Írók egymás között – Hogyan hozzuk magunkat írós hangulatba?

A lányokkal néhanapján beszélgetünk írásról Messengeren, ilyenkor úgy fest, folyamatosan bukkannak elő újabb és újabb témák. Az elmúlt hónapban előkerült az, hogy mi is kell nekünk ahhoz, hogy képesek legyünk megfelelően alkotni. Mivel novemberben van a National Novel Writing Month (NaNoWriMo), ezért azonnal le is csaptam a témára. Most elmesélem nektek, mi is kell nekem a hatékony íráshoz! Fanni, Klári és Emma bejegyzését a nevükre kattintva olvashatjátok!

Lehet, hogy már korábban is beszéltem róla, de elismétlem, hogy sajnos nem sajnos, nem vagyok olyan író, akinek bárhol és bármikor megy az írás. Nekem tényleg rá kell hangolódnom a történetre. Nagyon ritkán írok nyilvános helyen. Talán a november ezalól is kivétel, hiszen egyszer-egyszer el szoktam menni write-inekre, és részt veszek írós versenyekben (word war), ahol általában veszítek.

Nekem az íráshoz hangulatba kell jönnöm. Mivel novemberben napi 1667 szót igyekszem írni minden nap, ezért általában megpróbálom mesterségesen előidézni a hangulatot. És igyekszem a hangulatteremtést a lehető legrövidebb időre csökkenteni. Ez már sokkal nehezebb, mert sokszor konkrétan egy-másfél órát képes vagyok elszöszölni az írás előtt. Úgy döntöttem, pontokba szedem, mostanság mire is van szükségem az íráshoz. Kalandozzatok velem a dolgozószobámban egyet! 😉

1. Zárt hely

Itt, Angliában most a kiugróablakos dolgozósarkom a tökéletes íróhely. Szeretem, ha elfordulhatok mindenkitől. Fura dolog, de nem kedvelem, ha néznek írás közben. Magyarországon a szobám tere sokszor túl nyitott, általában ott csak akkor tudok írni, ha egyedül vagyok a helyiségben, és becsukom az ajtót. Szintén a férjemék lakásában is elvonulok írni egy másik szobába a kíváncsi tekintetek elől. Azért is jó a zárt hely, mert a férjem szerint pofákat vágok, esetleg gesztikulálok, amire persze szereti felhívni a figyelmemet, és ezzel jól ki is rángat a jelenetemből 🙂

2. Kávé

A kávét helyettesítheti tea, sör, cider, pezsgő (víz nem). Általában a kávé a leghasznosabb, mert a koffeintől beszédesebb leszek, és ez talán meglátszik a szószámon is. Amikor már megittam a napi kávémat, gondban is vagyok, hogy mit igyak a következő írás mellé. Tudom, elég fura 😛

3. A környezet meghittsége

Mostanság szoktam rá, hogy az íráshoz mindig gyertyát gyújtok. Eddig is nagy illatgyertya-mániám volt, de ez most az írásnál tetőzött. Ha leülök, meggyújtom a gyertyát, és úgy helyezkedek bele a történetbe. Emellett hozzátartozik, hogy este nem szeretek teljes fényben írni, ezért mostanság csak a kislámpát és fényfüzéreket kapcsolok az íráshoz. És erősen haragszom a férjemre, ha képes felkapcsolni a nagy lámpát, amikor éppen írok. Ezen felül szükségem van arra is, hogy rend legyen a környezetemben, ami előttem van. Elrakom a felesleges eszközöket, így csak a kedvenc motivációs üzeneteim és a parafa falam van előttem a gyertya mellett.

4. Zene

Ritkán írok zene nélkül. Minden regényhez van Spotify listám, amit folyamatosan játszok írás közben. A zene szintén segít elválasztani a külvilágtól. Segít belehelyezkedni egy másik világba írás közben. A zenét is csak fülhallgatón keresztül hallgatom, így még kevesebb külső inger ér el hozzám.

5. Videók

Ez inkább a ráhangolódás részhez tartozik. A YouTube videókra a MidLife Crisis duológia alatt szoktam rá igazán, mert akkor egy együttes jelentette a múzsámat, így folyamatosan videókat kerestem. De már a Pennington-testvérek alatt is nézegettem videókat, amelyek a választott színészeimmel kapcsolatosak a legtöbb esetben. Szeretem a jól összevágott zenés videókat, segítenek ráhangolódni a történetre.

6. Képek

A képek fontos részét képzik nálam az írásnak. Általában le is mentek csomó mindent, és azt szoktam megnyitni, és lapozgatni írás mellett. De emellett van Pinterest falam is, ami szintén nagy segítséget nyújt. Ebben vannak helyszínek, idézetek, fotók az épp aktuális színészekről. Sokszor elveszek a képszerkesztésben is, szeretek a regényhez borítókat, montázsokat csinálni, amelyek elősegítik a folyamatot.

Az írásban nehéz dolog számomra is, hogy sikerüljön megfelelően kizárni a zavaró tényezőket. A Messenger, az Instagram és a Facebook a legnagyobb mumusom, emellett még elképesztő mennyiségű időt tudok elszöszölni egy-egy apró információ felkutatására is. Most a Pennington-testvérek előzménykönyve kifejezetten feladja a leckét, ugyanis 1977-ben vagyunk, így képes vagyok belemerülni olyasmikbe, hogy New York államban mikor vezették be az apás szülést és ehhez hasonló finomságok. Szeretek precíz lenni, és nem ütköztetni a valósággal a történeteimet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.