Amit a tenger adott V.

Most rajtam volt a sor a történet folytatásában. Az előző részeket jobb oldalt elérhetitek! Jó olvasást mindenkinek!

– Nyári kikapcsolódás – mosolyodott el, majd a horizontra
nézett, amely sokkal barátságosabban festett, mint percekkel ezelőtt. A tengeri
szél újra lágyan simogatta a vizes bőrömet, amelyről lassan eltűnt a libabőr a
kellemes melegtől. – Összefutottam édesanyáddal a tengerparton, gondoltam
segítek neki, hogy minél előbb megkerülj!
Anya eközben megragadta a karomat, majd végignézte testem
minden egyes porcikáját, hátha lát rajtam valami furcsa változást. Külsőleg
azonban hiába kereste, teljesen épségben voltam. A mellkasom belsejében azonban
izzó forróság égett.
– Tiszta víz vagy, kislányom! Miért sétáltál bele
ruhástól a tengerbe?
Zavartan néztem Trevorra, majd vissza anyámra. A nyelvem
összeakadt, az arcom fájdalmasan felforrósodott. Éreztem Trevor pillantását,
szelíd tekintete szinte úgy tapadt rám, mint a tengervizes pólóm.
– Én… – kezdtem el motyogni, gombóc kezdett fojtogatni
szokásos módon, azonban a fehér gyűrű hirtelen megfeszült az ujjamon, mire
azonnal értelmes mondatok kezdtek ömleni belőlem. – Kiültem a sziklákra,
feltámadt a szél, és belesodorta a vízbe a könyvemet. Utána kellett ugranom,
hogy kimentsem, éppen nagyon izgalmas résznél tartottam.
Trevor elmosolyodott, amitől elgyengült a térdem.
– Át kellene öltöznöd, nehogy megfázz! – mondta, miközben
óvatosan megnyalta a száját.
Anyám összefonta a karját maga előtt, majd megcsóválta a
fejét.
– Azonnal haza kell jönnöd, kisasszony! Már későre jár,
apád aludni szeretne a hosszú vezetés után.
Megforgattam a szemem. Két óra utazás semmiképp sem
számított hosszú vezetésnek, ráadásul csak kilenc körül járhatott az idő. Ennek
ellenére engedelmeskedtem anyám akaratának, nem tehettem mást. Egy köszönést
mormoltam Trevor felé, miközben elkezdtünk sétálni az ideiglenes lakhelyünk
felé. Néha vissza–visszanéztem a tanáromra. Anyámra pillantottam, és elfogott a
szégyen érzése. Meg sem köszönte Trevornak, hogy segített a keresésemre
indulni. Nekem viszont azonnal megmelengette a szívemet titkos szerelmem
kedvessége.
Lassan végigsimítottam a gyűrű sima felületén, és
felmosolyogtam a csillagos égre.
A tenger morajlása és a délután történt különös események
hatására gyorsan mély álomba süppedtem. Apám hangos horkolása sem
volt képes ennek gátat vetni.
Az éjszaka közepén azonban kipattant a szemem. Teljesen
kipihentnek éreztem magam, pedig még sötétség honolt a szobában. Apa horkolása
elcsendesedett, csak a ház jelentéktelen zajait érzékeltem. Apró kopogásra
lettem figyelmes az ablak irányából, mire lassan felültem az ágyban. Egy pár
pillanatra a kopogás elcsendesedett, majd újrakezdődött.
Felemelkedtem az ágyból. Mezítlábas talpamnak hideg volt
a pőre fapadló érintése. Lábujjhegyen az ajtó felé indultam, megragadtam a
hűvös gombkilincset, majd összeszorított fogakkal megforgattam azt.
Kiléptem a tornácra, ahol megcsapott a lágy, simogatóan
langyos tengeri szellő. A parton egy alak körvonalazódott ki a hold ezüstös
fényében. Kíváncsiságom vitt előre, a félelem mintha nem létezett volna, pedig
azelőtt minden egyes cselekedetemet az irányította.
A homok kellemesen simogatta a talpamat, ahogy haladtam a
part felé. Hullámok moraja töltötte be a fülemet, majd szélesen
elmosolyodtam, amikor megpillantottam az alak arcának ismerős vonásait a
visszafogott fényben.
– Mr. Miles – szólítottam meg suttogva, miközben szívem
hevesebb ütemre váltott.
– Már azt hittem, sohasem ébredsz fel –mondta, miközben
felém nyújtotta a kezét. – Van kedved sétálni egyet?

Az arcomat újra elöntötte a forróság, de az éjszaka fénye
elfedte zavaromat. Átengedtem magam az édes boldogságnak, majd kezemet Trevoréba
csúsztattam, hogy közösen induljunk végig a hangtalan, üres partszakaszon. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.