Írók egymás között – Kapcsolattartás az olvasókkal

Az ehavi Írók egymás között körblogolás kapcsán úgy döntöttünk, hogy a kommunikációról fogunk értekezni. Mind a négyen elmondjuk a véleményünket, hogy szerintünk hogyan érdemes reagálni az olvasói visszajelzésekre. Hogyha érdekel titeket a téma, akkor kattintsatok Emma, Fanni és Klári bejegyzésére is.

Már korábban hasonló témát boncolgattuk a kritika és a visszajelzés kapcsán, de most úgy döntöttünk, az általános hangnemről fogunk értekezni. Az olvasókkal való kapcsolattartást egyébként rendkívül fontosnak tartom, de bevallom, főleg az elején elgondolkoztam, mennyire kellene reagálnom egy-egy visszajelzésre. Azt tudhatjátok, hogy minden levélre örömmel és gyorsan szoktam válaszolni. Mindig bearanyozza a napomat, ha írtok egy pár sort a regényeimről, hogy milyen hatást váltott is ki belőletek. (És továbbra is tegyetek így! 🙂

A Molyon már kicsit bonyolultabb a helyzet, hogy mikor is kell, esetleg nem kell visszajelzést adni egy-egy véleményre. Ha bejelölnek egy bejegyzésben, akkor mindenképpen szoktam reagálni rá. A csillagozásokat pedig általában becsillagozom, de külön megköszönni nem szoktam őket az értékelés alatt (de ezúton is jelzem, hogy minden értékelést és csillagozást nagyon-nagyon köszönök :). Úgy érzem, hogy érdemes teret adni az olvasóknak, hogy ne érezzék úgy magukat, mintha az író folyamatosan a visszajelzéseket kutatva lógná az internetet (persze nem kell illúziókat kergetni: főleg egy első könyves író szinte minden véleményt meglát :P). Úgy érzem, ez felesleges nyomást helyezhet az olvasókra, ami által úgy érezhetik, hogy nem írhatnak őszinte véleményt az írásomról, amit abszolút nem szeretnék. Szeretném, ha senki sem érezné úgy, hogy megbánt engem egy-egy véleménnyel, igyekszem feldolgozni a negatívumokat egyedül (meg az erre kiélezett támogatóimmal, akik ápolják a lelkem).

Az én meglátásom szerint a legnagyobb hiba, amit egy író elkövethet a kapcsolattartás során, ha fölényesen, esetleg durván kommunikálja a véleményét, rosszul reagál a kritikákra. Az olvasóknak lehet negatív véleményük bármiről. Szerintem íróként arra adtuk a fejünket, hogy a kritikáknak is ki legyünk téve. Ráadásul minél több olvasónk van, annál nagyobb az esélye, hogy bizony csomó embernek nem feltétlen fog tetszeni, amit csinálunk.

Sajnos az interneten számos esetben találkoztam már olyan írókkal, akik egyszerűen nem tűrnek negatív véleményt. A személyük elleni támadásnak veszik az ehhez hasonló kritikákat, és pár esetben durván, erőszakosan válaszolnak. A legrosszabb esetben ezt ráadásul nyilvános fórumon teszik, személyeskedően. Én még mindig úgy gondolom, hogy az olvasókkal kapcsolatban is fontos az alázat. Persze vannak olyan esetek, amikor minket akarnak személyesen bántani, de még ebben az esetben is unszimpatikus lehet egy agresszív kirohanás.

Nekem olvasóként is rányomja a bélyegét egy-egy íróra, ha az internet nyilvánossága előtt nem megfelelő hangnemben beszél az olvasóiról, bármilyen témában. Az ilyeneket magamba szoktam gyűjteni, és ez sajnos nálam is nagyban befolyásolja, hogy később mit gondolok az adott íróról. Ilyenkor nem a műve, hanem egy vadabb internetes bejegyzése miatt fogok róla véleményt alkotni, ami valljuk be, senkinek sem jó.

Íróként ezért mindenkit óvatosságra intek, ha a negatív visszajelzések nyilvános megvitatására kerül sor. Jobb a semlegesség, ha igyekszünk nyilvánosan azt mutatni, hogy nem ragadnak el bennünket az érzelmek. A reagálás előtt jobb aludni egyet a véleményre. A legtöbb író érzékeny, de ezzel együtt vállaltuk azt, hogy nyilvánosan ítéljenek meg bennünket az emberek. Szerintem jobb a semlegesség, hogy az emberek később is merjenek véleményt nyilvánítani, és ne egy negatív fröcsögés miatt legyenek máshogy megítélve később a műveink is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.