Novellavariációk képre IV.

Elhoztuk az utolsó rövid novelláinkat, reméljük, hogy ti is annyira élveztétek az olvasást, mint mi az alkotást. Ezen a héten kicsit az írói lét bugyrai felé kacsingattam. Fanni novelláját ide kattintva érhetitek el! Jó olvasást hozzájuk!

A határidő

Puhán telepedett rá az éjszaka a csendes kisvárosi házra. A nyitott ablakon át tücskök ciripelése áradt be a nappaliba. A friss éjjeli levegő hangját csak a hűtő halk duruzsolása törte meg.

Az alvó lány keze lelógott a padlószőnyegre a keskeny, kényelmetlennek tetsző kanapéról. Testét csak egy vékony pléd fedte, körvonalait megvilágította a monitor mesterséges fénye. A konyha digitális órája hajnali hármat jelzett, amikor hirtelen vakító világosság öntötte el a szobát. Pár másodpercre elnyelte a bútorok körvonalait, majd minden visszatért.

Három alak figyelte az alvó lányt, aki pár pillanatig nyöszörögve forgolódott a kis helyen. A látogatók arca feszültséget tükrözött, testük megmerevedett. Csak akkor ernyedtek el, amikor a nyöszörgés helyét újra egyenletes hortyogás vette át.

– Mondtam, hogy valami sokkal kevésbé feltűnő módszert kellett volna választanunk a kilépésre! – súgta az egyik alacsonyabb, feltűnően vöröshajú lány. – El se akarom képzelni, mi lett volna, hogyha felébresztjük!

– Mert ha ébren van, akkor nem okoz éppen elég nagy károkat? – kérdezte a fiatal fiú karba tett kézzel. – Éppen ma állította ránk a rendőrséget, Freya. Törődhetne inkább a saját dolgával!

A harmadik lány csendesen szemlélte az alvó alakot. Olyan közel hajolt hozzá, hogy arcán érezte a lélegzetvételét.

– Jó illata van – jegyezte meg. – Hogy lehet valakinek kókuszillata, aki ilyen kegyetlen?

– Ne menj olyan közel hozzá, Emily! Még holnap kitalálja, és megöl! Veszélyes teremtmény a látszat ellenére. Most inkább koncentráljatok a feladatra!

Freya felhorkant, de a padlótól plafonig érő könyvespolchoz lépett. Belelapozott két regénybe, amelyekből nem is egy, hanem öt-tíz példány is sorakozott a polcon. Undorodva tette vissza őket.

– Úristen, ti olvastátok már ezt? – suttogta. – Már a fülszövegből tudom, hogy legalább hárman meghalnak benne!

– Nem kell vészmadárkodni, inkább tedd magad hasznossá. Találd ki inkább, hogy mi lehet a jelszava!

– Honnan tudnám, hogy mi a jelszava? Nem mondod komolyan, hogy éjjel is védi a laptopját – pattant oda Freya a többiek mellé.

– Lement alvó módba és csak jelszóval enged vissza.

– Nagyszerű.

Csend telepedett a szobára. A fiú törökülésben a padlószőnyegre helyezkedett, Freya a kanapén terült el, amíg Emily a kókuszos testápolóért forgatta fel a lakást.

– Nem őt kellett volna magunkkal hoznunk, hanem Tommyt, aki ért a számítógépekhez – sóhajtotta a srác.

– Basszus megvan! – ugrott fel Freya a kanapéról. Aztán ijedten a hátrafordult, hogy meggyőződjön róla, hogy nem verte–e fel a másikat. Halkabban folytatta: – Biztos közülünk van a jelszava. Az első könyvből. Kreatívnak hiszik magukat, de aztán sosincs igazán sok ötletük.

– Ezért van félnivalónk!

A monitor kékes fénye kiemelte Freya szabályos vonásait, miközben elmélyülten próbálkozott a jelszavakkal.

– Nem találtam semmit! A kókuszillata csak úgy magától jön – sóhajtott fel Emily.

– De azért köszönjük, hogy ennyire fontos dolgokba vetetted bele magad – motyogta a másik.

– Megvan! – kiáltott fel Freya. – Beengedett! Itt van.

A három fiatal áhítattal húzta magához a laptopot. A rövidke kézirat még csak a huszadik oldalon járt, de a szöveg alatt hosszú jegyzetek sorakoztak.

– Tönkretesz mindent! Miért jó ez neki, hogy mások életével játszik?

A többiek nem feleltek. Csendbe burkolózva nézték a monitort. Életük levetült a pár odavetetett, elgépelt jegyzeten.

– És ha átírnánk őket? – kérdezte Freya.

– Visszaírja.

– Szerintem le kell törölnünk az egészet – mondta a fiú, mire mind a két lány ránézett.

– Az nem veszélyes?

A fiú megvonta a vállát.

– Szerintem nem fog minket békén hagyni, hogyha átírunk dolgokat a szövegen. Van szerkesztője is, meg minden. De hogyha letöröljük az első húsz oldalt, akkor talán nem kezdi el megírni újra.

A csapat módszeres törlésbe kezdett. Eltüntették a gépről az összes fájlt, amelynek a kéziratukhoz volt köze. Halványodni kezdtek, Freya vörös haja megfakult, Emily csillogó kék szeme szürkés árnyalatot öltött. A hajnali nap sugarai lassan elérték a szobát, amikor a három fiatal egymásba kapaszkodva ürítette ki a lomtárat.

A kis laptop összecsukódva huppant le a padlószőnyegre. A kora reggeli erős napsütés felébresztette az írót is, aki hunyorogva nézte a rendetlenséget maga körül. Két másik könyve a padlón hevert a számítógépe mellett.

Törökülésbe kucorodva kinyitotta a laptopot. Éjjel furát álmodott, ezért ellenőrizni akarta a kéziratát, de a számítógépe nem akart bekapcsolni. A szíve azonnal heves ütemre váltott, kapkodva szedte elő mobiltelefonját, ahol azonnal ellenőrizte a virtuális merevlemezét.

Megnyitotta a kéziratot, és hangosan felsóhajtott. Minden szó a helyén volt. Aznap folytatnia kellett a munkát, Freya, Molly és az egyelőre névtelen fiú élő egységként lüktettek a fejében.

Ráadásul közeledett a határidő.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.