Kisebb koromban nem mertem sült krumplit kérni egy gyorsétteremben, mert túlzottan félelmetesnek találtam. A mai napig nem érzem kényelmesen magam étteremben. Iskolás koromban a szívem maratont futott, amikor fel kellett szólalnom. Igazi szorongásbomba vagyok és voltam egész életemben. Természetesen mára sem vagyok sokkal jobb, de mindig jólesik látni, hogy ezzel egyáltalán nem vagyok egyedül. Múlt héten belefutottam a 9GAG cikkébe, amely pár szuper rajzon keresztül mutatja be, hogy milyen is egy szorongásos élete. Szerintem ebben mindenki vigasztalást találhat, kicsit segít kívülről szemlélni saját magunkat. Néha jobb mosolyogni a saját szerencsétlen idegrendszerünkön, mint siránkozni felette. A humorral és az elfogadással mindig sokkal többet érhetünk el, mint a folyamatos harccal, amelyet magunk ellen folytatunk.
A képek nagyszerűen ábrázolják az érzést!
Szorongás – Béna vagy! Csináld újra! Vesztes! Nem tudod megcsinálni! Te vagy a legrosszabb!
Szorongós lány! Mindig a legrosszabb következtetésre jut egyetlen pillanat alatt!
A szorongás kereke/Talán a kutyák is tettetik, hogy szeretnek!/ Ez lehet, hogy igaz!
Telefonálás másoknak és nekem
Teljesítményszorongás – Egyedül és másokkal
Szorongás
Úristen, olyan béna, félelmetes és rettenetes vagyok! Bocsánatot kell kérnem emiatt! Bocsássatok meg!
A halogatás nem mindig lustaság, hanem menekülés a szorongástól.
Valahol távol otthontól mindig úgy érzem, hogy valami rossz fog történni velem. Remegés és szívdobogás. Ki kell jutnom innen! A szívem hevesen ver, nem kapok levegőt!
