi három évben hű társam volt egy trilógia, amit még akkor kezdtem el írni, … Continue reading
Bevallom őszintén én magam is bűnös vagyok. Sokszor elveszek a félbehagyott történetek útvesztőjében, amelyek csak parlagon hevernek a számítógépemen, és hangosan sikítanak azért, hogy fejezzem be őket. Most írok egy kicsit a félbehagyás által okozott szorongásról. Amikor tizenéves korom elején … Continue reading
Most pénteken egy saját magamnak szervezett író-maraton keretein belül befejeztem a harmadik regényemet. Úgy gondoltam, szentelek egy bejegyzést a különleges érzésnek és egy pár statisztikai adatról is beszámolok. Befejezni egy regényt felemelő és szomorú érzés is egyben. Sokszor hetekig ízlelgetem … Continue reading