Felejtő 3.

Ezen a héten Fanni részét olvashatjátok 🙂 Ismerjétek meg Polka további kalandjait!

b129a74fbf846049742e37693d22dc44Polka feje fájdalmasan koppant a csempén. Egy nem túl nőies káromkodás hagyta el a száját: megint elaludt zuhanyozás közben. Megrázta a fejét, ennek véget kell vetni, amilyen hamar csak lehet. Elzárta az időközben langymelegre hűlt vizet, és megtörölgette vacogó testét. A feje sajgott egy kicsit, kemény volt az a fránya csempe.

Megint álmodott, de nem volt benne sok öröme. Amióta a Skót lelépett az örökséggel, Polka álmai színtelen látomásokká fakultak. Fehér folyosókon és szobákon bolyongott egy tisztaságszagú épületben. Kétségbeesetten keresett valamit, talán az élet értelmét, talán magát az életet. Régen legalább kalandokról álmodott, kincses szigetek arany homokjáról, lobogó tűzek mellett énekelt legendákról, és a Skót falakat rengető csókjáról. Az a rohadék!

Polka azon talán túltette volna magát, hogy minden szó nélkül lelépett, bár ha őszinte volt magához, még sosem érezte ilyen jól magát egy pasival sem. Most a lelkében mintha fekete lyuk nyílt volna, ami elnyeli a fényt és a színeket. Nem csak a férfi hiánya vágta padlóhoz persze, hanem az örökség eltűnése. Muszáj volt megtalálnia mielőtt az anyja hazajön a túlvilágkörüli útjáról, különben lesz ne mulass, az a tárgy évszázadok óta öröklődött a család nő tagjai közt. Önmagában elég nagy baj volt, hogy egy férfi rátette a tesztoszteronszagú kezét, de Polka gyanította, hogy a Skót nem magának akarta a zsákmányt. Ki tudja, hol van a ládika azóta. Egy apró szelencéről volt szó, amit Polka egyik ősanyja hozott fel az alvilágból, a halottak királynőjének ajándékaként a legbátrabb földi nőnek. A családi legenda szerint a gránátalmákkal és kalászokkal díszített fémdobozka a világok közti utazás titkát rejtette magában, egy ezüst ollót, amivel át lehetett vágni a dimenziókat elválasztó sűrű anyag szövetét. Persze, lehet a fele se igaz, hiszen a láda kulcsát évszázadok óta nem látta senki. Ez volt az egyetlen reménysugár, amibe Polka kapaszkodhatott.

Egyedül volt a világ végén, egy harmadrangú fogadóban, és életében először nem tudta mihez kezdjen magával. Pokoli dühös volt. Hozzávágta a papucsát a tükörhöz, aminek az üvege furcsán besüppedt, és megjelent benne egy markáns arcélű, ezüst hajú férfi.

– Azt hittem, végre megtanultad, hogy nem illik rárontani az emberre hívás nélkül – morogta Polka. – Egy szál törülközőben vagyok.

– Neked is csodás reggelt, egyetlen Polkám – mondta a férfi. Mély és megnyugtató hangja volt, mint a szél zúgása a rengetegben. – Elfelejtetted, hogy láttalak én már kevesebben is? Mielőtt elhagytál, azért a szoknyás nyikhajért… Nézd meg, hova juttatott téged!

– Oké, Farkas, befejezted? Elég pocsékul vagyok anélkül is, hogy a sebeimbe sót dörgölnél. Akarsz valamit vagy csak kárörvendeni jöttél? Ha az utóbbi, akkor lehet elhúzni a fürdőszobámból, nem vagyok épp csevegős kedvemben. Gondolom feltűnt.

– Mindig is imádtam a temperamentumodat! Jól van, nem kell felkapni a vizet, különben is reméltem, hogy örülsz majd egy régi kedves ismerősnek.

– Térjünk a tárgyra, jó?

– Nyugi, babám, nyugi Lehetséges, hogy van számodra információm a pasid illetve a dobozkád hol létéről.

– Ugyan miért hinnék neked? És miért akarnál segíteni, utolsó emlékeim szerint nem vagy egy irgalmas szamaritánus – kérdezte Polka. Kapcsolata Farkassal igen csak viharos és cseppet sem szép véget ért. Az, hogy a férfi hirtelen megjelent a tükrében, és úgy vigyorgott mint egy különösen megátalkodott vadalma nem sok jót ígért.

-Mert nincs más esélyed. A sötétben tapogatózol és futod a végtelen köröket, kezdesz kicsúszni az időből. És a kis nyomozásod egyre több ember érdeklődését felkelti, főleg olyanokét, akiket jobb lenne messziről elkerülni. Na meg én is látni akarlak már.

Polka tudta, hogy Farkasnak igaza van, de ez a tudat legkevésbé sem tette boldoggá.

– Hol akarsz találkozni?

– Holnap a Rengetegnél. Tudod, hogy az erdőben érzem igazán elememben magam. Ezek a városok olyan lehangolóak. Csinos legyél!

24968d647df79689a41c3c3b9d1ee548

Polka szólásra nyitotta a száját, de addigra Farkas eltűnt a tükörből, és a lány saját döbbent képére bámult vissza. A férfi nem mondott semmit arról, hogy mit kér a segítségért cserébe. Polka nem szerette az ilyen kétes üzelmeket, de Farkasnak igaza volt. Nem volt más esélye. Találkoznia kellett a volt pasijával, még akkor is ha majdnem biztosra vette, hogy csapda. Majd kitalál valamit. Addig is készülődni kezdett, hisz itt állt előtte a nap, és rengeteg dolga akadt. Le kellett rendeznie az előző informátorát, illetve be akart ülni a kocsmába, mert tudta, az ilyen elvadult helyeken ott futnak össze a szálak. Szórakozottan nyúlt kedvenc vörös köpenye után, de sehol nem találta. Határozottan emlékezett, hogy a kandalló melletti karosszékbe hajtogatta lefekvés előtt, de most a bűbájokkal átszőtt bársonyból készült ruhadarabnak csak a hűlt helyét látta. Hiába dobált szét mindent a zsebkendő méretű fogadói szobájában, a köpenynek egyszerűen lába kélt. Polka idegesen belerúgott a karosszékbe, aztán az ajtót becsapva maga után leviharzott a lépcsőn. Muszáj lesz a napirendjébe beiktatni a bevásárlást is, mert az tuti fix, hogy nem fog minden védelmi mágia nélkül besétálni a holnapi találkozóra. Túl jól ismerte az elhagyott szeretők haragját.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük