Minden évben erős késztetést érzek, hogy beszéljek nektek a NaNoWriMóról, erről a kegyetlenül kimerítő, mégis csodálatos kihívásról, ami minden évben lehetetlennek tűnik számomra. Úgy gondoltam, a hatodik NaNo (ide kattintva elérhetitek a projektjeimet) évem alkalmából újra összefoglalom a tapasztalataimat.

Kezdjük a magyarázattal, mint mindig. A NaNoWriMo a National Novel Writing Month rövidítése, amikor is 50 ezer szót kell írni egyetlen hónap alatt. Fogjuk rá, hogy 50 ezer szó egy regény alsó határa, azonban ez nem teljesen igaz, ez a NaNo által meghatározott cél. Vannak rövidebb regények is, és persze jóval hosszabbak. Aki nem ír, annak elárulom, hogy napi 1667 szó kegyetlen sok. Én mondhatom, hogy egy évben egy 80-90 ezer szavas regényt szoktam megírni, amiből 50 ezer szót bizony november során pötyögök le (ne is kérdezzétek, mit csinálok a többi hónap alatt… ezt én is megkérdőjelezem sokszor magamtól).

Én egyébként NaNo lázadónak számítok, mivel mindig a regények közepét szoktam írni a november során. Ugyan 2015-ben volt egy regényem, ami konkrétan november alatt készült el elejétől a végéig (a legfélelmetesebb dolog volt, amit életemben csináltam). Viszont a regényeimmel a NaNo igazi varázslatot szokott művelni. Hat év, öt (a hatodik most van folyamatban) befejezett regény, amihez sok köze van ennek a kihívásnak is.

Itt le is szögezem, hogy nem igazán hiszek a tudatos írásban, főleg az én zsáneremben nem. Magamban leborulok az írás varázslata előtt, és a legjobban akkor mennek nálam a dolgok, hogyha kikapcsolom a tudatos folyamatokat. Imádom, amikor a történet elkezdi magát formálni, amikor a szereplők kicsúsznak a kezemből, és a saját útjukra indulnak. A történetek egyébként is félálomban, esetleg zenére szoktak összeállni a fejemben, amikor bekapcsolnak a tudattalan folyamataim.

A NaNo segít abban, hogy kiengedjem a kezemből a kontrollt. Ilyenkor nem érdekel, milyen mondatokat rakok össze, azt írom, ami elsőre eszembe jut. Ez valószínűleg olyan jeleneteket eredményez, amiket sohasem tettem volna bele a történetbe, hogyha  hónapokon keresztül írom. A NaNo segít visszanyúlni a gyökerekhez, ahhoz a játékhoz, amit tinikoromban műveltem, amikor elkezdtem írni.

A varázslat mellet a kihívás tényleg embert és párkapcsolatot próbáló (olyannyira, hogy már be is szereztem egy torokgyulladást), főleg munka mellett, de úgy érzem, érdemes belevágni. Azért is, mert elképesztő élmény tényleg egy hónapon keresztül minden nap foglalkozni a regényeddel, és osztozni ebben az élményben több ezer emberrel a világ minden tájáról. Érdekesség, hogy tavaly összesen 312 897 ember vett részt venni, ami nagyon sok!

Az idei NaNo regényem egyébként egy új sorozat második darabja, amelynek középpontjában egy elvált nő és egy rocksztár kapcsolata áll, érdekessége, hogy a 2025-ben játszódik, aminek fontos jelentősége van a regény szempontjából.

Ha szeretnétek még többet olvasni a NaNo kalandjaimról, akkor ide kattintva az összes bejegyzésemet elérhetitek a témában.