Egy szegény zsűritag panaszai

Az elmúlt évek során rengetegszer küldtem novellákat pályázatokra. Néha sikerrel vettem az akadályokat, valamikor azonban nem nyertem el a zsűri tetszését. Azonban az utóbbi hónapokban a másik oldalra kerültem. Két horrornovella pályázatot is zsűriztem, éppen ezért összesen körülbelül 150 pályaművet olvastam végig. Nem mondhatnám, hogy egyszerű dolgom volt, de rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb. Úgy döntöttem, hogy össze kell foglalnom ezeket egy bejegyzésben, hogy elmondjam, milyen problémákkal kellett szembenéznem zsűriként. Természetesen képtelen voltam félretenni az írói szemszögemet, és nem tudtam csak a történetekre fókuszálni. Remélem, hogy az észrevételeim segíthetnek másoknak, hogy jobban szerepeljenek a jövendőbeli pályázatokon. 
Talán első lépésként megemlíteném, hogy fontos, hogy betartsuk a novellapályázat által leírt

irányelveket. Hogyha szó- vagy karakterszám van megadva, akkor azt ne lépjük túl. Ha novellát kérnek ne próbálkozzunk verssel, hogyha lejárt a határidő, ne küldjünk novellát. Valamiért le lettek fektetve ezek a szabályok, ezért érdemes őket figyelembe venni, különben a zsűri azt érzi, hogy teljes mértékben figyelmen kívül hagyják a kéréseiket, esetleg a szövegértéssel is problémák vannak.

Már a novellák felütésén lehet látni, hogy a írás milyen minőségű. A sorkizárt szövegformátum, a megfelelő betűtípus (Times New Roman 12) és a bekezdések egyszerűen létfontosságúak. Meglepő, hogy ezeket le kell írnom, de rengeteg novella írója alapvetően eltekint ettől. Ráadásul hihetetlenül könnyíti a zsűriző dolgát, hogyha a novella írója és címe is szerepel a dokumentum elején (arról nem is szólva, hogy a cím szintén nagyon fontos :).
A következő említésre érdemes tényező: a helyesírás. Különírás-egybeírás, vesszőhibák és persze ennél még durvábbak is előfordultak. Sok esetben már az első két mondatban hibákat találtam, ami teljesen elterelte a figyelmemet a novella élvezetétől. Mondhatjuk, hogy szigorú vagyok, és természetes, hogy nekem is vannak helyesírási hibáim, amelyeket újra és újra elkövetek. De igyekszem a legjobbat kihozni magamból, és természetesen minden pályázat előtt elküldöm másnak is a művemet, hogy ellenőrizze le a helyesírást, és az esetleges elgépelést. És ennek ellenére is akadhat a novellában egy-kettő, de próbáljuk kihozni magunkból a legtöbbet.
Nagyon sokan elrontják a “sohase mondd, hanem mutasd” szabályt. Rengetegen kivonatokat írnak, miközben a novellában alapvetően semmi sem mozdul meg. Látszik az írásokon, hogy ki az, aki sokat olvas. Egy író az olvasással és hosszú évek gyakorlásával fejlődik a legtöbbet. Nem hiszek az írástechnikai könyvek halmozásában (egy-kettő persze nem árt), de hiszek abban, hogy olvasás nélkül nem haladunk sehova. 
Emellett nagyon sokan ugrálnak az időben. Egy novella általában vagy múlt- vagy jelenidőt használ, ehhez érdemes ragaszkodni. Sokan még a személyek között is ugráltak, ami tényleg igen nagy hibának számít.
Ha mindezek rendben voltak, akkor a történetre is tudtam figyelni. A leírt hibák annyira zavartak, hogy kizökkentettek minden egyes pillanatban. Bevallom, hogy szigorú zsűri voltam, de persze voltak történetek, amik kifejezetten tetszettek. Saját magammal is igyekszem szigorú lenni, próbálok folyamatosan tanulni. Annyi tanácsom lenne mindenkinek, aki szeretne pályázni, hogy figyeljen ezekre a szabályokra. És természetesen olvasson és írjon sokat örömmel és kitartással 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.