Rendhagyó bejegyzés az Oscarról

A mai napon épp elég cikkbe bukkanhattok bele az interneten, ahol az Oscar-nyerteseket sorolják. Ezúttal én is gratulálnék minden jelöltnek és nyertesnek 🙂 De most úgy készültem, hogy írok egy bejegyzést az Academy Awarddal kapcsolatos érzéseimről, persze beleszövök egy keveset az idei élményekből is! Kritikamentes, emelkedett és minden téren pozitív bejegyzés következik.

Kijelenthető, hogy megszállottja vagyok a filmeknek, az Egyesült Államoknak és Hollywoodnak. Lehet ezért bírálni, de szerintem nem érdemes 🙂 Megmagyarázhatatlan vonzalmam gyerekkoromra nyúlik vissza. Az első éjjeli Oscar-gálámat egyetemista koromban néztem végig, amit azóta se felejtettem el. A díjátadó emelkedett hangulata teljesen magával ragadott. A rengeteg tehetséges, keményen dolgozó, álmaikért harcoló emberek beszédei, összetartása a mai napig munkára inspirál. Számomra az egész gála varázslatos, torokgombócos élmény, így minden évben igyekszem valamilyen formában megnézni a díjátadót.

Már tradíciónak számít, hogy az Oscar-szezon közeledtével legalább a legjobb film kategória jelöltjeit végignézem. Szerencsére az idei év sem volt ez alól kivétel. Imádtam a repertoárt, rám a legnagyobb hatást a Lion gyakorolta, de a sorban gyorsan követte a La La Land, a Manchester by the Sea és a Hidden Figures is. Szeretem az Oscar-filmekben, hogy aktuális, fontos témákat feszegetnek, inspiráló emberi sorsokat mutatnak be és sokszor mernek kockáztatni is.

Idén könnyebb dolgom volt, mivel egy órával közelebb kerültem az eseményhez, így nem kellett egészen hajnali egyig, csupán éjfélig várni a vörös szőnyeges bevonulásra. Szerencsére egészen jól vettem az akadályt, és egyszer sem aludtam el, csak most küzdök az álmossággal, de mindig megéri a varázslatos élményért cserébe.

Íróként a kedvenc kategóriáim persze az adaptált és eredeti forgatókönyvek (a legjobb színész kategóriák mellett). A történetek képzik a filmek alapján, anélkül semmi sem működhet, de éppen azt csodálom a film műfajában, hogy mennyi ember odaadó munkája és együttműködése kell, hogy életre keltsenek egy történetet. Tavaly és tavalyelőtt is boldoggá tett, hogy Emma Donogue Room (Szoba)  és Cherly Strayed Wild (Vadon) című könyvéből is Oscar-jelölt adaptált forgatókönyvet írtak, mivel a kedvenc könyveim közé tartoznak.

Érdemes kiemelnem, hogy az Oscar-gála számomra kifejezi a határok nélküliség, gyűlöletmentesség ideálját is., ahol nem számít a nem, a kor és a származás. Amikor az alkotók kezükbe veszik a szobrokat, akkor csak a szeretet megnyilvánulását érzem, amit sokszor annyira hiányolok ebből a világból. Az idei gálán a kedvenc mondatomat Rich Moore mondta ki (aki Byron Howarddal és Clark Spencerrel együtt elvitte az Oscart a Zootopiáért): “Nagyon hálásak vagyunk, hogy a közönség befogadta ezt a történetet, amelyben a tolerancia erősebb, mint a másoktól való félelem.”

Én is csak ennyit mondanék, és hogy mindenki álmodjon csak, mert szerintem ez viszi előre a világot. Haladjunk előre, emeljük ki a pozitívumokat, ne hangsúlyozzuk mindenben a hibát és legyünk toleránsak másokkal.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.