Krakkóban a hőmérséklet nem igazán kúszik tíz fok fölé, ezért eljátszottunk a gondolattal, hogy milyen könyveket is vinnénk magunkkal, hogyha egy lakatlan szigetre kerülnénk. Egyébként az írós feladványokat se feledtük, azokhoz is visszatérünk a jövő héten!
A játék egy nemes mozgalom keretein belül jött létre. Az Egyesült Királyságban a helyi könyvesboltok aranyos kampányt hirdettek október elejére, amelyben vásárlótáskákon hirdetik az olvasást. Emellett rengeteg könyvesbolt tart kisebb bulikat is. Hogyha szeretnétek róla többet megtudni, akkor látogassatok el a BAMB honlapjára (ide kattintva elérhető).
Az idei téma pedig nem más mint a lakatlan szigetekre vihető olvasmányok #desertislandreads. Szóval a kérdés az, hogy melyik nyolc könyvet vinnéd magaddal a lakatlan szigetre?

Végítélet – Stephen King (The Stand)
Nagy gondban voltam, hogy a nyolc kiválasztott könyv között ne a fele olvasmány King legyen. A Végítélet viszont hosszú, igazán olvasmányos, szerethető karakterekkel. Ráadásul pont egy lakatlan szigetre való a posztapokaliptikus szettinggel. Larry Underwood bármikor átsegítene a legnehezebb órákon is.

Vadon – Cheryl Strayed  (Wild)
Cheryl Strayed könyve valahogy a szívemhez nőtt. Olyannyira magaménak éreztem az olvasmányt, hogy meghallgattam angolul, elolvastam magyarul és még a filmet is megnéztem. A könyvben az írónő kalandjait olvashatjuk végét, ahogy átmenetel a PCT-n (Pacifikus Túraösvény). Engem nagyon megfogott a memoár. Tettvággyal és küzdőszellemmel töltött meg, ami nem árt egy lakatlan szigetre.

A remény rabjai – Stephen King (The Shawshank Redemption)
Mind a négy kisregény egy igazi gyöngyszem, sehol sem tudom elégszer ismételni, hogy mennyire imádom az Állj mellémet és A remény rabjait. Akárhányszor képes lennék őket újra és újra elolvasni, ezért semmiképpen sem hagynám ki a listából.

A lét elviselhetetlen könnyűsége – Milan Kundera (The Unbearable Lightness of Being)
Amikor elolvastam ezt a könyvet, akkor úgy éreztem, hogy még jó pár alkalommal végig kellene rágnom magam rajta, hogy magamba szippantsam azt a sok bölcsességet, ami benne foglaltatik. Kundera könyve magával ragadott, és a lakatlan szigeten biztosan lenne alkalmam arra, hogy magamba szippantsam a magvas gondolatait.

Holtodiglan – Gillian Flynn (Gone Girl)
A komolyak közé be kellett illesztenem egy igazán szórakoztató könyvet. Nagyon szeretem Gillian Flynn stílusát, a Gone Girlben megformált karakterei teljesen magával ragadtak. Biztos vagyok benne, hogy nem hagyna el a könyv a rosszabb napokon sem.

Az üvegbúra – Sylvia Plath (The Bell Jar)
Sokat gondolkoztam, hogy magammal vinném-e ezt a könyvet, de mégis az igen mellett döntöttem. A The Bell Jart imádtam az első pillanattól kezdve és nagyon magaménak érzem ezt a könyvet. Bár az bizonyos, hogy nem igazán javítana a hangulatomon.

Hope and Help for your Nerves – Claire Weekes
Aki ismer tudja, hogy nincsenek kötélből az idegeim. Idén nyáron találtam rá Claire Weekes könyvére, és mindenkinek ajánlom, aki szorongásos betegséggel küzd. Szerintem egy lakatlan szigeten nagy segítségemre lenne az orvosnő könyve, aki praktikus tanácsokkal látja el az embert, hogy hogyan lazítson.

A szél árnyéka – Carlos Ruiz Zafón (The Shadow of the Wind)
Nyáron olvastam Az angyali játszmát és Zafón stílusa azonnal beszippantott. Bevallom, hogy A szél árnyékát még nem olvastam, de sokan ajánlották, ezért vinnék magammal egy olyan művet is, ami még magában hordozza az újdonságot. Szerintem nem vállalnék vele nagy kockázatot.