Messzire

Ma egy 2012-ben íródott rövid utazós írásomat szeretném veletek megosztani, amibe belecsomagoltam a megismerés, az idegen tájakra való látogatás izgalmas élményét. Ezt a novellácskát a Torontó és Ottawa közötti buszúton írtam, remélem, hogy egy kicsit sikerült átadnom az izgalmas kalandozás élményét.
Ez az írás azért is bukkant fel az emlékeimben újra, mert Cheryl Strayed Wild című könyvét olvasom, amit mindenkinek ajánlok, aki igazi, átélt kalandok emlékére vágyik.

Messzire
   Egyedül érkezett. Bakancslistája első helyén állt, hogy eljusson erre az ismeretlen helyre. A túrázás volt a mindene, otthon már átszelte az
összes lehetséges szakaszt, amit kínált a táj.
   Meldvin Nagy-Britannia déli részéről
származott. 26 éves korára sikerült átszelnie az Atlanti-óceánt. Évekig kuporgatta kevés pénzét, ami éttermi munkájából összejött. Nem gyűjtött sem házra,
sem gyerekekre, sem feleségre. Egyszerűen minden megtakarítását az utazásaira
szánta. Sokan csóválták a fejüket, hogy nem képes benőni a feje lágya, mások csak legyintettek, hiszen elég fiatal volt még a bolondsághoz. Szerintük Meldvin nem fogta fel az élet értelmét, melyhez hozzátartozott az öltöny és az aktatáska. Vagy nem találta meg a megfelelő lányt,
aki kisegíthetné szorult élethelyzetéből.
   Meldvint mindez hidegen hagyta.
Amikor túrázott, akkor érezte, hogy szíve együtt lüktet a világgal.  Amikor a Burger King pénztárgépe mögött állt, haldokolt, és ehhez semmi kedve nem volt ennyire fiatalon. 
   Átszelte tehát az Atlanti-óceánt, kihúzta az ötórás időeltolódás okozta fáradalmakat, és megérkezett a szabadság földjére: életének első észak-amerikai túrájára. Átverekedte magát a torontói
reptéren, és alig várta, hogy egy civilizációmentes terepre érjen. Izzadt volt, koszos és soha ennyire
fáradt, pedig még bele sem kezdett a túrába. Azonban elégedett boldogság öntötte el minden egyes porcikáját a kaland és a szabadság izgalmas gondolatától.
   Torontóban buszra szállt. A kanadai táj élénkzöld színei öntötték el látóterét, a nyitott ablakrésből kellemesen friss és langyos nyári levegő szűrődött be. Hatalmas kamionok
zúgtak el a busz mellett, olyanok, amelyek sohasem látogatják meg az európai utakat.
   Hátizsákja a busz aljába préselődött, csak kézipoggyásza maradt vele. Nem akart hazatelefonálni, nem akart embereket látni. Európa túlzsúfoltságát hátrahagyva kóstolta meg a szabad levegőt.
   A buszról leszállva a legközelebbi tó partján kívánt lepihenni. Harmincperces erőltetett séta és kilenc óra utazás után az idő mintha teljesen átalakult volna. Hamarosan meghallotta a víz csobogását, amely a szél elringató susogásával elegyedett. 
   A sátor felhúzása után levetette ruháit, és
belegázolt a hűvös tó vizébe. Izzadt testét marta a hideg víz, libabőrössé változtatta sima felületét. Felnézett az égre, amely a világ minden tájáról pontosan
ugyanolyannak tetszett. A tiszta amerikai levegő eljutott tüdejének legmélyebb pontjáig.
  Széttárta karjait, és hangosan nevetett fel
az égre.

 képek forrása: Pinterest

One thought on “Messzire

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük