Penningtonos novella Halloweenre

Tudom, hogy már nagyon várjátok a következő kötetet, ezért úgy gondoltam, hogy megleplek titeket egy kis Penningtonos novellával, hogy a várakozás idejében se szenvedjetek hiányt. Pontosan a mai napra szántam nektek ezt a novellát, ami David 21. születésnapjáról szól. A hátteréről annyit, hogy két éve született meg az ötlete, amikor először jártam angliai halloweeni buliban, ami tényleg nagy élmény volt. Azoknak, akik még nem olvasták a második kötetet lehetséges, hogy spoileres lehet, úgyhogy csak óvatosan! 🙂

David 21

Karba tett kézzel ácsorogtam a bárpult előtt. A nyakamat nyújtogatva kémleltem a tömegben, mikor jön vissza Cody és a banda többi tagja. A kezemben egy fél pohár sört szorongattam. Fejem felett villogtak a fények, lassan kiszivárgott belőlem az összes pia és a bulis feldobottság helyét átvette a kialvatlanság. Egy zombilány nekem ütközött. Megforgattam a szemem, és szitkozódva kiverekedtem magam a táncoló tömegből.

Az öltözők felől friss levegő áramlott, az ajtó tárva nyitva állt, folyamatosan özönlöttek be az emberek a biztonsági ellenőrzés után. Egy farkasembernek öltözött szörnyeteg lépett be az ajtón, mögötte egy piros almát forgató Hófehérkével.

A hátamat a korlátnak döntve kortyoltam bele a hideg sörbe. Zsibbadt szájjal bámultam bele a tömegbe, amikor egy zombilány félelmetesen hideg ujjai a karomra tapadtak. Hiába volt vastag a smink, akkor is sejtettem, hogy nem rejlik szép lány a zöld és véres festék alatt sem. Ráadásul behatolt a személyes terembe, és hozzám simult, összekenve művérrel a fehér pólómat és a csupasz karomat is.

– Te miért nem vagy beöltözve, helyes fiú? – kérdezte elnyújtott hangon. – Vagy ez jelmez és alatta nem is vagy helyes fiú? – Simította végig az arcomat, mire kissé elhúzódtam. Éreztem erősen sörszagú leheletét, annyira közel került hozzám.

– Nem szoktam beöltözni – mosolyodtam el egy pillanatra, és belekortyoltam a sörbe. Kerültem a szemkontaktust, és reméltem, hogy minél előbb békén hagy. Ehelyett végigsimított a karomon, amitől kirázott a hideg.

– Nem akarsz táncolni?

Megráztam a fejem, továbbra is a szemem sarkából néztem a lányra, de nem tágított. Közelebb lépett hozzám, és erősen hozzám simult. A pulzusom akkor emelkedett meg, amikor a sört is kiöntöttem, ahogy a nyakamba csimpaszkodott.

– Figyelj – próbáltam túlordítani a tömeget. – Mindjárt visszajönnek a haverjaim, és átmegyünk egy másik helyre.

– Szívesen megyek én is – súgta a fülembe. Persze se Cody, se a többiek nem voltak a láthatáron. Akkor már magamban le is szögeztem, hogy ez életem egyik legszarabb születésnapja.

– David – hangzott fel a hátam mögött egy ismerős hang.

Hátrafordulva Sarah-t pillantottam meg, aki apró farmersortot viselt egy kockás inggel és hosszú csizmával. Azonnal mellém lépett, mire megcsapott valami drága parfüm illata. Közel hajolt hozzám, és hosszan, határozottan megcsókolt, félretolva a zaklatómat. Mivel csak pár centire az arcától kezdett velem Sarah vad csókcsatába, ezért a szemem sarkából láttam, hogy csalódottan eltűnik a tömegben.

– Mi van, már nekem kell megmentenem téged? – vigyorodott el. Aznap este is erősen kifestette sötét szemét. – Azt hittem, nagyfiú vagy már, huszonegy éves szülinapos. Boldog születésnapot!

Újra megölelt, elmosolyodtam és köszönömöt mormoltam. A háttérben egyre dübörgött a basszus, szinte a gyomromban éreztem. Kettős érzéseket keltett bennem Sarah felbukkanása. Egyszer feküdtünk le addig egymással, de aztán visszafogtam magam, főleg Amy miatt, aki hihetetlenül utálta, ha Sarah a közelembe került. Persze arról fogalma sem volt, hogy mi történt köztünk a nyaraláson.

– Legálisan vetted a bárban a piát, milyen érzés volt? – továbbra is ordítania kellett, pedig egész közel álltunk az ajtóhoz.

– Felemelő, el is kérte a személyimet, és még fel is köszöntött a pultos – böktem oldalra.

– Aztán meg zombilányok támadtak meg, mert egyedül vagy! Egy ilyen pasit, mint te, nem szabad egyedül hagyni – súgott a fülembe, mire teljesen másféle bizsergés futott végig a testemen, mint az előző lánytól. Azonnal az eszembe jutottak a tavalyi nyár emlékei, amikor a tóparton estünk egymásnak. Persze Sarah miatt történt az egész, mert addig húzott, hogy már nem bírtam tovább. Először csak sétára hívott a tóparton a nyári melegben, de aztán egy bugyiban, melltartó nélkül gázolt bele a vízbe.

– A fiúkkal jöttem – ordítottam vissza, de Sarah-t nem igazán érdekelte. Kivette a kezemből a megmaradt sört, és nagy kortyokban húzta le, aztán a bárpultnál vett nekem még egy kört mellé egy adag számomra ismeretlen, halloween témájú felessel, amiben szerintem alkohol sem volt.

– Van kedved táncolni, nem? – kérdezte, miközben fizetett a pulton előrehajolva, amitől simán beleláttam a dekoltázsába.

– Te egyedül vagy? – kérdeztem vissza. Lányok sohasem járnak egyedül bulizni, ez szinte aranyba volt vésve.

– A barátnőimmel jöttem, de eltűntek a tánctéren, én meg megláttalak.

Megakadtam a barátnői szón, aztán végignéztem a cowgirl stílusú jelmezén, amit igazán menőnek találtam.

– Amyt nem is hívtad? – kérdeztem, miután koccintottunk a sörrel is.

– Nem csak Amy a barátnőm. – Sarah belefonta az ujjait az enyémbe, és úgy húzott a tánctérre. – Nem kell bujkálnunk. Szerintem simán otthon van a bátyáddal.

– Nem – ráztam meg a fejem. – Elmentek valami jelmezes buliba. Egész este egymás arcát festették fehérre.

– Na, látod, akkor hiába hívtam volna ide, mert nem jött volna.

Sarah a zene ritmusára kezdte rázni a csípőjét, mesteri ügyességgel egyensúlyozta a sört a kezében, a fenekét pedig az ágyékomnak nyomta. A fülébe súgtam.

– Nem úgy egyeztünk meg, hogy Amy miatt nem csinálunk semmit?

Sarah szembefordult velem, két copfba font haja oldalra csapódott. Az arcunkat pár centi választotta el, de nem csókolt meg újra.

– Ez a te születésnapod, Amynek ehhez nincs sok köze. Egyébként is, te miért nem öltöztél be?

Megforgattam a szemem, és közelebb húztam magamhoz Sarahát.

– Tizenhárom éves korom óta nem öltöztem be halloweenre – súgtam a fülébe, miközben végigsimítottam a derekán. Teljesen igaza volt abban, hogy Amynek semmi köze sincs ehhez.

– Te vagy így is a halloween királya, nem? Horrorsztorikat írsz, és épp ma születtél.

– Valahogy úgy – mosolyodtam el.

Ekkor hangzott fel a Smash Mouthtól az All Star, mire Sarah a levegőbe öklözött. A ritmusra kezdte rázni magát, sokkal ügyesebben, mint a többi csak részeg lány. Sohasem vettem észre, hogy ehhez van tehetsége. Bár nem is ezekre a kvalitásaira figyeltem.

Utána egy számomra ismeretlen, de sokkal nyálasabb dalra hozzám simult, és teljes két és fél percen keresztül kínzott. A szám végén már a fülemet is csókolgatta. Akkor már egyáltalán nem érdekelt sem Cody, sem Clayton, végképp nem Amy.

– Üres a lakásunk – súgtam a fülébe.

– És van valamid, amit huszonegy felett se adnak legálisan?

Elmosolyodtam. Persze, hogy volt olyanom is. Codytól azt kaptam a születésnapomra.

– Azt majd meglátod nálunk.

 

A betépett szex Sarahával ha lehet még jobb volt, mint a tóparti nyáron. A saját kupis szobámban a padlón csináltuk, aztán az ágyamon folytattuk. Sarah egyáltalán nem volt problémás lány, tetszett, hogy tudtam, hogy mire számíthatok. Éppen rajtam ülve mutatta be, amit a tánctéren elképzeltem, amikor becsapódott a bejárati ajtó. Sarah is hallotta, egy pillanatra teljesen megdermedt. A lélegzetünket is visszafojtva hallgattuk, ahogy Chris és Amy egymással beszélgetnek a nappaliban. Csak halk mormogás szűrődött be; az ajtóm alatt vékony csíkban szökött be a fény. Biztos voltam benne, hogy nem tudják, hogy hazajöttem, mert a cipőket minden szabálynak ellentmondva a szobámban vetettük le. Bár Sarahét nem is hagyhattuk volna kint.

– Akkor most nagyon halknak kell lennünk, ugye? – hajolt fölém Sarah a fülembe súgva. Lassan kezdett mozogni rajtam, mire hátradőltem az ágyban, és próbáltam tökéletesen némán tűrni a kínzását. Persze, én is belementem a játékába, és pillanatok múlva fölé kerültem. A kezemet óvatosan a szájára tapasztottam. Közben odakint Chris és Amy bekapcsolták a tévét, eszük ágába sem volt bemenni a hálószobába, bár oda is áthallatszottunk ha, hogyha túl hangosak vagyunk.

Mire Chris és Amy bement a hálóba, addigra mi is egymás mellett feküdtünk és az ágyban cigiztünk. Figyelmeztettem magam, hogy a hideg ellenére reggel legalább egy órát kell majd szellőztetnem.

– Ilyet csináljunk máskor is – súgta a fülembe Sarah. – Csak akkor hozzám megyünk, mert ott hangoskodni is szabad.

 

Sarah-t hajnali négykor csempésztem ki a lakás ajtaján. Éppen egy hosszú csókot nyomott az számra, aztán óvatosan intett a kezével, amikor hátrafordultam. Felsóhajtottam, ahogy Chrisszel találtam szembe magam, aki egyetlen megvető pillantással illetett, és becsukta maga után a fürdő ajtaját.

Felhúztam a vállam, és kiléptünk a folyosóra, ahol nem bukhattunk le.

– Nem mondja el Amynek – jelentettem ki. – Majd beszélek vele.

– Tudom – mosolygott Sarah, és hosszan megcsókolt. – Boldog születésnapot.

Fáradtan nekidőltem a bejárati ajtónak, és megpróbáltam lekapargatni a karomról a művért. Nem akartam addig bemenni, amíg fennállt a veszélye, hogy összefutok Chrisszel. Túlzottan jó kedvem volt ahhoz, hogy hallgassam a szentbeszédét.

Majdnem beestem a lakásba, amikor a testvérem kinyitotta az ajtót. Az arcán még foltokban megmaradtak a fehér arcfestés maradványai. Nevetségesnek hatott a halál komoly arckifejezés kontrasztjában.

– Nem kell a rohadt hideg folyosón bujkálnod egy pólóban. Most jöttél ki abból a vírusból.

– Jujj, ennél tudnál apáskodóbban is beszélni?

Összefont karral léptem be a konyhába, és a hálójuk ajtaja felé böktem.

– Alszik? – Chris bólintott. – Hogy van az, hogy mindig meglátsz Sarah-val?

– Bénán csinálod. Úgy.

– Tiszta vicc egyébként is ez az egész.

– Tudom – sóhajtott fel, és visszaindult a szoba felé. – Amy csinált neked tortát, a hűtőben van. Csak óvatosan.

Sóhajtva hanyatlottam le a székre, ahogy egyedül maradtam a konyhában. Újra felkeltem, hogy benézzek a hűtőbe. Narancssárga torta volt, fekete cukormázból vágott rá Amy riadt arckifejezést, amitől ijesztő töklámpásnak nézett ki. Két napja mesélte neki Chris, hogy mindig kaptam tortát apától, ahogy hazaértem a csokigyűjtésből.

Felnyögve ültem vissza a magasított székre. A kokain persze elvette az étvágyamat másnap reggelig, de ettől még iszonyatos bűntudatom lett.

Szaggatottan fújtam ki a levegőt, és igyekeztem elhessegetni az összes emléket a régmúlt halloweenekról. A torta látványától belém vájt apa hiánya is.

Megdörzsöltem a homlokomat, és lassan visszamentem a szobámba, hogy az alvással zárjam ki a gondolatokat a fejemből.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.