Feldolgozás projekt: egyedüllét

Mindannyiunknak vannak az életében feldolgozást igénylő problémák,
amelyekkel szembe kell néznünk, amik lelkünk mélyén lesnek ránk. Én a legtöbb
gondomat kreatív energiák segítségével tudom, próbálom kifejezni. Mivel az
elmúlt hetekben kicsit döcögősebben ment az írás, ezért azt találtam ki, hogy
megmutatom az alkotásnak egy érdekes szeletét. Magamban összegyűjtöttem pár
problémát, amikkel nehezen küzdök meg a mindennapok során, amik mélyen lakozó
érzelmeket generálnak bennem. Kitaláltam, hogy igyekszem időről-időre
megosztani veletek egy rövid írást egy bizonyos témáról, amelyhez képet is
festek.

A festéshez még hozzátennék pár gondolatot. Nem tanultam sohasem
festeni, nem is törekszem profi elsajátításra, azonban régebben nagyon jól
tudtam használni a képeket arra, hogy megbirkózzak bizonyos gondokkal. Éppen
ezért az érzéshez hozzákapcsolom a vizuális vonalat is, ami talán érdekes lehet
mindenkinek.

Emellett ajánlom figyelmetekbe a Tényleges életfogytiglan című
novellámat, amelyet az Apáczai Csere János Művelődési Ház és Könyvtár
novellapályázatára küldtem. Itt elérhetitek!
(keressétek Szaszkó Gabriellát)
Most pedig fogadjátok sok szeretettel gondolataimat az
egyedüllétről, ami igen személyesre sikerült 🙂

Egyedüllét
 
Szorongató fogság, végtelen lehetőségek, félelem,
menekülés.
A négy fal között megelevenedik a melegség, a gyertya
bizalmas lángja, a biztonság, ahol a kreatív energiák végtelensége bontakozhat
ki. Meleg kávé, színes párnák, kék plüsspléd. Hatalmas ablakok a külvilágra,
emberek rohanása a keskeny utcán. Az írás magányos tevékenység, a fantázia
legbelső bugyrai az egyedüllét pillanataiban kopogtatnak legtöbbször az elme
ablakán. Nem létező, elérni akart világok bontakoznak belső vásznamon
csodálatos dallamokra, amelyek hangosan üvölthetnek keresztül az üres szobán.
Mert egyedül vagyok. Egyedül táncra perdülhet az ember,
ordíthat, beszélhet magának, írhat, vághat fintorokat, senkinek sem kell
megfelelnie. Talán a szemben lakó szomszéd furcsa pillantásai zavarhatnának
csak meg, de az sem érdekel. Ami érdekel az a haladás, hogy a bennem lakó
történetek közül minél több életre kelljen a maga elképzelt valójában.
Azonban a magánynak van egy sivár, rettegéssel telített
oldala. Reggel felkelve a hideg, halotti nyugalommal telített csendben
meghallom saját szívdobogásom hangját. A szoba furcsa táncot jár, mintha ki
akarna alólam futni a talaj. Zárt ajtók mögött ülök feszült vállakkal, és
várom, hogy ismerős hangokat halljak. Szellemként vánszorgok a lakásban, várom,
hogy teljenek az órák, miközben a kreativitás gonosz szörnnyé változik.
Fantáziavilágom hátba támad, furcsa, érthetetlen gondolatokat suttog a fülembe,
ami bizonytalanná teszi lépteimet.

Az egyedüllétben haladok előre. Az írás az egyedüllétben
virágzik, épp úgy, ahogy a rettegés is. 
képek forrása: Pinteres és saját magam 

One thought on “Feldolgozás projekt: egyedüllét

  1. Csodaturmix: Mondd csak, fiam, hálás ez az írnoki állás?
    Papirusz: Ha megengeditek, hogy egy kis észt osszak,
    szerintem nincsenek jó állások vagy rosszak.
    Ha összefoglalnám életemet, jelenleg
    lelki szemeim előtt akik megjelennek,
    többnyire olyan emberek vagy találkozások,
    kik olyankor jöttek, mikor baj zúdult rám sok.
    És akkor nyújtottak segítő kezet,
    amikor a magány megkörnyékezett.
    Nehéz bevallani, hogy bizony a végzet,
    vagy egy találkozás egy sorsot elintézhet,
    mert mikor az embernek az az érzése,
    hogy volna a széphez érzéke,
    de nincs senki, aki megnézné a nagy trükköt
    és éppen ezzel tartana ösztönző tükröt.
    De ez persze nem jellemző ám rám,
    mert én a sorsnak mindig elrebegem a hálám.
    Énnekem az élet csupán tánc és ének,
    a szeretet túlcsordul belőlem.
    S mikor azt kérdezik tőlem,
    hogyhogy téged így elönt a derű,
    akkor azt mondom, ez nagyon egyszerű:
    Ez a szeretkészség és a hit,
    ez az, ami engem erre arra vitt,
    hogy ma találjak fel egy szerkezetet,
    s holnap szolgáljak egy felekezetet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.